PHOTOTOURS

elveszett telefon

2011-08-02T13:41:00.001+02:00

A Debreceni Nagyerdő Parkerdő részén találtam egy NOKIA N97 típusú telefon.
Se kártya, se adatok rajta.
Ha valakinek hiányzik és magánban elküldi az IMEI számát, és az megegyezik a nálam lévővel akkor vissza tudom juttatni.

Fotóstábor Bugacon

2011-06-01T10:57:00.002+02:00

Magyar siker a Vets in your daily life fotópályázatán

2011-05-16T14:04:00.000+02:00

A Phototours vezetője, Konyhás István lett az európai győztese annak az öt kontinensen meghirdetett fotópályázatnak, amelyet a 2011-es Állategészségügyi Világév alkalmából írt ki az Állategészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság.

Konyhás István szabadúszó fotós felvételét választották Európa legjobb fotójának az Állatorvosok a mindennapjainkban című pályázatra beérkezett több ezer alkotás közül. A világ öt régiójából – Európa, Amerika, Közel-Kelet, Ázsia és a Csendes-óceáni térség, Afrika – hirdettek egy-egy „kontinensgyőztest”. A zsűrit a Világ Állategészségügyi Szervezet igazgatója, az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának főtanácsadója mellett a Londoni Művészeti Egyetem Camberwell-i, Chelsea-i és Wimbledon-i Főiskolának vezetője, az Egyesült Nemzetek Iraki Támogató Misszójának (UNAMI) fotóriportere, és a National Geographic fotóriportere alkotta.

A fotópályázat a januárban kezdődő Állategészségügyi Világév egyik kiemelt rendezvénye. Az egész éves rendezvénysorozat részeként rendezik meg május 16-i kezdettel az Európai Állatorvosi Hetet, melynek brüsszeli konferenciáján a díjazott fotósok is részt vesznek. A díjátadás május 22-én Párizsban lesz, itt hirdetik majd ki az öt „kontinensgyőztes” közül a pályázat fődíjasát.

A 2009-ben készült nyertes felvételen a Hortobágyi Madárkórházban Dr. Déri János, a madárkórház állatorvosa fogtechnikai eljárással készített csőrprotézist helyez föl egy gólya törött csőrére a kórház „látványműtőjében”, miközben gyerekek figyelik a műtétet. A debreceni fotós évek óta dokumentálja a madárkórház életét, ezzel támogatva az országban egyedülálló alapítvány munkáját, egyik szerkesztője az alapítvány havonta megjelenő Pusztadoktor Magazin című lapjának.

Konyhás István 1970-ben született Debrecenben, 1986 óta fotózik, de nem csak fotóival, hanem írásaival, előadásaival is igyekszik felhívni a figyelmet a természet védelmének fontosságára, a természet szeretetére, több természetvédő szervezetnek is tagja. Több önálló kötet szerzője, könyve jelent meg legkedvesebb magyar tájáról, a Hortobágyról és számos album illusztrátora. Tagja a Magyar Biológiai Társaságnak, a MÚOSZ fotóriporteri tagozatának és a Debreceni Fotóklubnak, az elmúlt években fotóriporterként a Népszabadság külső munkatársa.

Könyv Debrecen természeti értékeiről

2011-05-06T14:26:00.000+02:00

A TerepSzemle Stúdió gondozásában egy új könyv megjelenése várható ősszel.
A könyvről bővebben ezen a blogon lehet olvasni.
A borítója pedig így fog kinézni:

Kockásliliom és társai

2011-04-18T21:10:00.000+02:00

Hidegfront jön, hidegfront megy, de azért lassan tavaszodik. A természet órája ketyeg így a néhány napra hidegre forduló napok ellenére is, a szokásos időben vagy inkább a tűréshatáron belül nyílnak a virágok. A déli részeken hamarabb, a Szatmár-Beregben két hete és még napjainkban is nyílik a kockásliliom (Fritillaria meleagris) vagy kotu liliom.

De a nyelvünk gazdagságát és népünk virágszeretetét bizonyítja az a sok népi neve, amelyen említik, említették e növényt. Sakktábla, ostábla nevei a virág színére, kongóvirág, konyócska nevei a virágának bókoló helyzetére, és harang alakjára a már említett kotuliliom az élőhelyére és a kakukkvirág pedig a kakukk a virágzás idejével egybe eső, első megszólalásainak és érkezésének egyezésével magyarázható.

Az irodalomban pedig 1872-ből kockás hatkotu és 1903-ból a koronavirág és szemvirág neveit is ismerjük.

Nedves, jó vízellátású értéri réteken, tölgy-kőris-szil ligeterdők mészmentes talajain él. Fűszerű vékony, elágazó leveleit nehéz észrevenni ha nincs rajta virág. A virágzás elején a bimbó még a földön hever és zöldes színű, de már sötétfoltos. A növény a bimbót folyamatosan emeli fel és mire nyílásba kezd a lilás virága már teljesen felegyenesedik a növény. A növény csak 5-6 éves korában kezd virágozni, és ez is nehezíti a védelmét, hiszen az egyébként jelentéktelen küllemű, virágtalan növényt nehéz észre venni.

A kockásliliom élőhelyén más védett és érdekes fajt is lehet találni. Ilyen az a különös ősi megjelenésű edényes virágtalan növény melyet talán még nehezebb észrevenni, hiszen alig 5-20 centiméteres magasságával és egyébként jelentéktelen világoszöld színével még a gyakorlott szem is nehezen találja meg.

A kígyónyelv ( Ophioglossun vulgatum) neve nagyon találó ennek az apró termetű harasztfélének.

Föld alatti gyöktörzséből hajt ki az egyetlen hosszúkás-tojásdad alakú, asszimiláló (meddő) és spóratermő karéjra (sporofillumfüzér) tagolódott levél, amely némileg a kiöltött kígyónyelvre emlékeztet ami a nevének eredetét is adja.

Sokkal gyakoribb de legalább olyan kedves növény a mocsári gólyahír (Caltha palustris) is, mely élénk sárga virágaival és szintén élénk zöld levelinek köszönhetően üde foltja erdőnek és csatornának egyaránt.

Mocsárréteken, láperdők, és fűzligetek, égerligetek, nyárligetek lágyszárú szintjében a nyári tőzike (Leucojum aestivum) bókoló, hóvirághoz hasonló virágai is kezdenek nyílni a meleg napsugarak hatására. A 30-50 cm magas, hagymás évelő növény levelei keskeny-szálasak, tőállásúak, fényes-zöldesek, 12-15 mm szélesek, Virágai a tőkocsány csúcsán általában többesével fejlődnek, többé-kevésbé bókolók, széles harang alakúak, fehérek, illatosak.

A rendszeres melegebb napoknak köszönhetően már nem csak növényeket fotózhatunk, hanem lassan mozogni kezdenek a lepkék is. Mivel még hűvösek az éjszakák és olykor még a nappalok így könnyebben lencsevégre kaphatjuk az egyébként nagyon aktív, izgő-mozgó lepkéket is. Még akár az egyébként leszállva nagyon ritkán látható hajnalpírlepkét (Anthocharis cardamines) is.

Április második felében, már nyílnak a korai orchideáink is, kis szerencsével az agárkosbor és a kétlevelű sarkvirág tőlevelei elárulják következő fotós úti céljaink helyét is.

A fotókat Veres Hajni és Konyhás István készítette

Megérkeztek a füsti fecskék

2011-04-12T11:29:00.000+02:00

Fotó: Konyhás István
Az ország több pontján is sikerült a napokban megfigyelni füsti fecskét, ami a tavaszi virágok nyílása mellett újabb megerősítése a tavasz érkezésének még ezekben a hideg napokban is. Egyelőre még a hosszú villás farkáról és a vörös torkáról, homlokáról könnyen felismerhető füsti fecskét sikerült látni, hamarosan érkeznek a molnár- majd a partifecskék is.

Fotó: Konyhás János
A fehér gólyák nagy része már megérkezett és el is kezdte fészekfoglalást és párzást,de még vannak üresen álló gólyafészkek. Reméljük ezek is hamarosan foglaltak lesznek.

Fotó: Konyhás János

ICE AGE hegymászótúra

2011-04-11T11:50:00.000+02:00

Hóban, némi enyhe sziklamászással egybekötött, lélegzetelállító látvánnyal fűszerezett valódi hegymászótúra, ismerkedés az osztrák Alpok világával a Schneeberg-hegyen (2076 m). Helyszíne: Sopron bázisról indulva a Schneeberg-hegy 2011. április 22-24-ig. Az önellátó út részvételi díja: 11 000 Ft, mely magában foglalja a diákhoteles elhelyezést. Az úthoz ajánlott felszerelés: vízálló bakancs, kamásli, télikabát, vízálló nadrág, napszemüveg. (A részvételi díjat a SCH 2011 kóddal ellátva a 11735005-20089247 bankszámlaszámra lehet befizetni a CSEMETE Egyesületnél, vagy személyesen az irodán: 6720 Szeged, Arany János u. 1.). Jelentkezési határidő: 2011.április 15.

Fotók: Sebők Antal

Leánykökörcsin, az Év Vadvirága

2011-04-06T17:08:00.001+02:00

Egy újabb tavaszi növény szépségében gyönyörködhettünk az elmúlt hetekben A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) szőrős, lila virágait sokan megörökíthették az elmúlt napokban. Hazánkban még elég szép állománya él e fajnak több helyen is. Ebben az évben a reflektorfénybe került a leánykökörcsin, nem csak azért mert Év Vadvirágának választották meg, hanem azért is, mert a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben a faj országos felmérése is idénre esik.

A leánykökörcsin úgynevezett közösségi jelentőségű faj (Natura 2000), és az országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként jelentéskötelezettséggel tartozunk az Európai Unió Bizottsága felé. Akik fotóztak leánykökörcsint az idén vagy akár tavaly is azoknak ajánlom a vadonleső oldalát. Egyrészt az én fotóimmal is illusztrált leírás itt megtalálható, másrészt pedig aki segíteni akarja e faj állománynak védelmét és feltérképezést az ezen a linken feltöltheti saját adatait.

Viperafotózás a Szatmár-Beregben

2011-03-28T15:39:00.001+02:00

A kora tavaszi virágok, és titokban reménykedve a keresztes vipera (Vipera berus) felkutatására indultunk március utolsó hétvégéjén Fülesd, Jánkmajtis környékére. A közelgő hidegfront már érzetette hatását, így még napsütéses de már hideg, szeles időnk volt. Sajnos a szél nem igazán kedvez a virágfotózásnak, vagy inkább csak megnehezíti azt, viszont a front előtti, fátyolfelhő szerű óriási „derítőlap” kellemes fényeket és lágy árnyékokat teremtett, ennek pedig igazán lehetett örülni.

Első érdekesebb fotózsákmányunk a barna varangy (Bufo bufo) egy sötét változata volt. Ennek az egész ország területén elterjedt fajnak az elterjedési területén belül jellegzetes különbségek alakulnak ki az egyes állományok között, úgy morfológiailag, mint a hímek hangadásában.

A békák nem voltak nagyon aktívak, de a barna varangyon kívül fotóztunk még levelibékát (Hyla arborea) és erdei békát (Rana dalamtina) is.

zöld levelibéka (Hyla arborea)

erdei béka (Rana dalamtina)

A Szatmár-Bereg növényvilágát inkább áprilistól érdemes kutatni, de a március végi meleg napokon is találkozhatunk szép virágfajokkal. Az egyik érdekesség a hegyvidékről és az alföldi tölgyesekből ismert odvas keltike (Corydalis cava) kis állományára leltünk egy bolygatott csatorna töltés mellett található telepített akácosban, szóval nem egy tipikus élőhelyén.

Jó lenne tudni, hogy maradhatott itt meg vagy, hogyan kerülhetett ide. Alig húsz virágzó tövet számolhattunk össze, mégis a fejre jellemző lila és fehér példányok is megtalálhatók voltak, ebben a kis állományban.

A Jánki erdő már kora tavasszal is nagyos csodálatos, a vízben álló tölgyek és egyéb keményfák jól idézik az egykor itt fellelhető erdőket, Igaz ez az erdő nagyrész telepített és aktív erdőgazdálkodás és vadászat folyik a területen, ez semmit nem von le hangulatából, szépségéből. Egy hónap múlva már itt is érdekes és szép növényfajokat lehet majd találni, most még épp csak éled az erdő.

Valami oknál fogva mindenki reménykedett, vagy inkább biztos volt benne, hogy sikerül találkozni keresztes viperával (Vipera berus). Nagyfokú optimizmusunkat táplálta, hogy velünk volt Mizsei Edvárd is, a Phototours hüllő és kétéltű szakértője.

Ő valahogy mindig talál egy-két „kígyót”. Nem volt ez másként most sem! Egy teljesen jellegtelen fás-bokros sáv tövében egy sötét színváltozatú kb. 40-45 cm-es hím példányt sikerült felkutatnia. Ez a kígyófaj az egyetlen az európaiak közül amely az Északi sarkkör felett is megél, ahol éves aktivitása alig négy hónapra tehető. A násza április végén május elején zajlik, amikor nagyobb aktivitásának köszönhetően hamarabb szem elé kerül, vagyis még csak most kezdődik a keresztes vipera „szezon”.

A fotózás elején még nagyon dühös volt és mutogatta méregfogait, de hamar megnyugodott és utána, már könnyebb volt fotózni, még talán pózolt is nekünk.

Késő délutánra már nagyon elmordult az idő, és a nap is elbújt. A hideg szél kezdett behatolni a ruha alá, ennek és a nem mindennapi élményeknek köszönhetően egyre szótlanabbul ballagtunk az erdő szélén a kocsik felé. Szép nap volt, ma szeretett bennünket a Bereg!

Fotók: Veres Hajni és Konyhás István

Nyílik az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

2011-03-25T19:46:00.000+01:00

Hazánk egyik ritka, fokozottan védett növénye az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) március második felében nyílik. Homoki tölgyesekben, fehérnyárasokban vagy azok tisztásain, homoki gyepekben vagy a helyükön létesült akácosokban fordul elő. A hat levélcimpájú virágának a színe a sötétlilától a rózsaszínen át a fehérig változhat. Nálunk három összefüggő vagy szétszórt populációja él a Duna-Tisza közén, az Észak-alföldön és a Gödöllői dombvidéken. Eszmei értéke 30 000 Ft!

Fotó: Veres Hajni és Konyhás István

Tavaszi vadvirág fotózás

2011-03-23T22:08:00.000+01:00

A tavaszi növényfotós túrák célpontjai elsősorban ritka, védett növények, mint péládul a tarka sáfrány, agárkosbor, tornai vértő, kockás liliom, szádorgó, de felfedezünk gyakori, kevéssé megbecsült fajokat is, melyek dekorativitás tekintetében nem múlják alul társaikat.
Bővebb információ itt

Határtalan virágfotózás

2011-03-23T21:33:00.004+01:00

A Debrecen közelében élők is könnyen fotózhatnak tarka sáfrányt (Crocus reticulatus), hiszen a várostól alig 30-50 km-re szép állományok virágai között válogathatnak a fotósok. Az legnagyobb állomány közvetlenül a Román-Magyar határ mellett található Bagamér községtől nem messze, de nehezen megközelíthető helyen. A terület érdekessége, hogy a határ mindkét oldalán és a határsávban is összesen több ezer sáfrány virít. Bryn Watkins személyében már angol vendégünk is volt. A hétvégi hidegfrontnak és az esőmentes időjárásnak köszönhetően várhatón még akár 8-10 napig is fotózhatjuk a sáfrányokat.

Tarka sáfrányok

2011-03-20T21:27:00.004+01:00

Az ország több pontján is találkozhatunk a most nyíló tarka sáfrány (Crocus reticulatus) töveivel. Március 20-i „rövid” hétvégén a Budapesttől egy órányi autóútra, Nemesnádudvar határában található állományát nézhették meg a fotózni vágyok.

Nagy szerencsénk volt, mert a sáfrányokon kívül egy feltűnően nyugodt és inkább napozni vágyó zöld gyík (Lacerta viridis) szép nagy példányát is sikerült lencsevégre kapni.

Gemenci csillagvirágok

2011-03-17T21:24:00.002+01:00

Csalhatatlanul elkezdődött a tavasz, még akkor is ha itt-ott hófolttal találkozhatunk. Már van ereje a napsugárzásnak, és a talaj is átmelegedett annyira, hogy a geofiton növényeink előbújjanak. A Duna mellett található Gemenci erdő elsősorban nagyvadjairól híres, de a Malomteleltető tónál megfigyelhetjük a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) élénk kék virágait.

Azért nagyvadakban sem volt hiány, vaddisznó és gímszarvas is a szemünk elé került, de ez itt természetes. A Pörböly mellől induló kisvasúttal néhány órás kirándulást és egy rövid sétát követően szinte biztos, hogy feltöltődve kora tavaszi élményekkel térhetünk haza.

Alcsútdobozi virágles

2011-03-15T21:18:00.002+01:00

Alcsútdoboz legnagyobb híressége az Arborétum, mely hazánk legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az ország nádora, az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának. Az Alcsúti Arborétum növényzete a XIX. századi növénytelepítés eredményeként egy 540 fajból álló fás növénygyűjtemény.

Március eleji sétánk során, a híres hóvirágokon (Galanthus elwesii) kívül téltemetőt (Eranthis hyemalis), pirosló hunyort (Helleborus purpurascens) és gyógynövényként is ismert májvirágot (Hepatica nobilis) is fotózhattunk.

májvirág (Hepatica nobilis)

téltemető (Eranthis hyemalis)

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Fotók: Veres Hajni és konyhás István

Darufotózás Finnországban

2011-03-08T13:50:00.001+01:00

Exkluzív ajánlatunk segítségével páratlan élményben lehet része azoknak a fotósoknak, akik április és augusztus között látogatnak el Finnország rejtett mocsaraiban található fotóskunyhóinkba. A minden fotós igényt kielégítő kunyhók a mocsarakban találhatók, így a fotós közvetlen közelségből élheti át a darvak nászát, vagy a jávorszarvasok fürdőzését. Érkezés Helsinkibe a reptérre, itt a helyi vezető gépkocsival várja a fotóst. Utazás a szállásra, majd érkezéstől függően aznap vagy másnap a les elfoglalása. Egy-egy lesben 1-2 fő fér el kényelmesen, de a lesben alvás nem szükséges. Egy turnus során maximum 4-6 fotóst fogadunk, de ebben az esetben is 1-2 fő lesz egy lesben, egymástól több száz méterre vagy akár kilométerre, így kiküszöbölhető, hogy minden fotós ugyanazokkal a fotókkal térjen haza.

Szállás faházakban campingben 2 ágyas szobákban, reggelivel vagy vacsorával attól függően, hogy a fotózás ideje hogyan alakul. Napközben szendvics, kávé, frissítő és egy helyi speciális feketefenyőből készült szúnyogriasztó szolgálja a komfortos fotózást. Helsinkibe naponta indul repülőjárat Budapestről, az utazási idő általában 1,5-2 óra.

Túra ideje:

2011. április 15 – augusztus 25 között folyamatos

Bővebb ismertető letöltése

Magyar honlap a darvakról

2010-10-08T13:52:00.004+02:00

Egyesületünk több éve foglalkozik a daruvonulás kutatásával, 10 éve szervezünk októberben őszi darvász tábort, és az utóbbi években rendszeressé váltak a szélesebb közönség számára meghirdetett darumegfigyelő túráink is. A daru (Grus grus) hazánkban jelenleg nem költ, de a nagy létszámú átvonuló csapatok miatt egyre nagyobb figyelmet kap. A daruvonulás igazán látványos természeti jelenség, ezért sokan választják ilyenkor kirándulásaik célpontjának Hortobágyot, amely a legjelentősebb hazai daru gyülekezőhely a vonulás során. Számtalanszor tapasztaltuk azonban, hogy a tájékozatlanság, rosszul informáltság miatt szándékuk ellenére sokan megzavarják őket, vagy éppen nem a megfelelő helyeken keresik a madarakat, ezért csalódottan térnek haza útjukról. A kutatások összefogására és az érdeklődők tájékoztatására ezért létrehoztuk a Magyar Daruvédelmi Munkacsoport (Hungarian Crane Working Group) önálló honlapját, ahol igyekszünk pontos és naprakész információkat nyújtani a vonulásról, részletesen bemutatjuk a fajt, élőhelyét, valamint megrendelhetők az egyesület által kiadott darvas ajándékok is.

Lintutorni avagy madármegfigyelő tornyok Finnországban

2010-09-15T19:12:00.002+02:00

Sok minden lehet, ami utazásra késztet bennünket, a két leggyakoribb ok ezek közül a pihenés, vagy üzleti ügyek intézése, de bármilyen okkal is indul útnak az ember, a kíváncsiság azt hiszem, mindenkiben ott van ilyenkor. Engem is ez motivált leginkább szeptember elején, hogy aztán reggelenként a világlátás vágyával Finnország és Lappföld menedékházaiban, tópartjain ébredjek és esténként a tapasztalás élményével hajtsam ugyanott álomra a fejem. Madár-és természetbarát útitársaimmal a közel kéthetes utazás során jártunk rénszarvasok és siketfajdok között, másztunk gyér növényzetű dombra, tuntori-ra, sétáltunk mocsárban, szedtünk vargányát és áfonyát, ébredtünk hiúz vonyítására és énekes hattyú dalára és rengeteget ültünk autóban, mert az Északi sarkkörhöz, és a fölé tömegközlekedéssel már nehézkes eljutni. Útközben régi és új barátokkal találkoztunk, akik mindig útba igazítottak, merre érdemes szétnézni, így Pietersaari mellett láttunk a nyaralók menti tengeri öbölben parti liléket, havasi és sarlós partfutókat, Tervo közelében örvös búvárt és énekes hattyúkat, és szerte Finnországban kis énekes madarakat, széncinegét, kékcinegét, búbos cinegét, süvöltőt, keresztcsőrűeket. Talán nem köztudott, de a finnek nagyon szeretik a madarakat, ezért szinte minden háznál láthatunk legalább egy, de akár több madáretetőt is.

A hazai gyakorlattal ellentétben itt egész évben etetik őket, ami egyféle kompenzáció is lehet a mezőgazdaság túlzott vegyszerhasználata miatt, de inkább egyszerűen csak hagyomány, szokás. Az etetőkben és a madáreleségben nem láttunk nagy különbséget a mieinkhez viszonyítva, viszont sokan nem csak a házuk táján nézegetik a madarakat, hanem kirándulásaik alatt is. A madármegfigyelő-torony finnül lintutorni, amiből több tucat akad mindenfelé, többet is láttunk, de mi három különböző típusú megfigyelőhelyre jutottunk el. Az elsőre Muhos mellett akadtunk rá. A főút mellett kis fatábla jelzi, hol kell lekanyarodni, a mezőgazdasági területre simára döngölt földút vezet be. A toronyból jól látni a tarlón szedegető darvakat, ezidőtájt már gyülekeznek, némelyik család magában érkezik a fiókáival, de már kisebb csapatok is kialakultak, a langyos őszi szél messziről hozza a hangjukat. Más dallama van, mint itthon, sokkal kevésbé emlékeztet az ismert hívó, vagy figyelmeztető hangra, inkább valamiféle beszélgetés jut róla eszünkbe. Nagyjából 2000 darut láttak előző hajnalban, derül ki a postaládára emlékeztető kis ládikában hagyott vendégkönyvből. Valaki rendszeresen kijár, a hasznos információkat gondosan feljegyzi a többi látogatónak. Mi is beírjuk magunkat, majd a kiváló helyen felállított toronynál lesátrazunk, hátha sikerül néhány reggeli fotót készíteni. Sikerül, látunk színes gyűrűs darut is, az adatokat rögtön küldjük tovább finn madarász barátainknak, hamarosan jön a válasz, a gyűrűt épp egyik vendéglátónk tette a lábára néhány éve. Vele ellátogatunk egy másik madárvártához is. A teraszos kis házikónak hatalmas üvegablaka van, ha hűvösebb időben jövünk, kényelmesen elidőzhetünk itt, benne egy megunt, de jó állapotú bőr kanapé, kis asztal, székek, egy rezsó, kályha, teafőző, olvasnivaló és az elmaradhatatlan vendégkönyv. Madár nem nagyon jön, mégis elücsörgünk benne, ültünkben sóhajtozunk egy kicsit, készítünk néhány fényképet, legyen mit irigyelni, ha hazajövünk. Az olvasnivalók közé cinkos mosollyal becsúsztatunk egy Pusztadoktor magazint, hátha, mint a vízbe dobott palackot, egyszer valaki megtalálja. Tovább megyünk északnak, és már a Lappföldről visszafelé megállunk a Torro-i Nemzeti Parkban. A mocsáron átvezető tanösvény épp új pallókat kap, de addig is látogatható, az új és régi deszkák egymást váltják. Az út végén egy újabb torony áll, építője Yoko Alhainen, egykori gyűrűző azt mondja, ha építetnénk egy ilyet Hortobágyon, be lehetne róla látni az egész pusztát. Igaza van, föntről egész Torro-t látjuk, és láthatnák rajtunk kívül még vagy 45-en, lent és fent tábla figyelmeztet, a maximális férőhelyek száma 50. A maga kategóriájában gigantikusnak számító építmény első szintjén lépésszámláló van, lent leolvassuk, eddig több, mint 80 ezren jártak itt. Utolsó esténket egy itteni menedékházban töltjük, tüzet rakunk, a hasított fa, ahogy máshol is, a menedékház melletti fészerbe szépen berakva, a balta és fűrész mellette. Elgondolkodunk, vajon nálunk ki lehetne mindezt így alakítani? Talán igen, vagy talán mégsem, okoskodunk, nem tudjuk eldönteni, a bizakodás erősebb bennünk, vagy a vágy. A kérdés nyitva marad, de ahogy az angolok mondják, a puding próbája az evés. Talán, mire finn barátaink látogatnak meg minket, addigra eldől, és reméljük, csak a kérdés, nem a már meglévő madármegfigyelő tornyok.

Veres Hajnalka

Daru fotózás Finnországban

2010-08-25T20:56:00.001+02:00

A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport már közel húsz éve követi nyomon a darvak vonulását, és néhány éve már rendszeres „nyári vendég” a darvak finnországi költőhelyén. A fészkelő helyen történő megfigyeléseknek nem titkolt szándéka, hogy kellő információval rendelkezzünk egy esetleges hazai költés megóvása során, vagy akár megpróbálkozzunk a daru hazai visszatelepítésével. A daru költőhelyére március végén, április közepén megérkezik, ekkor néha még a havas mocsárban elkezdi násztáncát, majd április végén már a fészkén ül és nem soká lerakja 1-3, ritkán 4 tojását. Májusban a kis darvak kikelésükkor, alig nagyobbak egy naposcsibénél. Június végére már jócskán kilátnak a mocsár növényzetéből, ekkor gyakran elhagyják napközben az eddig oltalmat nyújtó mocsarat és a közeli erdőben szedegetnek, rovarokat, bogyókat és akár gombákat is, De ha kisebb emlősök, vagy madárfióka kerül útjukba az is hamar táplálékká válik.

A fiókák is ekkor vannak nagyobb veszélynek kitéve, hiszen még repülni nem tudnak, így könnyen ők is prédává válhatnak. Az erdő járás után esténként, olykor már csak alkonyatkor sétálnak vissza a lápba, ahol az éjszakát töltik. Július végén már közel anyányiak és ekkor megpróbálkoznak a repüléssel is. Általában néhány napos erőlködés után megtörténik az első felemelkedés, amit hamar az egyre hosszabb repülés követ. Augusztusban már a költőhelyeket nem védik a szülők, átalakul az erdei láp madárgyülekező hellyé. Ilyenkor akár több száz daru is összegyűlik és együtt járnak ki a környező mezgazdasági területekre, majd egy ködös augusztusi hajnalon hosszabb útra indulnak, a Hortobágy érintésével Afrikába. A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport ősszel egy kis könyvecskét jelentet meg a darvakról. Ebből a gazdagon illusztrált kiadványból megismerhetjük a darvak életét, a költéstől a telelésig. Az őszi daruvonulásról és általában a daruról, a daruvédelmi munkáról pedig a szeptemberben induló darvas honlapon lehet majd aktuális információkhoz jutni.

Fotók: Konyhás János

Dániai madarászat

2010-08-15T21:23:00.001+02:00

Minek mész oda, nincs ott semmi csak gabonaföld, meg szélkerék? Kérdezte egy barátom, amikor mondtam neki, hogy a napokban Dániában leszünk. A válasz szerencsére készen volt, mivel nem madarászni megyünk, hanem két régi barátunkat látogatjuk meg. Persze tudtam én, hogy madarászás is lesz belőle, mivel ezek a barátok is szívesen hódolnak ennek a hobbinak. Különleges fajra nem nagyon számítottam, mivel tényleg nem a legjobb madaras élőhely ez az ország. Intenzív mezőgazdasági termelés az egyik fő jellemzője, viszont a városok parkjaiban és a tengerparton még nem vetnek búzát.

Madarász berkekben ismert tény, hogy minél északabbra megyünk annál szelídebbek a madarak, ezt már más országokban is tapasztaltam, így bátran vágtunk neki Odense parkjának felderítésbe. Nem is maradt el a várt eredmény. Igaz „érdekesebb” faj csak a kontyos réce volt, mégis szinte minden látott faj tartogatott meglepetést. Az első ilyen vízityúk volt. Nálunk csak ritkán egy-egy pillanatra kerül szem elé, inkább csak rikoltó hangját hallhatjuk. Tudjuk, hogy gyakori faj és szinte minden nagyobb vizes helyen találkozhatunk vele.

A már említett kontyos réce inkább azért volt szokatlan, mert nálunk hideg őszi napokon, messze a halastavak, vagy a folyók vizén bukdácsolva láthatjuk őket, nem 30 fok melegben, karnyújtásnyira szundikálva. A sirályok már sokkal óvatosabbak, de ezt főleg maguknak és szemtelenségüknek köszönhetik. Előszeretettel csennek el bármit, ami élelem, vagy annak tűnik. A tengerpartokon a sirályokon kívül főleg pehelyrécékkel és bütykös hattyúkkal találkozhatunk, de a nálunk szintén késő őszi, téli vendég örvös bukó és a csigaforgató is rendszeresen a szemünk elé került. A madarak szelídsége, és a főleg tengerparti látnivalók miatt csak ajánlani tudom ezt az országot mindenkinek, és ha már ott jár, akkor két nevezetességet semmi esetre se hagyjon ki a Mont Klint-et és Odense-ben Andersen egykori házát.

Fotóstábor tematika 2010.

2010-07-24T13:32:00.001+02:00

1.nap:
Ismerkedés, bemutatkozás. Táborrend, gépek, számítógépek használatának szabályai.
Riportfotózás, fotóriporter meghatározása, fogalmak tisztázása. A fotózás technikai alapismereteinek felmérése.

2. nap:
Munkában a fotóriporter. Sajátosságok, megbízások, szerződések, szerzői jogok, akkreditációk. Riportfotózási etika.
Hogyan viselkedjünk munka közben. Hol és hogyan értékesíthetjük képeinket(stock oldalak, képügynökségek, média, egyebek?

3. nap:
Tippek, trükkök. Témajavaslatok és témák kiosztása, azok közös megbeszélése. Ki, mit vár a munkától?

4.nap:
Szöveget a kép mellé! Híranyag összeállítása, blog, hír, tudósítás. Hol a határ, avagy mennyit bír a fotós? Mi legyen az elkészült fotókkal? Képanyag összeállításának szabályai.

5. nap:
Egyéni vagy kiscsoportos munka végzése a kiválasztott témák alapján. Képválogatás, a fotózás során szerzett tapasztalatok megbeszélése. Szoftverek használata.

6. nap:
Értékelés, összegzés, archiválás. Szoftverek használata.

7. nap:
A tábor során szerezett tapasztalatok megbeszélése, utolsó simítások, hazautazás

A napi programtól függetlenül lehetőség van folyamatos fotózásra és a képek értékelésére az esti órákban. Lehetőség van saját, már meglévő anyagok bemutatására, közös megbeszélésére, vagyis jó lehetőség a tábor egy készülő kiállítás vagy portfolió előzetes bemutatására is. A tábor során Canon digitális tükörreflexes gépeket és a hozzá tartozó kiegészítőket, objektíveket használnuk, de ajánlott mindenkinek hozni a saját felszerelését, hiszen a későbbiekben azzal fog fotózni.

Fotós Tábor Bugacon

2010-07-20T14:21:00.001+02:00

Idén harmadik alkalommal rendezzük meg a Kiskunsági Nemezeti Park Bugaci tájegységében a TerepSzemle Fotós Tábort.
Bővebben: itt

Fotópályázat az utazom.com-nál

2010-07-15T13:38:00.001+02:00

Ossz meg egy fotót a kedvenc túrádról vagy hegyedről és Aku túrabakancsot vagy egy Camelbak kulacsot nyerhetsz az Overland jóvoltából!

Bővebben: Itt

Dániai madarászat

2010-07-02T21:23:00.000+02:00

Igaz „érdekesebb” faj csak a kontyos réce volt, mégis szinte minden látott faj tartogatott meglepetést. Az első ilyen vízityúk volt. Nálunk csak ritkán egy-egy pillanatra kerül szem elé, inkább csak rikoltó hangját hallhatjuk. Tudjuk, hogy gyakori faj és szinte minden nagyobb vizes helyen találkozhatunk vele.

Úgy tűnik a Dániában élő vízityúkok nem olvassák a magyar szakirodalmat, ami érthető is több okból kifolyólag, így a parkban pihenő, tanuló emberek közt szaladgálnak eleséget keresve a fiókáikkal együtt. A helyi lakosok csak néha odapillantanak, főleg a fiókákra, hiszen ők nagyon mókásak, ahogy nekiiramodnak egy szakasznak és szárnyukat széttárva (ami még alig látszik) rohannak a sétáló anyjuk után. A szárcsa is hasonlóan nyugodtan neveli fiókáit. A már említett kontyos réce inkább azért volt szokatlan, mert nálunk hideg őszi napokon, messze a halastavak, vagy a folyók vizén bukdácsolva láthatjuk őket, nem 30 fok melegben, karnyújtásnyira szundikálva.

A sirályok már sokkal óvatosabbak, de ezt főleg maguknak és szemtelenségüknek köszönhetik. Előszeretettel csennek el bármit, ami élelem, vagy annak tűnik. A tengerpartokon a sirályokon kívül főleg pehelyrécékkel és bütykös hattyúkkal találkozhatunk, de a nálunk szintén késő őszi, téli vendég örvös bukó és a csigaforgató is rendszeresen a szemünk elé került. A madarak szelídsége, és a főleg tengerparti látnivalók miatt csak ajánlani tudom ezt az országot mindenkinek, és ha már ott jár, akkor két nevezetességet semmi esetre se hagyjon ki a Mont Klint-et és Odense-ben Andersen egykori házát.

Tavasz a Retyezáton

2010-05-25T15:29:00.002+02:00

Május az egyik legérdekesebb hónap a Retyezáton. Míg sok helyen hó lepi a tájat, de már a rövid nyárhoz szokott növények szinte belerobbannak a tavaszba. Sietnek, minél hamarabb virágba borulni, termést érlelni, gondoskodni a faj fennmaradásáról majd elég táplálékot felhalmozni a hosszú és hideg tél átvészeléséhez. Vagy csendben elpusztulni, tápanyaggá bomlani, hogy a természet örök körfogásából ki ne maradjon semmi. Táplálékként újra növénnyé állni össze majd újra virágozni. Ebbe a tavaszi, még kirándulóktól csendes magashegyi tájba csöppentünk bele. Csak pár napot tölthettünk ebbe csodás intenzív tavaszba, de volt részünk napsütésben, szélben, jégesőben, és hóviharban is. Köszönet a Salvamont alkalmazottjának, hogy fűtött ránk. Ettől szép a Retyezát!

A Bukura nyereg alatt

Pietrele tengerszem

Cabana Encian

mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

veselke (Chrysosplenium alternifolium)

kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica)

kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

poloskaszagú ujjaskosbor (Orchis coriophora)

vadárvácska (Viola tricolor)

Ürge lesen

2010-05-01T15:11:00.001+02:00

Néhány debreceni fotóst és lelkes érdeklődőt kalauzoltunk a Martinkai legelőn. Debrecentől alig 20km-re található ez az érdekes, változatos táj, ahol minden héten új és új élményekben lehet része annak, aki kilátogat ide. Az egykori katonai lőteret ma már visszafoglalta a természet, már alig lehet látni a kézzel ásott lövészárkok nyomait. Aki nem tudja mi volt itt régen, talán észre sem veszi már az egyébként is lankás tájon ejtett szépen gyógyuló sebeket.

Két fő célunk volt ezen a pár órán, agárkosbort (Orchis morio) és ürgét (Spermophilus citellus) fotózni. Utóbbit legalább látni. Természetesen mindkét fajt sikerült képen is rögzíteni, nem csak emlékezetünkbe. Az agárkosbor több tízezres állománya található itt. A csapadékos tavasz pedig igencsak kedvezett a növényeknek, mert szép önmagához képest termetes növényeket sikerült találni. Nem ritka itt a fehér változata sem ennek az orchidea félének.

Az ürgeles közben megérkezett az a juhász is aki a gémeskútnál szokta itatni a birkából és kecskéből álló vegyes nyáját. Még egy komoly szakértelmet igénylő pásztormunkában is bepillantást nyerhettünk. A körmözésre azért van szükség, mert egyrészt itt a homokos talajon nem kopik úgy a jószág körme, mint mondjuk a szikes kőkemény hortobágyi talajon.

Másrészt a sok csapadék miatt a sáros talajon könnyebben kap kisebb fertőzést „büdössántaságot” a juh. Ezért az állatok körmét vágni vagy esetleg ápolni is kell. A nyáj delelőhelyre vonulása után már zavartalanul élvezhettük az ürgék mókás szaladgálását. Igaz, nagyon közeli fotókat nem készítettünk, mivel ez főleg családi kirándulások voltak, nem pedig "csak" fotózás.

Bugaci fotóséta

2010-04-15T10:29:00.001+02:00

fotó: Veres Hajni

A Kiskunsági Nemzeti Park egyik féltett, értékes terüklete a Bugaci puszta és Ősborókás.

Számtalan ritka, védett növénnyel és gazdag állatvilággal rendelkezik, ide az év szinte minden hónapjában érdemes ellátogatni. Most egy tavaszi csokrot mutatok be. Szálláslehetőségnek ajánlom a CSEMETE Oktatóközpontját. Ugyanis ez a védett terület szívében található, jól felszerelt, komfortos szállás az oktatóközpont, vagy a KNPI szakvezetői pedig a fokozottan védett Ősborokásban is kalauzolhatják a fotózni vágyókat.

macskafarkú veronika (Veronica spicata)

pusztai sárma (Ornithogalum gussonei)

agárkosbor (Orchis morio)

homoki nőszirom (Iris pumila)

báránypirosító (Alkanna tinctoria L.) fotó: Veres Hajnalka

pókbangó (Ophrys sphegodes)

Magyar kökörcsin

2010-04-09T20:48:00.000+02:00

A dél-Nyírség rétjein és erdei tisztásain szép számmal találkozhatunk hazánk egyik növényritkaságával a magyar kökörcsinnel (Pulsatilla flavescens). Hazai elterjedése erre a területre korlátozódik, állományai veszélyeztetettek, de a több éves kutatómunkának köszönhetően ma már elég jól szaporítható magról, így egyre több olyan helyre kerül vissza ahol egykor élt. Endemikus , a Nyírség bennszülött növénye. A faj élőhelyeit az utóbbi évtizedekben jelentős károsító hatások –beszántás, mesterséges erdőtelepítés, inváziós fajok terjedése – érték, a hajdani ismert állományok jelentős része eltűnt, vagy egyedszáma visszaesett. Napjainkra alig tíz lelőhelye maradt fenn, fokozottan védett eszmei értéke 30 000 Ft.

1248 km (Veres Hajni képes beszámolója)

2010-04-05T20:37:00.000+02:00

1248 km (A Bakonytól az orosházi szántóföldekig)

2010-04-04T20:20:00.002+02:00

A húsvét előtti napok a Bakonyban és a környékén talált bennünket. Heten voltunk, mint a gonoszok, de a gyönyörű időnek és a szép tájnak köszönhetően eszünkbe sem jutott semmilyen gonoszság. Elsődleges úti célunk minél több fajta kőzet fellelése, és fotózása. Illés Gábor geológiai ismereteinek köszönhetően egy teljesen más világban járhattunk.

fotó: Veres Hajni

fotó: Ezt valamelyik résztvevő készítette az én gépemmel :)

Időutazás is volt ez javából, Júra, Kréta, Pannon tenger, rég kihűlt vulkánok nyomában jártunk. A kőzetek és fosszílliák világa mellett a ma még élő növényeket és állatokat is figyelemmel kísértük.

Így találtunk hihetetlen mennyiségű odvas keltikét (Corydalis cava) mely a Bakony erdeinek az alját szinte mindenütt ellepte.

odvas keltike

Leletünk még nyíló májvirágokat (Hepatica nobilis) is a Tihanyi félszigeten. Nevét a háromkaréjú leveleiről kapta, amelyek csupán virágzás után vagy a virágzási idő vége felé jelennek meg, majd egész nyáron, ősszel és rendszerint télen is kitartanak, s csak az új levelek kihajtásakor pusztulnak el. Ma már védett növény, de régebben gyűjtötték, mivel teáját epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztották.

leánykökörcsin

fekete kökörcsin

Április elején már biztosan virítanak a kökörcsinek, így nem hiába figyeltük a potenciális helyeket. A leggyakoribb kökörcsinféle, a leánykökörcsin mellett feketekökörcsinnel is találkoztunk. Ez a család a nevét a török „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére. Igaz utóbbi inkább tényleg fekete mint kék. Ez a kök tőszó rejlik az 1316-ból származó Schlaagli Szójegyzéknek ezt a növényt jelölő kwtwrchw szavában. Szikszai Fabricius Balázs kökörcz, kökerczin, Beyte István pedig kökörchin néven említi 1584-ben.

Megtaláltuk hazánk egyik védett csigafaját is a nyugati ajtóscsigát (Pomatias elegans). Talán egyetlen ismert előfordulási helye hazánkban a Tihanyi félsziget.

Útban hazafelé úgy terveztük, hogy Orosháza és Csorvás között útba ejtünk még egy ritkaságot az erdélyi héricset. 1935-ös hazai felfedezése Herkner Zoltán MÁV-főmérnök nevéhez fűződik, aki Jávorka Sándornak mutatta meg ezt a „furcsa” növényt egy vasúti töltés oldalában. A Tiszántúl két löszrétjén találjuk a teljes hazai állományt, mely alig éri el a pár száz tövet. Stílusosan mi is a vasúti töltésen közelítettük meg, igaz kocsival, és csak éjszakai felvételeket sikerült készíteni, mert csak messze van a Bakony innen főleg ha Gánt felé indulunk és Velencei hegység felé kerülve közelítjük meg útban hazafelé Debrecenbe. Amikor már azt hittük, hogy vége a hétvégi programoknak, még meglepetésként és a főleg a vasúti töltésnek köszönhetően, sötétben a földúton gyakorolhattuk Ervinkén (VW POLO) a kerékcserét.

Hiába nem vasúti töltésekre tervezték ezt az egyébként nagyon strapabíró kis kocsit. Így a nap végén amit csak tudtunk átpakoltunk Lord Perkinsbe (Land Rover) majd a kerékcsere után a 47-es főúton a mankókeréknek köszönhetően oldalogtunk hazafelé 50 Km/h-val, de boldogan és teli élményekkel!
További képek:

Hajdúszoboszlói séta

2010-03-31T20:17:00.001+02:00

Csörög a telefon, egy ismerősöm értesít, hogy kinyíltak a tavaszi héricsek (Adonis vernalis).
Mivel közel van, meg csak egy újabb növény, amit fotózhatunk a környéken, így csak szakítunk rá pár órát. Megérte, mert nagyon szép növény. Nem is véletlen, hogy tudományos nevét a görög-latin hitregékből ismert Adonisról a férfiszépség istenéről kapta. A magyar neve már sokkal prózaiabb, szláv népies eredetű és hajdinát jelent. Elég gyakorinak mondható, az ország sok pontján elszórtan szinte mindenütt előfordul, de azért nem gyakori. A Dunántúlon sok helyen a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon már ritkábban találkozhatunk vele.

Nyugati csillagvirág keleten

2010-03-20T20:12:00.001+01:00

fotó: Veres Hajni

A Hortobágy szélén, Újszentmergita határában található a Tilos erdő, mely egykor királyi vadászterület volt. Az erdő természetes úton alakult ki, ahogyan a Tisza medrének sorozatos helyváltoztatását követően a magasabb térszinten elhelyezkedő ártéri ligeterdő kiszáradása és szikesedése felgyorsult. Ebben az erdőben, annak tisztásain és a mellette található szikes réten számos ritka növény található, március végén a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) az első látnivaló a növények között ebben az erdőben.

Állományát szinte csak becsülni lehet, de minden tavasszal a több tízezer tő szinte kékre varázsolja az erdő talaját. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy Újszentmargita határában egy tanösvény is létesült, mely arra hivatott, hogy bemutassa a környék természeti értékeit. Sok hasznos információt találhatunk rajta, érdemes olvasgatni.

fotó: Veres Hajni

Jön a meleg...

2010-03-15T20:09:00.000+01:00

Az elmúlt két hét időjárásának köszönhetően, szinte alig növekedtek a kora tavasszal előbújt növények. Igaz -7 C°-os reggeli hidegek egy kicsit megrémisztettek, de jól ki vannak találva ezek a korán virágzó növények. Az egyhajúvirágnak gyakorlatilag semmi baja nem esett, gond nélkül átvészelte ezt a hideghullámot. Gyakorlatilag három hétig ugyan abban az állapotban voltak a crocusok és az egyhajúak is.

Az elkövetkező napokra már fokozatos felmelegedés lesz jellemző, így a növények is megindulnak. Ennek jó oldala, hogy hamarosan lehet teljes virágzásban lévő növényeket fotózni, rossz oldala pedig az, hogy hamarosan elvirágzik néhány kora tavaszi virágunk.

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Százmilliós természetkárosítás

2010-03-15T15:00:00.001+01:00

A szép meleg időnek köszönhetően kinyíltak az egyhajúvirágok és a tarkasáfrányok is. Sajnos idén az állományok alig 35-40%-a virágzott csak.

Ennek egyik oka lehet a több éves száraz tavasz és nyár, másik pedig a meggondolatlan táj- és természetátalakítás vagy inkább rombolás. A Bagamér határában található egykor több tízezer töves tarkasáfrány állomány helyén ma már csak egy vadkerítés található, alig pár tő virággal. Gyakorlatilag pont az állomány helyén létesült ez a kerítés, amelyik tő megúszta a talajgyalut, azt majd vaddisznók túrják ki, az állomány maradéka pedig Románia felé terjedhet, ugyanis a kerítéstől néhány méterre már vége a kis országunknak, így szó szerint kiszorították ezt az állományt hazánkból. Gondolom erre a kerítésre csak kértek engedélyt, a határ közelsége miatt is, és gondolom az illetékes hatóságok ki is adták az engedélyt, hiszen a kerítés áll. Ennek a növénynek az eszmei értéke tövenként 10.000 Ft. Hanyag szorzás után is legalább 100 milliós természetkárosítás történt, hogy mi lesz ezután arra kíváncsi vagyok, egyik alkalommal találkoztunk a területen egy természetvédelmi őrrel, vagyis a kezelő tud a természetkárosítás tényéről, így külön feljelentést nem kellett tenni.

Sajnos a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetet járva gyakorlatilag csak természetpusztítást találtunk. Amerre jártunk szisztematikusan a fehér ovális tábla mögött százéves tölgyek estek a láncfűrész áldozatául. Remélem, nem ezt nevezik természetvédelmi kezelésnek, viszont ezeket az élőhelyeket már gallyra vágták, hogy játszak egy kicsit a szavakkal.

Márciusi havazás

2010-03-07T21:12:00.000+01:00

Úgy tűnik, idén tavasszal lehetőség nyílik több kora tavaszi geofiton növény havas fotózására is.

A január eleji szerencsés magyar kikerics fotózás után, most az ország keleti szegletében tarka sáfrány és egyhajúvirág havas fotóval lehettünk gazdagabbak. Fotósberkekben terjed a hír néhány kora tavaszi virág nyílásáról, vagy inkább csak előbújásáról. Így nem csoda, hogy a szombat és a vasárnap is e növények körül talált jó néhány fotóstársammal.

Virágfotózás téli kabátban és termosszal, kicsit furcsának tűnhet, de pont az ilyen furcsaságok adják a nem mindennapi felvételeket. Szombaton még nem sikerült havas virágokról fotókat készíteni, de vasárnap reggel Debrecenben és környékén újra fehér volt a táj. Intenzív, nagy kiterjedésű havazás nem volt, inkább csak helyi hózáporok. Ez csak fokozta izgalmunkat, hiszen Debrecent elhagyva a hó is eltűnt, majd Vámospércs határában újra fehér hófoltos volt a mező és itt-ott még az erdő alja is. Szerencsénk volt, mert a virágoknál pont volt egy jó kiadós hózápor, így elkészülhettek a várva várt képek. Talán ezeknél a képeknél már csak a napsütéses tavaszt várjuk jobban, már akár jöhetne is.

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Vipera helyett egyhajúvirág

2010-03-06T21:08:00.001+01:00

Vipera helyett egyhajúvirág, avagy a természetben az egyik legfontosabb dolog az alkalmazkodás az aktuális helyzethez. Hogyan lett a viperából, egyhajúvirág fotózás? Haladjunk szépen sorba! Németországban előbújtak a viperák, ezért úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Zemplén hegységben mi a helyzet. Nálunk szép napos, tavaszi idő volt a héten, reménykedtünk kitart a hétvégéig. Péntekre terveztünk egy napot, amikor Mizsei Edvárd el tud szakadni a Debreceni Egyetemtől, és egy régi vipera szakértő Lazányi István is ráér. A nap nem sütött, Edvárd nem tudott elszakadni az egyetemtől, Lazányi István sem ért rá, csak délelőtt.

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Így gyorsan megváltozott a program, és észak helyett, kelet felé vettük utunkat. Az egyhajúvirágok már láthatók néhány napja, így megnéztük, hogy állnak. Ma már sokkal több, az állomány kb. ¼-e emelkedett ki az avar alól, néhány tövet találtunk ami már próbálgatta bontogatnia a virágát, de az igazi nyílásra még várni kell. A tarka sáfrányok is előbújtak, de nyíló tövet abból sem találtunk.

Tarka sáfrány (Crocus variegatus)

Fotó: Mizsei Edvárd&Konyhás István

A hétvégére az ország több pontjára ígérnek a meteorológusok hózáport, havazást. Ez természetesen késlelteti a vipera lesünket, viszont jó lehetőség ígérkezik havas virágfotók készítésére.

Boldog Nőnapot!

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Kora tavaszi virágok

2010-02-27T23:20:00.000+01:00

A napokban előbujt néhány kora tavaszi virágunk. A tarka sáfrány (Crocus reticulatus) és az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) néhány tövével már találkozhatunk. Persze ez még nem a tömeges virágzásuk, de azért már jó látni, hogy ébredezik az erdő talaján az élet. Az elmúlt napok melegebb időjárása előcsalogatott néhány tövet mind a két virágból, még nem nyíltak ki, un. gyertya alakban vannak, várják a napsütést és egy kis meleget. Ez a meleg még jó néhány napig várat magára, viszont ez az időjárás, ami az elmúlt napokban megfigyelhető kedvez a hosszú virágzásnak, a mostani hidegebb idő miatt valószínű, hogy stagnál egy darabig ez a virágzási folyamat. Ez természetesen gyorsan megváltozhat, mint minden a természetben. Ha jön egy melegebb légtömeg, amit esetleg eső követ, akkor a virágzás akár egy hét alatt is lezajlik.

tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Tél Finnországban

2010-02-14T21:19:00.000+01:00

Most egy kicsit távolabbi tájakra kalandozunk. Finnországban is tartja magát a hideg és a hó, így ott is nagy mozgás van az etetők környékén. A be nem fagyott patakok mentén vízirigók telelnek, a kihelyezett dögökre pedig már rátaláltak a dolmányos varjak. Konyhás János képeinek köszönhetően nálunk ritkábban előforduló cinegékkel és persze kedves ismerősökkel találkozhatunk.

szarka (Pica pica)

Fején sérült széncinege (Parus major)

Azt gondolhatnánk, hogy a nálunk telelő fenyőrigók (Turdus pilaris) inváziója az északon táplálékot nem találó madarak délre vonulásának következménye. Ez viszont csak részben igaz, ugyanis nagy fenyőrigó csapatok időznek most is Finnországban.

fenyőrigó (Turdus pilaris)

búbos cinege (Parus cristatus)

barátcinege (Parus palustris)

fenyvescinege (Parus ater)

vízirigó (Cinclus cinclus)

dolmányos varjú (Corvus cornix)

Fotók: Konyhás János

Sasmérgezések nyomában

2010-02-14T20:48:00.000+01:00

Januárban és februárban sajnos egyre többször előfordul védett madarak mérgezése. Elsősorban nem a ragadozó madarak a célpontok, de sok esetben ők is áldozatul esnek, a karbofurán vagy egyéb betiltott növényvédőszer mérgezésnek. A Madárkórház Alapítvány munkatársai már évek óta felvilágosítással, és rendszeres terepi bejárásokkal próbálják megakadályozni a mérgezéseket.

A napokban Hajdúböszörmény és Görbeháza körzetéből több, mérgezésgyanús gatyásölyv is bekerült a kórházba, melyek sajnos el is pusztultak. Ezért a hétvége azzal telt, hogy a zord idő ellenére meg próbáltunk bejárni minél nagyobb területet, mérgezett csalétkek után kutatva. A TerepSzemle Stúdió honlapjáról, vagy közvetlenül innen hasznos tanulmányokat lehet letölteni a sas mérgezésekkel kapcsolatban, Az enyhe idő és az erős szél, majd eső, havaseső tovább nehezítette a dolgunkat. Mérgezett dögöt, vagy csalétket nem találtunk, viszont egy nyuszi sajátos módon fejezte ki véleményét a civilizációról, vagy inkább az olyan emberekről, akik még a szántás közepén is képesen eldobálni az energiaitalos dobozt.

Természetesebb nyomot is találtunk, egy gerle pusztulásának maradványait leltük meg, valószínű, hogy egy karvaly kapott így néhány nap esélyt a hosszú tél átvészeléséhez. Ez a természet rendje, egy állat pusztulásával, testével hozzájárul egy másik életben maradásához.

Hó lepi a tájat

2010-01-31T21:47:00.001+01:00

Az ország északi, keleti és középső részén komoly problémákat okoz a helyenként 40 cm-es hó,

ugyanakkor igazi csemege ez a fotósoknak, hiszen végre "igazi" téli képeket készíthetünk. Van még egy fontos, és sajnos a híradásokból kihagyott, vonzata is ennek a "sok" hónak. A termőföldeknek és a több éve szomjazó Alföldnek igazi áldás ez a hó. A talajba lassan beszivárgó csapadék szinte felbecsülhetetlen érték a termőtalajnak és a védett mocsaraknak, vízes élőhelyeknek egyaránt. A belvízproblémáról meg csak annyit, hogy nem lenne az sem probléma, ha a száraz időben nem szántották volna fel azokat a mélyebben fekvő területeket, melyek soha nem is voltak szántók.

Hó lepi a tájat és lassan a madarakat is, az etetőnél szedegető erdei pinty (Fringilla coelebs) lassan már ki sem látszik a hóból.

Vízirigó (Cinclus cinclus) fotózás

2010-01-25T21:19:00.000+01:00

A vízirigó hazánkban csak alkalmilag fordul elő, évente alig pár megfigyelését regisztrálják, ugyanakkor a Kárpátok egyes helyein telente szép számmal gyűlnek össze. Ha sikerül ezeket a helyeket megtalálnunk, akkor jó eséllyel leshetjük meg őket. Sajnos klasszikus telelőhelyek nem nagyon vannak, így mindig figyelembe kell venni az időjárási és vízjárási tényezőket, ahhoz, hogy megtaláljuk őket. A Tátra környéke általában jó helynek számít, egy kis utánjárást követően akár 15-20 vízirigót is fotózhatunk az arra alkalmas helyen.

fotó: Veres Hajni

15-20 évvel korábbról voltak tapasztalataim a vízirigó telelőhelyeivel kapcsolatban, azóta valahogy mindig csak a tervezgetés szintjén maradt az újbóli felkeresésük. Idén, mivel több fotós részéről is felmerült az igény e madár fotózására és a készülő, Kárpátokat bemutató könyvhöz is szükség volt e madár megörökítésére aktuálissá vált a régi helyek felkutatása. Három naposra tervezett út első napján sikerült megtalálni őket Lengyelországban, ez nagyon megnyugtató volt. Másnap csak a vízirigók és egyéb itt élő madarak fotózásával voltunk elfoglalva. Este, a szállásunk ablakában -15 0C-t mutatott a hőmérő, reggel nem is mertük megmérni, de a gázkémények mellett ücsörgő csókák (Corvus monedula) sejtették, hogy itteni viszonylatban hidegebb van az átlagosnál.

A folyóban úszkáló és keresgélő tőkésrécék (Anas platyrhynchos) már nagyon nem zavartatták magukat, igaz a víz csak melegebb volt, mint a levegő.

fotó: Veres Hajni

A bütykös hattyú (Cygnus olor) itt is előfordul, és mint mindenütt januárban itt is a települések közelében. A folyó partján található füzes-bokros részen süvöltők (Pyrrhula pyrrhula) szedegettek.

A vízirigók fotózása után, a következő napon további telelőhelyeket kerestünk. illetve a Tátra néhány látnivalóját vettük sorra. Utunk a mniseki templom mellett haladt, ahol a közel ezer méteres hágóról gyönyörű kilátás tárult elénk a Magas-Tátra nyugati részéről.

A Dunajec áttörés is azok a helyek közzé tartozik, amit meg kell fotózni, ha már erre jár az ember. Azt hiszen, ennek a kis felfedező útnak a legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálni a vízirigókat, így jövőre már ez is egy újabb túracélpont lehet a Phototours palettáján.

uráli bagoly (Strix uralensis)

2010-01-19T22:17:00.000+01:00

Az uráli bagoly (Strix uralensis) európai állománya nem veszélyeztetett, de hazánkban ritka, fokozottan védett fajnak számít, eszmei értéke 100.000 Ft. Legjelentősebb fészkelési góca a Zempléni-hegységben van, ahol olykor akár 50 pár is költhet.

Meghívó (Magyar Kultúra Napja, Debrecen)

2010-01-19T21:15:00.000+01:00

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. E program részeként, Debrecenben "Keresztmetszet" címmel fotókiállítás nyílik, melyen a debreceni kötődésű alkotók válogatott képei láthatók. A Phototours programot működtető TerepSzemle Stúdió három tagjának is látható képei.

Veres Hajnalka

Konyhás István

Mizsei Edvárd

Magyar kikerics ("az év első és utolsó virága")

2010-01-06T19:56:00.002+01:00

1867. február 18-án egyik területbejárása során Janka Viktor felfedezett egy kis virágot Nagyharsány mellett. 1935 február végén még nincsenek nemzeti parkok, környezetvédelmi minisztérium, viszont vannak olyan emberek, akik már ekkor tisztában vannak azzal, hogy léteznek olyan értékeink, melyeket meg kell őrizni az utókor számára. Ihászy Lajos, Nagyharsány község akkori főjegyzője, Bakos Lajos, a község bírája és Gölöncsér Sándor a legeltetési társulat elnöke, Pénzes Antal vezetésével cölöpökkel felszerelkezve vágnak neki a hegynek, hogy kijelöljék azokat a helyeket, ahol ezek a növények élnek. Azóta védelem alatt áll ez a kis terület, ők megőrizték e csodálatos kis növényt nekünk, most rajtunka sor!

Pénzes Antal felvétele (1935)

Még sok helyen hó fedi a tájat, és még csak jele sincs annak, hogy ébredezne a természet, amikor Szársomlyón már javába virít a magyar kikerics (Colchicum hungaricum).

Veres Hajni felvétele

Az alig arasznyi, nagyon törékeny növény fehér, rózsás lilás vagy ametiszt-ibolyaszínű virágai a kb. 10 cm mélyen a talajban rejtőző hagymagumóból nőnek ki. Virágzása akár decemberben is elkezdődhet, de januárban vagy februárban is találkozhatunk vele. Ez a Szársomlyó sajátos mezoklimájának köszönhető, hiszen itt a februári napi átlaghőmérséklet 3-14 C fok.

Ónodi Miklós blogjában már beszámolt a növény nyílásáról. Január első napjaiban nekünk is sikerült szép napos időben megörökíteni ezt a különleges természeti jelenséget. Hétfőn az időjárás előrejelzést izgatottan figyelve esély mutatkozott e növény fotózására havas környezetben is.

Veres Hajni felvétele

Így a környéken maradtunk, hátha… Kedden hajnalban megérkezett a hó és reggel sikerült elkészíteni a régóta várt fotókat. Igaz nagyon nem válogathattunk, hiszen nem lett volna szerencsés a hó alatt láthatatlanul lapuló növényeket letaposni, így csak a szélső virágok fotózására volt lehetőség.

Már az is nagyon kellemes érzés, hogy az évet lehet kezdeni virágfotózással, de igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy havas felvételeket is sikerült készíteni. A csoda viszont most nem három napig, csak egy napig tartott, hiszen a hó után, szinte azonnal eső érkezett, ami elolvasztotta a havat, a virágzó növényeket pedig teljesen szétáztatta. De az emlék már megmarad egy januári virágfotózásról örökre.

A kikericseket körülvevő sziklákon egy másik ritka növénnyel is találkozhatunk, ez pedig a magyar pikkelypáfrány (Ceterach javorkaeanum). Latin neve utal régebbi nevére a Jávorka-pikkelypáfrányra.

Ezt a nevét Jávorka Sándorról kapta, aki a magyar botanika egyik kiemelkedő alakja volt, kár, hogy már csak a latin nevében őrzi e növény az emlékét.

Boldog Új Évet

2009-12-31T23:32:00.001+01:00

Bakonyi barangolások

2009-12-31T18:26:00.012+01:00

Az év utolsó napjait Jásd és Csesznek környékén töltöttük, most kivételesen nem a fotózás volt az elsődleges. Ennek oka az is, hogy gyakorlatilag semmilyen idő nem volt, talán ez a legjellemzőbb rá. Így viszont jó lehetőség nyílt baráti beszélgetésekre, túrázásra, év végi szusszanásra. Persze, azért voltak titkos tervek így nagyon nem haragudtunk volna, ha egy hajnalmadár (Tichodroma muraria) elénk kerül. Hogy könnyebb dolga legyen ennek a szép madárkának, annyit segítettünk, hogy elmentünk több olyan helyre is ahol idén már látták. Az egyik ilyen hely a Cseszneki vár volt.

A vár a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozómester emeltette ezen a védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A viharos szélben gyakorlatilag esélyünk nem volt megtalálni a madarat, még ha ott is volt, így csak a vár megcsodálása maradt.

A házak közötti gyalogjárdán sárga pincecsigát (Limax flavus) találtunk, az amúgy sem fürge állat még lomhább volt ebben a hideg időben, úgy tűnik a szélvédett hely és a napsütés egy kicsit megtréfálta szegényt, de az este érkező metsző hideg biztos nem kedvez majd neki.

Jásd határában, néha feltámadó hóviharokban sikerült lepketaplót (Trametes versicolor)

és piros csészegombát (Sarcoscypha coccinea) fotózni. Utóbbi a friss vizű patakban korhadó fákon kifejezetten jól érezte magát.

Erdei etetők

2009-12-28T14:31:00.001+01:00

Idén alkalmam és időd lett, hogy én is készítsek erdei madáretetőt. Igaz a kertben rendszeresen folyik az etetés. És elég sok faj megfordul, de valahogy az csak nem olyan. Meg az erdő madarainak is jól jön egy kis eleség kiegészítés. A bátyám hazajött Finnországból, egy hétre „napozni”, így ketten álltunk neki a munkálatoknak. Már egy pár hete elkezdtem több helyen is etetést, lássam, hol fogadják a legtöbben a felkínált csemegéket. Végül is két hely maradt fotózásra, a többinél csak az etetés szorgos munkája marad. A les még csak most készült el, és a nagy zavarás után inkább jobbnak láttuk távozni, pedig mozgás már most is volt a les körül.

kékcinege (Parus caeruleus)

széncinege (Parus major)

barátcinege (Parus palustris)

A türelmetlen cinegék olykor még akkor is elcsentek egy-egy napraforgómagot, ha épp az etető közvetlen közelében ténykedtünk, vagy a környező bokrokon lesték, mit is csinálunk. Így sikerült néhány pillanatot elkapni, de még az igazán szép fotók váratnak magukra. Most már van etető, leshely, madár már csak idő és jó fények kellenek, na meg egy kis hideg…
Nem csak a madarakat sikerült megfigyelni, hanem elég szép számmal leltünk júdásfülegombát (Auricularia auricula-judae) is. Ezt a kevésbé ismert ehető gombafajtánkat az ilyen enyhe teleken lehet gyűjteni.

Mellékelek hozzá egy erdélyi receptet is, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Vöröshagymás júdásfülesaláta
A megtisztított és csíkokra vágott gombát enyhén sós vízben előfőzzük, majd hideg vízben lehűtjük, lecsepegtetjük. Karikára vágott vöröshagymával összekeverjük a gombát, majd ecettel, sóval, cukorral, törött borssal készített lével megöntözzük, óvatosan összekeverjük. Néhány csepp olívaolajjal megöntözzük. Jól lehűtve húsételekhez vagy tojásrántottához salátaként fogyasztjuk.

Egy kis tél Bugacon

2009-12-23T22:36:00.000+01:00

A néhány napos havazás sok fotós szívét megdobbantotta, végre egy kis havas, igaz téli fotózás. Nekünk ez pont egybe esett egy disznótorral. Természetesen a mangalica feldolgozása és részbeni elfogyasztása közben sikerült néhány felvételt készíteni. A viharos szél és a komoly mennyiségű hó miatt (na és a kimúlt disznók körüli munkák miatt) nagy fotózásra nem is készültünk.

A háziállatokon kívül néhány havas tájképet akartunk készíteni, amikor a hófúvás közepette egy görényt pillantottunk meg. Sajnos a nyílt terepen nem lett volna sok értelme elindulni becserkészni, de azért egy-két képet sikerült róla készíteni. Vagy dolga volt, vagy nagyon éhes lehetett, mert napközben mutatkozott és elég sietősen szaladt a pusztába. Minden esetre nagyon kedves látványt nyújtott és újra megmutatta a természet, mennyire tökéletesen működik. Ennek a kis prémes állatnak nem okozott különösebb gondot a -15 C fokos hideg, gond nélkül szaladgált a metsző hideg szélben.

Hazafelé már sokkal veszélyesebb kalandokban volt részünk. Valami csoda folytán a kamionosokban nem igazán tudatosul a hirtelen időjárás változás. A Kiskunfélegyháza Szolnok közötti teljesen jeges úton ugyanúgy közlekedtek, mintha verőfényes nyári idő lenne. Persze a későbbi híradásokból értesültünk, hogy egy egész határátkelőhelyet sikerült blokkolniuk egy fél napon keresztül, gyenge felfogásuk és a jeges út miatt. Hiába, ez nem a legjobb párosítás!

A 4-es főúton már csak a szakadt Daciákból Olaszországban a"nyugati" kocsikba frissen átült keleti szomszédaink hitték azt, hogy ezáltal halhatatlanok.

2010-es naptár hazánk növényeivel

2009-12-14T22:41:00.002+01:00

A TerepSzemle Stúdió kiadásában megjelent egy asztali naptár.
A Veres Hajnalka és Konyhás István fotóinak válogatásával készült naptár minden hónapban olyan növényt mutat be, mely az adott hónapban virágzik, mérete 205x150 mm, megvásárolható spirálozva, tartóval együtt 1200 Ft+postaköltség áron.
Vagyis aki megvásárolja az havonta 100 Ft-al támogatja TerepSzemle Stúdió természetvédelmi tevékenységét.
A naptár lapjai megtekinthetők: itt
A naptár megrendelhető e-mailben vagy telefonon a +36-30-435-4115 számon .

November utolsó bejegyzése

2009-11-30T21:57:00.000+01:00

Búcsúzzunk a novembertől ezzel pár hangulatképpel.

Fotó: Veres Hajni

November utolsó hétvégéje : Tatai Vadlúdsokadalom

2009-11-30T21:53:00.000+01:00

November utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre ez a program, mely egyre több látogatót vonz. Szakmai előadások, madárgyűrűző, solymász, távcső, könyv és még sok más bemutató mellett, értő szakvezetővel kísérhetjük nyomon egész nap a főleg észak-Európából ideérkező mintegy 20.000 liba életét. Ennek leglátványosabb eleme az, amikor este, szinte egyszerre behúznak lilikek, libák a Tata közvetlen szomszédságában található Öreg tóra, hogy itt töltsék az éjszakát. Sajnos idén elég ködös volt ez a hétvége, így napközben nem sok minden látszott a tóból. A hol ritkuló, hol sűrűsödő köd mégis nagyon hangulatossá tette az egész napot és délután négy körül, amikor megérkeztek a libák még a nap is kisütött, aranyló színbe öltöztetve a tavat és a párt egyaránt.

Pénzesgyőri kincskeresés

2009-11-18T21:40:00.000+01:00

Pénzesgyőrben a Pangea Egyesület oktatóközpontjában, az ország különböző pontjáról gyűltünk össze majdnem húszan. Tettük ezt azért, hogy Fűzfa Zoli szakértő irányításával meghonosítsunk (bár szerintem, ezen már túl van a program) egy újfajta környezeti nevelési módszert, a kincskereső programot. Ehhez persze előbb be kell járni, meg kell ismerni a környéket, majd elkészíteni egy útvonal leírást, térképet és nem árt valami kincset is elrejteni. A nagy kincsdugdosás közben, szinte észrevétlenül leltünk rá mi is sok kincsre. Új ismerősökre, sok-sok látnivalóra, és felejthetetlen élményekre.

mókus (Sciurus vulgaris)

Nem csak új ismerősökkel találkoztunk, hanem régiekkel is. Az egyik kis italozóhelyiség falán a mai reklámtáblák között jól elférnek és még mindig figyelnek, éberség!

A "lánglelkű kolhiszi" vagyis Sztálin

És egykor mindenki apja: Lenin

Novemberi köd

2009-11-16T21:23:00.000+01:00

Kicsi ez ország, de tele van csodával, és ha mind meg akarjuk nézni, akkor már nem is olyan kicsi, főleg ha ilyen ködös időben közlekedik az ember, de az útitársak ilyenkor is találnak fotótémát.

Fotók: Veres Hajni

Baglyok a városban

2009-11-14T21:18:00.000+01:00

Durcásak, bölcsek, csodálkozók nehéz eldönteni, vagy akár mikor milyenek, miért ne lehetne nekik is jó és rossz napjuk? Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy minden nap jól lakottan térnek vissza a városok parkjaiba szunyókálni, ráadásul ez sem sikerül mindig nekik, hiszen ők nappal alszanak, vagy inkább próbálnak aludni. Olykor csak pár méterre akarnak pihenni a rohanó emberektől, akik sokszor fel sem néznek a fák közé így észre sem veszik a figyelő szempárokat, máskor meg észreveszik őket és egyből megijednek tőlük, talán az első eset mégis jobb...

Az erdei fülesbaglyok (Asio otus) november tájékán kisebb nagyobb csapatokba verődve egyre több településen megjelennek, a lakott területek néhány fokkal melegebb klímájában próbálják átvészelni a telet. Nem csak a melegebb levegő miatt, hanem a városokban, falvakban aktívabb rágcsálók miatt is húzódnak közelebb az emberekhez ezek a baglyok.

A településeken akár száz bagoly is összegyűlhet, ha nagyon hidegre fordul az idő.

Novemberben is van még daru

2009-11-12T21:03:00.000+01:00

Novemberben már lényegesen kevesebb a daru Hortobágyon, de azért még mindig akad elég. Na és persze, a színes gyűrűsök keresését is kell még folytatni, hiszen ezekben a borongós időkben is olyan adatokat szolgáltathatunk a finn kollégáknak, ami a faj vonulásának kutatásában fontos.

Egyre több kukoricatarlót szántanak fel, így a táplálkozóhelyek is szűkülnek, ennek is köszönhető, hogy tovább vonulnak a darvak. A szántókon minden felé látni már szép kis őz rudlikat, nagyon bele tudnak olvadni a környezetbe.

Darvászás közben iszonyú zaj hallatszott az égből, de csak egyszer sikerült megpillantani a vadászgépeket, ahogy "balettoztak" a szép időben. Hihetetlen fordulékonyak és nagyon gyorsak voltak, ami nagyon tetszett bennük, hogy annak ellenére, hogy hol lefelé, hol felfelé süvítettek, nagyon éles fordulókkal kísérve, mindig szinkronban tudtak repülni, mintha össze lettek volna kötve.

A darvak egyszer szépek, egyszer fenségesek, máskor meg nagyon bohókásak. Talán a leginkább akkor "bolondoznak" ha magasból ereszkednek lefelé, ekkor a lábukat előre lógatva, mint megannyi kis báb, imbolyognak lefelé.

Az esti behúzások során gyakran láthatunk más madarakat is, itt a hazai természetvédelem címermadara a nagykócsag (Egretta alba) húzott át a fejünk felett.

Novemberi behúzás és alkony, igaz hideg, de nagyon szép.

Balaton-felvidék

2009-11-10T12:54:00.000+01:00

Novemberben a Balaton-felvidékre és annak környékére tettünk kirándulásokat. Ez a változatos táj, rengeteg természeti és kultúrtörténeti értéket rejt. Akár egy-egy hétvégén vagy nyári, őszi szabadság alatt repül az idő itt, és szinte biztos, hogy nagyon soká érnénk a látnivalók végére.

Út a Pécselyi medencében

Őszi színek

Pécsely

Tihany látképe az apátsággal

Tihanyi parasztház, ma már műemlék

Ősz a Balaton partján

A tőkés réce (Anas platyrhynchos), hazánk leggyakoribb récéje

Balatoni nyugalom

Fotóstúra Bugacon

2009-11-03T21:32:00.000+01:00

Októberben, nyári melegben fotóztunk a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett Bugaci Ősborókásában. A hihetetlen gazdag formavilág, a csak itt élő növények és a ritka állatfajok sok fotós érdeklődését felkeltette, ezért is szerveztünk ide egy hosszú hétvégét.

sisakos sáska (Acrida hungarica)

kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata)

homoki ballagófű (Salsola kali subsp. ruthenica)

báránypirosító (Alkanna tinctoria)

borzas len (Linum hirsutum)

bikapók (Eresus cinnaberinus)

A bugaci fotóstúrán résztvevők egy része

Most pedig következzen Veres Hajnalkától pár hajnali kép

A darvak nyomában

2009-10-26T22:04:00.000+01:00

Az igazi darvász-szezon október és november eleje, így a Phototours csapatának nem is volt egy percnyi szabadideje sem, hiszen a nemzetközi daru vonuláskutatás meghonosítói is közülünk kerültek ki. Ha nem vendégeket vittünk a darvak nyomába, akkor szakmai stábokat, ha meg egy kis időnk engedte, akkor a színes gyűrűs és műholdas adóval ellátott darvak után loholtunk. Szerencsére még belefért az időnkbe idén 10. alkalommal megrendezni a Darukutató Távbort is, ahol közel 50 fiatal (és tapasztaltabb) érdeklődő ismerkedhetett meg ezzel a csodaszép munkával.

darvászás terepen...

...szakmai előadások esténként, ez a "Darvásztábor" !

Talán ősszel a legszebb a természet (meg tavasszal, meg nyáron, meg télen)

A táplálkozó- és pihenőhelyeken létesített lesekből kellő távolságból fotózhattak azok, akiknek nem okozott gondot a hajnali kelés, vagy kint alvás a leshelyen 5-10 C- fokban.

Két fiókás család az egyik les közelében

Azt gondolhatnánk, hogy a "napnyugtás" képeket könnyebb elkészíteni, mint lesből fotózni. Bizony nem így van! Hiába vannak jó helyek, ahol jönnek is a darvak, sok esetben egy kis felhő, vagy a túl tiszta idő tréfálja meg a fotóst. Általában vagy korán megy le a nap, vagy túl későn... pedig pár perc eltéréssel októberben szinte mindig ugyanakkor, vagy mégsem? Azt hiszem, aki átélte már ezeket az élményéket tudja miről írok itt, aki meg nem, annak tényleg csak ajánlani tudom.

Nagyon sokan szeretnének olyan képet készíteni, amikor a hold előtt repülnek el darvak. Erre egy-egy őszön elvileg 4-6 nap alkalmas, gyakorlatilag meg pár évente egy, és akkor is ott kell lenni. Én úgy tapasztaltam, ha a természetben egy dolog összejön akkor szerencsések és jól felkészültek vagyunk, ha két dolog is kell a képhez és az is összejön, akkor szerencsések vagyunk, ha három dolog kell egy képhez és az is összejön, az már a véletlen. Idén véletlenül sikerült olyan képet készítenem a darvakról, amikor a hold előtt repülnek el, de ez is messze van még a tökéletestől.

Amikor kitisztul az ég, hidegre fordul a szél és a darvak kezdenek fogyatkozni csúcspontjára jut egy másik csodálatos természeti jelenség, a libavonulás, de ez már november.

Gólycsőr műtét

2009-10-06T21:08:00.000+02:00

Csőrös, a hortobágyi Madárkórházban három éve élő fehér gólya hosszas előkészítő munka és megfigyelés után október első napján megkapta végleges csőrprotézisét.

A madár fiatalon, három évvel ezelőtt került a Madárkórházba, valószínűleg gépkocsival ütközött, amikor mindkét csőrkávája eltörött. Az alsó a gyors beavatkozásnak köszönhetően visszaforrt, de a felső az orrlukak előtt minden próbálkozás ellenére elhalt, majd levált.

Csőrös így is hamar megtanult enni, de csak a kórház ápolói segítségével tudta a nagyobb méretű táplálékot elfogyasztani. Ekkor kezdődtek el a csőr pótlását szolgáló próbálkozások, és a többéves műtétsorozatnak és egy debreceni fogtechnikusnak köszönhetően a gólya most végleges, speciális anyagból készült felső csőrkávát kapott. A már hónapokkal ezelőtt elkészült csőrprotézist a fogászatban megszokott módon először csak ideiglenesen rögzítették, így lett volna lehetőség annak levételére, ha a gólya sérülését okozná, vagy fertőzés lépne fel. Azonban erre a többhónapos megfigyelés alatt semmilyen jel nem utalt, a madár teljes értékű csőrként használta, így sor kerülhetett a műcsőr végleges rögzítésére.
A csőrpótlék fogtechnikai anyagokból készült, teljesen szövetbarát. A megmaradt csőrhöz kobalt-króm ötvözettel és titán csavarokkal rögzítette az eredeti csőr anyagához legjobban hasonlító toldalékot dr. Déri János állatorvos és Kóthay Tamás fogtechnikus. A műtét két részletben történt, összesen több mint három óráig tartott. A gólya végig altatásban volt a beavatkozás alatt, és bár kissé nehezen, de stabilan ébredt, állapota jó, kórteremben csak a megfigyelés végett kell még tartani pár napig.
Amennyiben a csőr és a hat darab titáncsavar nem zavarja a madarat, és megfelelően fogja használni, akkor van remény arra, hogy tavasszal visszanyerje szabadságát. Ez azért is örvendetes lenne, mert most lesz ivarérett, így akár párválasztásra és fészkelésre is van esélye. A gólya addig is a hortobágyi Madárkórház által üzemeltetett Madárparkban marad, és akit érdekel, ott megismerkedhet a madár és a műtétek teljes történetével.

szeptember

2009-09-07T20:04:00.000+02:00

Ahhoz, hogy utol érjem magamat, most már csak képeket és rövid címeket teszek fel, így talán a decemberi bejegyzések már frissek lesznek.

délibáb a Hortobágyon

A pusztán szinte minden évben van tűz, mely rengeteg védett növényt és rovart pusztít el. A tüzek keletkezésének okára több verzió is van, egy biztos, nem környezetbarát és legkevésbé sem fenntartható, ezért nem lehet(ne) engedélyezni sehol, főleg nem egy védett területen!

Ipoly menti táj

nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Az Ipoly mentén szabadon engedett fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) portréja

őszi kikerics (Colchicum autumnale)

varádicsos, imolás hegyi rét

kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) Budai hegység

pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) Budai hegység

szarvas űnő (Cervus elaphus) Börzsöny hegység

fiatal szarvasbika

szarvasbőgés (Börzsöny hegység)

"szeptember végén"

nyugalom...

Újra Dejtáron

2009-09-04T18:33:00.000+02:00

A szeptember újra a dejtári Nagy réten talált bennünket. ennek két oka is volt, egyrészt most kezdődik az igazi vonuláskutatás, másrészt a hortobágyi Madárkórházból, hoztunk egy elengedésre váró fenyőszajkót (Nucifraga caryocatactes). Ez a nálunk aránylag ritka madár, tőlünk északabbra költ, a Tátra alacsonyabb régiójában már találkozhatunk vele és innen felfelé egész Európában előfordul. Hozzánk téli vendégként érkezik évente 8-10 példány, de a Börzsönyben és a bükkben talán már költ is. A nyugati országrész fenyveseiben is előfordul rendszeresen, költése is valószínű. A madarak gyűrűzése során nagy ritkán bemutatjuk a fiatal, leendő gyűrűzőknek azt az egyszerű trükköt, amit itt épp egy vörösbeggyel illusztrálok. A madarak többségét, ha a hátára fordítjuk, akkor néhány másodpercig mozdulatlan marad, természetesen utána gond nélkül elengedhető a madár, de gyakran előfordul, hogy megunja a lustálkodást és hamar elröpül magától is.

vörösbegyportré (Erithacus rubecula)

A fenyőszajkót Veres Hajni és Havaj Kornél óvatosan kiveszi a kalitkából, ekkor már van gyűrű a lábán.

A szabadon engedés pillanata...

...majd érdeklődve tekintget lefelé a fenyőszajkó. A madarat Kagyerják Pál helyi természetvédelmi őr napokig meg tudta figyelni. Teljesen egészségesnek mutatkozott, rendszeresen táplálkozott és egyre hamarabb riasztott, ha túl közel merészkedett hozzá.

Megyei Vadásznap

2009-08-20T20:15:00.000+02:00

Hortobágyon minden évben augusztusban rendezik meg a Megyei Vadásznapot, idén sem volt ez másként. A vadászati eszközök vásárán kívül jó lehetőség ez arra is, hogy a megyében tevékenykedő vadászok találkozzanak, és míg a bográcsba rotyog az őzpörkölt, elbeszélgessenek, régi és új vadásztörténeteket meséljenek. Szerencsére egyre jobban terjed a puskás vadászati módszereken kívül a solymászat is. Ezek a vadászatok valóban régi időket idéznek, ha vadászatra csak nagy ritkán, bemutatókra annál gyakrabban el lehet jutni...
héjaportré

héjareptetés

héja (Accipiter gentilis), a legygakoribb vadásztárs

A gólyák tisztában voltak vele, hogy őket semmilyen veszély nem fenyegeti a vadásznapon. Így ott köröztek a fejünk felett, majd egy fiatal madár le is szállt és szomját oltotta.

fehér gólya (Ciconia ciconia)

Rákosi vipera fotózás

2009-08-12T12:39:00.001+02:00

Augusztusban került megrendezésre a TerepSzemle Stúdió fotóstábora Bugacon. A táborban előadások hangzottak el a fotózás rejtelmeiről, de közben a környékre tett kirándulások során mód nyílt sok-sok fotózásra is. A résztvevők megismerkedhettek a pusztai életformával, a hagyományos pásztorkodással és a csikósvirtussal. Éjszaka Csehó Gábor, a Móra Ferenc Múzeum kutatója rovarcsapdázásra vitte az érdeklődőket, ahol olyan fajokat lehetett fotózni, amelyekkel általában nem találkozunk. Az ősborókásba tett látogatásaink során ritka és védett növényfajokat, érdekes rovarokat kaphattunk lencsevégre. A tábor fő attrakciója a rákosi vipera volt. A LIFE+ Rákosi Vipera Védelmi Program dolgozóinak és önkénteseinek köszönhetően hazánk legritkább és talán legveszélyeztetettebb gerinces fajával ismerkedhettünk meg.

A Bugaci Ősborókásban

Pusztaötös, vagy Koch-ötös

napnyugta

éjszakai rovarcsapdázás

felkészülés az éjszakai fotózásra

közönséges csillaggomba (Geastrum fimbriatum)

borzas len (Linum hirsutum)

kifejlett közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius)

Scarabaeus typhon (Fischer, 1824),

nyárfaszender (Laothoe populi)

A rákosi vipera fotózásához nem elég a technikai felkészültség, hozzá értő vezető nélkül kárt tehetünk az állományban, szinte biztos, hogy nem találjuk meg a fajt, és veszélyes is, hiszen a marása akár halálos is lehet.

rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

rákosi vipera portré (Vipera ursinii rakosiensis)

Tolmácsi bolyongások

2009-08-10T12:19:00.000+02:00

Augsuztusban egy jó dolog van, fotózás közben lehet napozni. Persze fotózni már sokkal nehezebb, mint a napon sütkérezni, olykor még napkelte körül is tikkasztó meleg van, és már 8 órakor teljesen rossz fények vannak a fotózáshoz. Ilyenkor célszerű a kora reggeli órákban és a napnyugta körüli időben fotótéma után járni. Napközben pedig ott a strand vagy inkább a hűvös szoba. Természetesen augusztusban is akad fotózni való, a még költő madarak, vagy a már kirepült fiókák, vagy azok a növényfajok, amelyek ilyenkor virágoznak. A vízpartok mellett szinte mindehol találkozhatunk a réti és vesszős füzénnyel, nagyobb vízfolyások mentén pedig egy olyan füzikével ami nem madár hanem növény.

A borzas füzike (Epilobium hirsutum) az egyik leggyakoribb füzikefajunk, a növény akár két méter magasra is megnőhet.

Fiatal házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)...

... és az öreg madár, szájában bodzabogyóval. Ezek a madarak, főleg rovarevők mégis szívesen fogyasztják a bogyókat is. Őszel fokozatosan átállnak a ritkuló rovarokról a bogyósok szintén tápláló terméseire.

laposhasú acsa (Libellula depressa)

Ebben a hónapban szinte mindeféle szitakötővel és légivadásszal találkozhatunk a rétek, vízpartok menti száradó kórók hegyén.

A késő nyári gomolyfelhőknek szinte mindíg szép naplemetéket köszönhetünk.

Dejtári madárgyűrűző tábor

2009-08-05T20:41:00.001+02:00

Az Ipoly folyó melletti Dejtár településhez közeli védett félszigeten Kagyerják Pál már több mint 30 éve szervez madárgyűrűző tábort. Ebben a táborban a tudományos munka mellett a korosztálytól függetlenül kilátogató érdeklődők csodálatos élményeket szerezhetnek. Hiszen a madarak befogása, kézbevétele, majd adatainak rögzítése és végül jelölése izgalmas munka. Jó lehetőség is ez egyben, hogy sok madárfajról készítsünk felvételt. Igaz itt nem a "természetes" környezetében fotózható a madarak többsége, hanem kézből, de az így készült portrék is jól mutatnak, és nagyon jó fotósélményt nyújtanak.

citromsármány (Emberiza citrinella)

A madárgyűrűzés során a fiatalok sokat tanulhatnak a madarakról és azok kézben tartásáról, határozásáról és a gyűrűzés folyamatáról.

nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Sajnos elég gyakran megfordul a táborban sérült vagy elárvult fióka. Utóbbi akár ki is tollasodhat, mire vége van a tábornak. Ezek a madarak folyamatos gondozást igényelnek, amit a táborlakók egymást közt beosztva végeznek.

Nem csak madarak kerülnek elő a tábor során, A gyűrűzési szünetek jó alkalmak a környék felfedezésére. Egy ilyen túrán került elő ez a szarvasbogár (Lucanus cervus) is.

sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A vörös gém (Ardea purpurea) nem szokott hálóba kerülni, de rendszeres elrepül a tábor felett.

Havasi cincér fotózás a Gerecsébe

2009-07-29T18:44:00.001+02:00

A nyár óta repült az idő, és igaz, most sincs ez másképp mégis ideje bepótolni az elmaradásokat. És főként megmutatni, merre jártunk, milyen közös élményeket éltünk át. Sajnos mindenre nem lesz idő, hiszen így soha nem érném utól magamat, ezért egy-egy rövid és főleg képes összefoglalóval hónapról-hónapra ledolgozom a lemaradást, hogy legkésőbb november végére aktuális lehessen a blog.
Finnország után térjünk vissza a Kárpát-medencébe.
A Gerecse hegységben mindenféle növény és rovar után jártunk egy hete, de főleg a havasi cincér volt a kiszemelt fotótémánk.
A civilizációt lassan magunk mögött hagyva, érdemes Tatabánya felől megközelíteni a Gerecse hegységet. A Szelim barlanghoz felkapaszkodva, lépésről lépésre hagyhatjuk magunk mögött az otthoni gondokat. Felérve, tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a korántsem gyönyörű autópályára, de körülötte hangulatos és változatos tájban gyönyörködhetünk. Igaz a pálya nem épp a legszebb tájképi elem, de azért nem tudunk rá teljesen haragudni, hiszen mi is ezen érkeztünk ide.

Nálam alapszabály, hogy ha egy konkrét fajt kívánok fotózni, akkor sem megyek el más szépség vagy érdekesség mellett sem. Így van ez ezzel a pár növénnyel is. Már csak azért is érdemes nyitott szemmel járni, mivel egy elég kicsiny rovart keresünk, és legyen most a legjobb idő erre, azért figyelmesen kell járni az erdőt, ha találkozni is akarunk vele.

hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

nadragulya (Atropa belladonna)

párducgalóca (Amanita pantherina)

nyári vargánya (Boletus reticulatus)

És végre előkerültek a rovarok is, először egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)

Majd nem sokkal utána az a faj is, amiért ide utaztunk, a havasi cincér (Rosalia alpina).

Hazafelé sem maradtunk fotótéma nélkül, a közelgő vihar, mely végigkísérte utunkat, hangulatos képek készítését tette lehetővé.

Első repülés

2009-07-29T17:08:00.003+02:00

A napokban sikerült a darufiókának eltávolodni az anyaföldtől. Igaz a lábai a biztonság kedvéért még súrolták a láp növényzetét, de vitathatatlanul repült. Nem érte a lába a földet és néhány szárnycsapással sikerült pár métert repülnie. Egyre többet vannak újra a tónál és a fióka ideje nagy részét a szárnypróbálgatás köti le. Érthető is, ha belegondolunk, alig több mint egy hónap múlva társaival együtt 5-7 000 kilométeres útra indulnak. Átszelve Európát Afrika északi részén töltik a decembert, januárt, hogy újabb több ezer kilométeres repülés után kezdődjön előröl a természet körforgása.

2009.07.27.

Darubalett

2009-07-29T17:04:00.003+02:00

A darufióka ma két hónapos, a szülei segítségével rendszeresen erősíti a szárnyait. Bár még a földtől eltávolodni nem igazán sikerül, a jellegzetes, darvas elrugaszkodások már jól mennek. A napokban megfigyelhető volt, hogy hamarabb visszajön a család az erdőből és a fióka kitartóan gyakorolja a nekifutást. Ebből a próbálkozás és biztatás sorozatból néha mókás balett bemutatók kerekednek, úgy látszik az öregebb madarak is drukkolnak az ifjú darunak.

2009.07.17.

Erdőlakók

2009-07-29T16:47:00.004+02:00

A darufióka a lápvidéken szépen fejlődik. Mostanában sokat járnak az erdőben, így szinte csak a reggeli és esti órákban lehet látni a családot a tó körül. A hajnali ködös hangulatot igen de a messze szálló krúgatásukat sajnos nem lehet képekben visszaadni, vannak dolgok, melyeket meg kell élni, ez is az.

2009.07.13.

A darufióka hétköznapjai

2009-07-08T20:20:00.003+02:00

A darvak, birodalmunkban nem egyedül élnek, a mocsárban békésen nevelgeti az énekes hattyú pár is a fiókáit, a hajnali párában csodás látványt nyújtanak a vízitök lassan nyíló virágai. A kis daru szorgalmasan követi szüleit és szinte mindenben leutánozza őket. Így tanulja meg, mi ehető és mi nem. Lassan a mocsár széléhez is kimerészkednek, ilyenkor az erdő szélén található kisebb sziklán állt őr valamelyik daruszülő. Talán nem sokan tudják, de a darvak is elég jól úsznak, és ezt a tevékenységet már fiatal korukban is gyakorolják. Igaz, ha csak lehet inkább lépdelnek vagy repülnek, viszont a vizet nagyon szeretik, ha tehetik vonulásuk során is sokat fürödnek, és az éjszakázó helyeik is mindig víz közelében van.

Fotók: Konyhás János

Cseperedő darufióka

2009-06-30T14:34:00.005+02:00

Hazánkban nagy számban keresztül vonuló darvak (Grus grus) fotózásával, megfigyelésével sokan foglalkoznak. Az egyre népszerűbb őszi programot mind többen jegyzik előre naptárukban. A Phototours üzemeltetői közel 20 éve foglalkoznak a darvak vonuláskutatásával. A nálunk keresztül vonuló darvak többsége Finnországban költ, de Svédországban, Észtországban, Oroszországban költő madarak is előkerülnek nálunk. Most nem a vonulásról, hanem a darvak költéséről közlök néhány képsort Konyhás János jóvoltából, aki tíz éve Finnországban él, és idén szinte napról-napra követi egy család életét. Ebben a fészekben két fióka kelt ki, de sajnos az egyik elpusztult. Most a Phototours blogon is nyomon követhetik egy darufi felcseperedését.

Fotók: Konyhás János

Tiszavirág helyzetjelentés

2009-06-18T21:26:00.002+02:00

Tiszafüred térségében már csak enyhe mozgás volt. A kérészek már a fentebbi szakaszon rajzanak. Marosi Zoárd vízügyes ismerősöm helyzetjelentése alapján Polgár és Tiszadob között lehet most őket elcsípni. Vásárosnamény, Tiszakeszi környékén is élénk, de még nem nagy mozgás volt megfigyelhető. Tiszacsege, kompnál gyakorlatilag nem volt mozgás. Tokaj környékén "nagyza" itteni jelzése alapján, 16-án enyhe rajzás volt. Ma ott egy kicsit élénkebb mozgás volt, gyakorlatilag egy jó közepes rajzás. Érdekes adat, hogy Berettyó egyes szakaszain is jeleztek kérészmozgást.

Kérészrajzás a Tiszán

2009-06-17T21:29:00.006+02:00

A napokban szinte robbanásszerűen beindult a kérészek rajzása. Gyakorlatilag Szegedtől-Tiszacsegéig szinte egy időben történik a rajzás. Tokaj és Vásárosnamény térségében előrajzásokat láthatunk. Ez főleg az egy hete véget érő hideg, esős időjárás utáni melegnek köszönhető. A Tisza vízhőmérséklete az ország egész területén 19-21 fok között van és ez kedvez a kérészek rajzásának. Sajnos a mostani tömeges rajzás munkanapokra esik, de aki teheti, szánjon rá egy pár órát a késő délutánból. Érdemes már 18 óra körül megérkezni a Tiszához, mert a héten is minden nap már 18.30-tól elindult a „virágzás” és 20.30 körül már alig repültek a kérészek. A hét végén a Tisza felsőbb szakaszain várható a nagyobb rajzás, Tokaj térsége és az attól fentebbi szakaszokon péntek-vasárnap érdemes lesz elidőzni a parton, de a délebbi szakaszokon is lehet még számolni rajzással, ha nem is olyan tömegessel, mint a napokban.

2009. június 17.

Tiszavirágzás

2009-06-08T14:52:00.009+02:00

A napokban elkezdődött a tiszavirág (Palingenia longicauda) rajzása a Tiszán és mellékfolyóin. Igaz, ez még csak az előrajzás így még a több milliós seregre várni kell, de már most is lehet gyönyörködni bennük a Tisza alsó folyásánál, a Tisza-tó körül és néhány mellékfolyónál, mint például a Körösök mentén Gyula térségében.

Ez a legnagyobb európai kérész 2,5-3,8 cm, de a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A lárvái az agyagos aljzatban az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ. Befejeződése váltja ki a rajzást, mely meleg, szélcsendes időben a legzavartalanabb. A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak. Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak. A rajzás általában szakaszokra osztható. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk. A rajzás a késő délutáni, esti órákban, kb. 18-21 óra között zajlik. Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a Tisza kivirágzása, fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. De a hajdani parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.

A tiszavirág az 1900-as évek első harmadában kihalt Nyugat-Európából, és Közép-Európában is jelentősen lecsökkent az állománya. Tömegesen mára csak főleg a Tiszában találkozhatunk vele, holott Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított. Egyedszámának ilyen drasztikus lecsökkenésében szerepet játszott a klíma változása, de elsősorban az antropológiai hatások okolhatóak, úgymint a folyószabályozások, meder átalakítások, folyópartok műanyagos partvédelme, folyók szennyezése. A "tiszavirágzás" Jász-Nagykun-Szolnok megyében először hétfőn volt észlelhető a Tisza ezen szakaszán, illetve a Tisza-tó melletti részein. Ezen a szakaszon bő egy héten keresztül követhető figyelemmel a naplemente előtt 2-3 órával kezdődő tömeges rajzás. A Tisza középső és a felső szakaszain egy-másfél hét múlva várható kérésztánc.

2009. június 08.

Ürgék és kosborok

2009-06-04T22:08:00.013+02:00

Nem mindennapi látványban lehet részük azoknak, akik a napokban ürgefotózásra adják a fejüket. Nemrég előmerészkedtek a fiatal ürgék (Spermophilus citellus), anyjuk mellől és ismerkednek az őket körülvevő világgal. Szinte mindent megszagolnak, megízlelnek, ami az útjukba kerül és bizony az ízletesebb falatokat hamar le is gyűrik. Legyen az bármiféle ehető fű, vagy hajtás, tücsök, vagy egyéb kisebb rovar, azt „kézbe” veszik és gyors rágcsálással el is fogyasztják, így próbálva kielégíteni növésben lévő szervezetük igényét. Igaz most vannak a leghosszabb nappalok és végre némi eső is áztatta a legelőket is így van esély egy kicsit több táplálékra, de ennek a kis jószágnak sietnie kell, hiszen a kicsiknek fel kell nőni, meg kell erősödni és még kellő zsírtartalékot is össze kell gyűjteni télire. A szülőknek sincs könnyű dolguk, az 5-8 kis csöppség fejlődéséhez sok tejre van szükség, így ha tavasszal sikerült i egy kis plusz eleséghez jutni, az most átalakult anyatejjé és volt, aki elfogyassza. Mostanra már önállóan táplálkoznak a kicsik, így jut idő egy kis pihenésre, nézelődésre és újra a tartalékok összegyűjtésére.
Az ürge nappal aktív és tavasztól őszig éli életét, a hideg napok beköszöntével visszahúzódik a maga ásta, olykor 2 méter mély üregébe. A növényi szálakkal kibélelt vacokban tölti a telet egy jó nagy alvással. Hazánkban az ürge állománya 10-15 évvel ezelőtt nagyon megcsappant. Régebben kedvelt élelem volt, főleg a szegényebb rétegekben, de az intenzív mezőgazdaság sem kedvezett neki. Ma már törvény óvja, egyedül a természetes ellenségei, a róka, parlagi sas vagy a kerecsensólyom tizedelheti. Ez viszont már a természet rendje.

A búbos bankák (Upupa epops) is nagyon aktívak a napokban. Részben a több napig tartó lehűlés miatt éhesebbek a szokásosnál, és bizony a bankáknál is önállósodnak a fiókák, így könnyen előfordulhat, hogy egyszerre akár 4-6 madárral is találkozunk egyszerre. Érdemes megfigyelni, ahogy az öreg madarak mutogatják a fiataloknak a táplálékszerzést a földből. Majd, ha sikerül valamilyen hernyót vagy gilisztát zsákmányolni azonnal kunyerálni kezdi a fiatal madár a szülőtől a táplálékot, általában sikerrel.

Útban hazafelé sikerült találni néhány tő pompás kosbort (Orchis laxiflora ssp. elegans) is. Sajnos a száraz május egyáltalán nem kedvezett ennek a Nyírség és az Észak-alföld egyik kiemelkedően fontos, védett növényfajának. Különös jelentősége, hogy ez az orchidea-alfaj csak a Kárpát-medencében él, és legnagyobb állományai az észak-alföldön található. A nedves, üde mocsárréteket kedveli. Ott ahol most találtam, vizes években akár több száz tő is virít, most (egyelőre) három virágzó növényt leltem. Ennek az orchideának még talán jókor jött az eső, így számíthatunk rá, hogy a napokban egyre több helyen virít majd ez a tényleg pompás kosborunk.
2009. június 4.

Bogáncslepke invázió

2009-05-31T12:29:00.014+02:00

Egyre több helyen adták hírül, hogy a bogáncslepke (Vanessa cardui) tömeges vonulása figyelhető meg az országban és szinte egész Európában. Úgy gondoltam megnézem, hogy áll a vonulás az ország keleti szegletében is. Eleve nem számítottam tömegesen repülő lepkékre, hiszen Debrecen környékén napok óta aránylag hideg van, szinte folyamatosan borult az ég és néha elered az eső is. Kőrösi Ádám remek összefoglalójából tömören tájékozódhatunk erről a nem mindennapi eseményről: „A mostani tömeges vándorlás feltételezett oka, hogy télen az Atlasz-hegységben kivételesen nagy mennyiségű csapadék hullott, aminek következtében óriási egyedszámban keltek ki az imágók februárban (egy gyors becslés szerint Marokkóban, az Atlasz déli részén 150 000 báb volt egy 1,8 hektáros területen!!!) Ezután indult meg a tömeges vándorlás. A lepkék megálltak közben Dél-Európában, ahol egy újabb nemzedék kelt ki. Az első példányok (a februári afrikai kelésből) áprilisban érték el Nagy-Britanniát. A stabil izotópos vizsgálatok bebizonyították, hogy az Atlasz-hegységből származnak az állatok. A nagy hullám a napokban érte el Németországot, É-Franciaországot és Angliát, ezek már túlnyomórészt friss példányok a dél-európai nemzedékből. Angliában összesen 50 ezer példányt számláltak meg, több tízmillióra becsülik a szigetországot meghódító lepkék számát. A "megszállt" területeken már szaporodásba is fogtak a lepkék, így július-augusztusban várhatóan felhőkben fognak röpködni.” Jó jelnek ígérkezett, hogy már a kertben sikerült fotózni egy példányt, közvetlen az indulás előtt. Úgy terveztem, hogy a dél-Nyírségi élőhelyeket nézem végig, de már Debrecen keleti részén található réteket is érintem. Több felé tapasztalták, hogy a városi hársfákon is sok bogáncslepke táplálkozik, én Debrecenben nem találkoztam egy példánnyal sem ilyen fákon, igaz itt még csak most kezdenek virágba borulni. Debrecen közelében bogáncslepkét nem, de egy hantmadárpárt (Oenanthe oenanthe) sikerült lencsevégre kapni, a fiókáik már repülősek, de még együtt mozgott a család. A fiatal madarak önállóan is szedegettek rovarokat, de még folyamatosan kunyeráltak az öreg madaraktól. Ez a pár egy elhagyott részre leborogatott építési törmelékkupacban költött. Úgy látszik, néha az illegális szemétlerakásnak is van némi haszna.

Haláp, Vámospércs, Hosszúpályi és Nyírábrány rétjeit bejárva hazafelé még útba ejtettem Hajdúsámson-Martinka környékét, ahol mindig érdekes fajokat lehet látni, fotózni. Az állandó lepkekeresés alatt elfáradt szememnek igazi felüdülés volt egy hím tövisszúró gébics vadászata. Szerintem neki is jól jön most ez a lepkeinvázió, hiszen így bőséges táplálékhoz juthat. A Martinkai legelő nagyon jó élőhely a tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) és ezt jól mutatja nagy egyedszáma is e fajnak.

A bogáncslepke állományát a fentebb említett területeken 2-3 példányra becsültem 10 hektáronként, ez az összes bejárt területen kb. 2,5-3 ezer egyedet jelent. Végre Martinkán sikerült olyan felvételt készítenem amilyet egész nap szerettem volna: bogáncslepke bogánccsal. Ezen a bókoló bogáncs (Carduus nutans) tövön egy nagy gyöngyház lepke (Argynnis paphia) is tanyázott. Ennek a fajnak a megjelenése elég korai, hiszen egy nemzedéke július augusztus között fordul elő leggyakrabban. A réten itt- ott virító mezei varfüveken (Knautia arvensis) szép számmal láttam nagy tűzlepkéket (Lycaena dispar) is.

Erdőspusztai kirándulás

2009-05-26T21:15:00.006+02:00

Május vége felé már a később érkező madárfajok is elkezdik a fészkelést így a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a gyurgyalag (Merops apiaster) is. Ennek jártunk utána a napokban. Meg összekötöttük a kellemest a hasznossal és megszedtük a szörphöz szükséges bodzavirág mennyiséget. Visszatérve a gyurgyalagokra, már nagyjából kiszemelték a fészkelésre alkalmas helyeket, és ezek körül mozognak leginkább. A Debreceni Erdőspuszta homokos talaja jó fészkelő helyet biztosít a méhészmadárként is ismert színpompás légi vadásznak. Általában laza telepeken költ nem egyszer partifecskékkel (Riparia riparia) vegyesen, és szeret a fészek közelében található száraz ágakon ücsörögni. Ezek a pihenőfák jó lehetőséget kínálnak a faj megfigyelésére és akár fotózására is. Most még csak távolról figyeltük ki a pihenőhelyeket a későbbi fotózás reményében.

A homokpusztai legelők galagonyabokrain már a tövisszúró gébicsek is az utódok felnevelésével foglalatoskodnak. Ilyenkor a hím őrködve ücsörög a fészektől egy kicsit távolabbi bokrokon és onnan lesi, rendben van-e minden a környéken. A pihenő- vagy őrhelyek a madarak költésének zavarása nélkül alkalmasak fotózásra, így én ezeket a helyeket részesítem előnybe. Az előbbi fajoktól kicsit korábban érkezik meg hozzánk a cigánycsuk (Saxicola torquata). Ő inkább a magasabb fűben szeret költeni és növényi kórókon, vagy bokrok vékonyabb ágain szeret ücsörögni. Elég rejtett életet él, ezért ritkábban készül róla felvétel, pedig nem nevezhető ritka madárnak, gyakorlatilag szinte minden magasabb füvű réten előfordul.

Nem csak madarakat volt szerencsénk fotózni, hanem a halápi erdőben a nagyezerjófű (Dictamnus albus) csodás virágait is sikerült megörökíteni. Egy vizesebb réten pedig a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) néhány egyedében gyönyörködhettünk. A kardvirág jól jelzi, hogy nincs valami rendben a Földünkön, hiszen ennek a növénynek június elejétől kellene virágoznia. Sajnos, ha tovább marad a nagy meleg ezek a növények is hamar eldobják szirmaikat és már csak pár napig lehet fotózni őket.

2009. május 23.

Délutáni séta

2009-05-26T13:28:00.009+02:00

Útban hazafelé Szlovákiából egy barátunknál szálltunk meg a Börzsöny lábánál. Késő délután, amikor már elviselhető volt a meleg, a közeli rétre sétáltunk, ahol réti kakukkszegfűket (Lychnis flos-cuculi L.) sikerült fotózni. A teljesen szélcsendes idő kedvező volt a növény fotózására, viszont a száraz május miatt igazán sok virágot nem leltünk. Igazából nem is fotóstúrának, hanem egy kis sétának szántuk ezt a pár órát.

Ha nem konkrét céllal megyek fotózni, szeretek egy objektívet magammal vinni. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy néha próbáljon meg így fotózni. Sokkal kreatívabbnak kell lenni, és nagyon jól fejleszti a látásmódot a saját magunk által szabott korlát. Én most a 70-200-as optikát választottam. Szeretem ezt az objektívet, mert a Canon piros L betűje és a hozzá tartozó minőség miatt biztos, hogy nem csalódok a kép minőségében. Ezen kívül sokszor jobban szeretem a növények fotózására is használni, mert nagyon szép, homogén hátteret ad. Ugyanakkor cserkelésre, kapáslövésre is lehet használni 200 mm-es, vagyis esetemben 300 mm-es eqv. gyújtótávolsággal.

Mivel a réten igazán sok fotótéma nem akadt, elindultunk a régi, elhagyott pincesor felé. A pincékre szinte teljesen ránőtt a felette lévő erdő, sok beomlott egyet-kettőt kivéve, teljesen elhagyott volt e borok tárolására leginkább alkalmas építménysor. Igazából ez sem hozott olyan fotós élményt, mint amilyenek ígérkezett távolabbról, így a gépeket kikapcsolva ballagtunk a falu felé, amikor az utolsó, beomlott pince felett egy kis árnyat és egy aranyos szempárt vettünk észre. Egy rókakölyök állt a kis domb gerincén és figyelte lépteinket.

Mindenféle les, és álca nélkül, csak egyszerűen leültünk a pince beomlott bejáratánál és vártunk csendesen. Alig pár perc után a kis róka mit sem törődve velünk, beosont a pince egykori bejáratán, ami mára már teljesen átalakult a rókakotorék nyílásává. Ezután a rókák még többször előbújtak egyesével, de színezetükből jól lehetett következtetni arra, hogy itt legalább két-három kis róka kezdi felfedezni a természetet. Nem volt kérdéses, hogy másnap a hajnal itt talál bennünket és ez így is volt. A reggeli fényekben sikerült pár felvételt készíteni a ravaszdiak kissé esetlen mozdulatairól, de hamar erős, kemény fények lettek, így csak hét óráig voltak szép meleg színek. Így is felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, és néhány szép fotót is sikerült készíteni, pedig csak egy délutáni sétának indult.

2009. május 16.

Nyílnak az agárkosborok

2009-05-26T13:20:00.004+02:00

Hazánk egyik leggyakoribb orchideája, az agárkosbor (Orchis morio) teljes pompájában nyílik Debrecen környékén. A több tízezres állományban kedvére válogathat az ember fotótéma után.

2009.április 25.

Magyar kökörcsinek között

2009-05-26T12:06:00.003+02:00

Egykor országos ünnep volt április 4-e, ebben az évben csak egy átlagos szombat, így már nem kellett menni felvonulni. Mindettől függetlenül a Debrecenhez közel található Martinkai legelőre tettünk egy rövid kirándulást a magyar kökörcsinek (Pulsatilla pratensis,hungarica) és egyáltalán a tavasz hírnökeinek a felkutatására. A kökörcsineket teljes virágzásban találtuk és a szélcsendes enyhén borult idő teljesen alkalmassá tette a napot a fotózásra. Ez a növény hazánk egyik féltett növényritkasága, állományát részben mesterséges szaporítással és az élőhelyek fokozott védelmével próbálják a természetvédők megmenteni.

A legelőt kettészelő nyírvízelvezető csatornában, és a vízfolyás által létrehozott időszakos vízállás hamar felmelegszik, így kiváló a békák nászához és szaporodásához. A part menti fűzeken sok zöld levelibékát (Hyla arborea) fotózhattunk, a tocsogókban pedig tavibéka (Rana ridibunda) „kacagott”, igaz csak néha egyet-egyet, de egy kis türelemmel sikerült lencsevégre kapni ezt a pillanatot. Ahol nagyobb víztükör alakult ki vörösnyakú vöcsköt (Podiceps grisegena) sikerült megpillantani. Bár e faj Európában elég elterjedt hazánkban mindössze 120-150 pár költ belőle, főleg a Tiszántúlon.

A vöcsök társaságában egy vonuló kanalas réce (Anas clypeata) is előkerül, róla már csak röptében sikerül felvételt készíteni. Ez a terület az agárkosbor (Orchis morio) egyik jelentős állományának az élőhelye is. Most még nem találtunk nyíló egyedet, de hamarosan érdemes lesz lesni hazánk aránylag gyakori orchideafaját.
2009.április 04.