Egyre több helyen adták hírül, hogy a bogáncslepke (Vanessa cardui) tömeges vonulása figyelhető meg az országban és szinte egész Európában. Úgy gondoltam megnézem, hogy áll a vonulás az ország keleti szegletében is. Eleve nem számítottam tömegesen repülő lepkékre, hiszen Debrecen környékén napok óta aránylag hideg van, szinte folyamatosan borult az ég és néha elered az eső is. Kőrösi Ádám remek összefoglalójából tömören tájékozódhatunk erről a nem mindennapi eseményről: „A mostani tömeges vándorlás feltételezett oka, hogy télen az Atlasz-hegységben kivételesen nagy mennyiségű csapadék hullott, aminek következtében óriási egyedszámban keltek ki az imágók februárban (egy gyors becslés szerint Marokkóban, az Atlasz déli részén 150 000 báb volt egy 1,8 hektáros területen!!!) Ezután indult meg a tömeges vándorlás. A lepkék megálltak közben Dél-Európában, ahol egy újabb nemzedék kelt ki. Az első példányok (a februári afrikai kelésből) áprilisban érték el Nagy-Britanniát. A stabil izotópos vizsgálatok bebizonyították, hogy az Atlasz-hegységből származnak az állatok. A nagy hullám a napokban érte el Németországot, É-Franciaországot és Angliát, ezek már túlnyomórészt friss példányok a dél-európai nemzedékből. Angliában összesen 50 ezer példányt számláltak meg, több tízmillióra becsülik a szigetországot meghódító lepkék számát. A "megszállt" területeken már szaporodásba is fogtak a lepkék, így július-augusztusban várhatóan felhőkben fognak röpködni.”
Jó jelnek ígérkezett, hogy már a kertben sikerült fotózni egy példányt, közvetlen az indulás előtt. Úgy terveztem, hogy a dél-Nyírségi élőhelyeket nézem végig, de már Debrecen keleti részén található réteket is érintem. Több felé tapasztalták, hogy a városi hársfákon is sok bogáncslepke táplálkozik, én Debrecenben nem találkoztam egy példánnyal sem ilyen fákon, igaz itt még csak most kezdenek virágba borulni. Debrecen közelében bogáncslepkét nem, de egy hantmadárpárt (Oenanthe oenanthe) sikerült lencsevégre kapni, a fiókáik már repülősek, de még együtt mozgott a család. A fiatal madarak önállóan is szedegettek rovarokat, de még folyamatosan kunyeráltak az öreg madaraktól. Ez a pár egy elhagyott részre leborogatott építési törmelékkupacban költött. Úgy látszik, néha az illegális szemétlerakásnak is van némi haszna.
Haláp, Vámospércs, Hosszúpályi és Nyírábrány rétjeit bejárva hazafelé még útba ejtettem Hajdúsámson-Martinka környékét, ahol mindig érdekes fajokat lehet látni, fotózni. Az állandó lepkekeresés alatt elfáradt szememnek igazi felüdülés volt egy hím tövisszúró gébics vadászata. Szerintem neki is jól jön most ez a lepkeinvázió, hiszen így bőséges táplálékhoz juthat. A Martinkai legelő nagyon jó élőhely a tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) és ezt jól mutatja nagy egyedszáma is e fajnak.
A bogáncslepke állományát a fentebb említett területeken 2-3 példányra becsültem 10 hektáronként, ez az összes bejárt területen kb. 2,5-3 ezer egyedet jelent. Végre Martinkán sikerült olyan felvételt készítenem amilyet egész nap szerettem volna: bogáncslepke bogánccsal. Ezen a bókoló bogáncs (Carduus nutans) tövön egy nagy gyöngyház lepke (Argynnis paphia) is tanyázott. Ennek a fajnak a megjelenése elég korai, hiszen egy nemzedéke július augusztus között fordul elő leggyakrabban. A réten itt- ott virító mezei varfüveken (Knautia arvensis) szép számmal láttam nagy tűzlepkéket (Lycaena dispar) is.
Útban hazafelé Szlovákiából egy barátunknál szálltunk meg a Börzsöny lábánál. Késő délután, amikor már elviselhető volt a meleg, a közeli rétre sétáltunk, ahol réti kakukkszegfűket (Lychnis flos-cuculi L.) sikerült fotózni. A teljesen szélcsendes idő kedvező volt a növény fotózására, viszont a száraz május miatt igazán sok virágot nem leltünk. Igazából nem is fotóstúrának, hanem egy kis sétának szántuk ezt a pár órát.
