2010. április 15., csütörtök

Bugaci fotóséta

fotó: Veres Hajni

A Kiskunsági Nemzeti Park egyik féltett, értékes terüklete a Bugaci puszta és Ősborókás.
Számtalan ritka, védett növénnyel és gazdag állatvilággal rendelkezik, ide az év szinte minden hónapjában érdemes ellátogatni. Most egy tavaszi csokrot mutatok be. Szálláslehetőségnek ajánlom a CSEMETE Oktatóközpontját. Ugyanis ez a védett terület szívében található, jól felszerelt, komfortos szállás az oktatóközpont, vagy a KNPI szakvezetői pedig a fokozottan védett Ősborokásban is kalauzolhatják a fotózni vágyókat.

macskafarkú veronika (Veronica spicata)

pusztai sárma (Ornithogalum gussonei)

agárkosbor (Orchis morio)

homoki nőszirom (Iris pumila)

báránypirosító (Alkanna tinctoria L.) fotó: Veres Hajnalka

pókbangó (Ophrys sphegodes)

2010. április 9., péntek

Magyar kökörcsin

A dél-Nyírség rétjein és erdei tisztásain szép számmal találkozhatunk hazánk egyik növényritkaságával a magyar kökörcsinnel (Pulsatilla flavescens). Hazai elterjedése erre a területre korlátozódik, állományai veszélyeztetettek, de a több éves kutatómunkának köszönhetően ma már elég jól szaporítható magról, így egyre több olyan helyre kerül vissza ahol egykor élt. Endemikus , a Nyírség bennszülött növénye. A faj élőhelyeit az utóbbi évtizedekben jelentős károsító hatások –beszántás, mesterséges erdőtelepítés, inváziós fajok terjedése – érték, a hajdani ismert állományok jelentős része eltűnt, vagy egyedszáma visszaesett. Napjainkra alig tíz lelőhelye maradt fenn, fokozottan védett eszmei értéke 30 000 Ft.

2010. április 4., vasárnap

1248 km (A Bakonytól az orosházi szántóföldekig)

A húsvét előtti napok a Bakonyban és a környékén talált bennünket. Heten voltunk, mint a gonoszok, de a gyönyörű időnek és a szép tájnak köszönhetően eszünkbe sem jutott semmilyen gonoszság. Elsődleges úti célunk minél több fajta kőzet fellelése, és fotózása. Illés Gábor geológiai ismereteinek köszönhetően egy teljesen más világban járhattunk.

fotó: Veres Hajni

fotó: Ezt valamelyik résztvevő készítette az én gépemmel :)

Időutazás is volt ez javából, Júra, Kréta, Pannon tenger, rég kihűlt vulkánok nyomában jártunk. A kőzetek és fosszílliák világa mellett a ma még élő növényeket és állatokat is figyelemmel kísértük.
Így találtunk hihetetlen mennyiségű odvas keltikét (Corydalis cava) mely a Bakony erdeinek az alját szinte mindenütt ellepte.

odvas keltike

Leletünk még nyíló májvirágokat (Hepatica nobilis) is a Tihanyi félszigeten. Nevét a háromkaréjú leveleiről kapta, amelyek csupán virágzás után vagy a virágzási idő vége felé jelennek meg, majd egész nyáron, ősszel és rendszerint télen is kitartanak, s csak az új levelek kihajtásakor pusztulnak el. Ma már védett növény, de régebben gyűjtötték, mivel teáját epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztották.
leánykökörcsin

fekete kökörcsin

Április elején már biztosan virítanak a kökörcsinek, így nem hiába figyeltük a potenciális helyeket. A leggyakoribb kökörcsinféle, a leánykökörcsin mellett feketekökörcsinnel is találkoztunk. Ez a család a nevét a török „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére. Igaz utóbbi inkább tényleg fekete mint kék. Ez a kök tőszó rejlik az 1316-ból származó Schlaagli Szójegyzéknek ezt a növényt jelölő kwtwrchw szavában. Szikszai Fabricius Balázs kökörcz, kökerczin, Beyte István pedig kökörchin néven említi 1584-ben.
Megtaláltuk hazánk egyik védett csigafaját is a nyugati ajtóscsigát (Pomatias elegans). Talán egyetlen ismert előfordulási helye hazánkban a Tihanyi félsziget.



Útban hazafelé úgy terveztük, hogy Orosháza és Csorvás között útba ejtünk még egy ritkaságot az erdélyi héricset. 1935-ös hazai felfedezése Herkner Zoltán MÁV-főmérnök nevéhez fűződik, aki Jávorka Sándornak mutatta meg ezt a „furcsa” növényt egy vasúti töltés oldalában. A Tiszántúl két löszrétjén találjuk a teljes hazai állományt, mely alig éri el a pár száz tövet. Stílusosan mi is a vasúti töltésen közelítettük meg, igaz kocsival, és csak éjszakai felvételeket sikerült készíteni, mert csak messze van a Bakony innen főleg ha Gánt felé indulunk és Velencei hegység felé kerülve közelítjük meg útban hazafelé Debrecenbe. Amikor már azt hittük, hogy vége a hétvégi programoknak, még meglepetésként és a főleg a vasúti töltésnek köszönhetően, sötétben a földúton gyakorolhattuk Ervinkén (VW POLO) a kerékcserét.
Hiába nem vasúti töltésekre tervezték ezt az egyébként nagyon strapabíró kis kocsit. Így a nap végén amit csak tudtunk átpakoltunk Lord Perkinsbe (Land Rover) majd a kerékcsere után a 47-es főúton a mankókeréknek köszönhetően oldalogtunk hazafelé 50 Km/h-val, de boldogan és teli élményekkel!
További képek: