Tolmácsi bolyongások

Augsuztusban egy jó dolog van, fotózás közben lehet napozni. Persze fotózni már sokkal nehezebb, mint a napon sütkérezni, olykor még napkelte körül is tikkasztó meleg van, és már 8 órakor teljesen rossz fények vannak a fotózáshoz. Ilyenkor célszerű a kora reggeli órákban és a napnyugta körüli időben fotótéma után járni. Napközben pedig ott a strand vagy inkább a hűvös szoba. Természetesen augusztusban is akad fotózni való, a még költő madarak, vagy a már kirepült fiókák, vagy azok a növényfajok, amelyek ilyenkor virágoznak. A vízpartok mellett szinte mindehol találkozhatunk a réti és vesszős füzénnyel, nagyobb vízfolyások mentén pedig egy olyan füzikével ami nem madár hanem növény.

A borzas füzike (Epilobium hirsutum) az egyik leggyakoribb füzikefajunk, a növény akár két méter magasra is megnőhet.

Fiatal házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)...

... és az öreg madár, szájában bodzabogyóval. Ezek a madarak, főleg rovarevők mégis szívesen fogyasztják a bogyókat is. Őszel fokozatosan átállnak a ritkuló rovarokról a bogyósok szintén tápláló terméseire.

laposhasú acsa (Libellula depressa)

Ebben a hónapban szinte mindeféle szitakötővel és légivadásszal találkozhatunk a rétek, vízpartok menti száradó kórók hegyén.

A késő nyári gomolyfelhőknek szinte mindíg szép naplemetéket köszönhetünk.

Dejtári madárgyűrűző tábor

Az Ipoly folyó melletti Dejtár településhez közeli védett félszigeten Kagyerják Pál már több mint 30 éve szervez madárgyűrűző tábort. Ebben a táborban a tudományos munka mellett a korosztálytól függetlenül kilátogató érdeklődők csodálatos élményeket szerezhetnek. Hiszen a madarak befogása, kézbevétele, majd adatainak rögzítése és végül jelölése izgalmas munka. Jó lehetőség is ez egyben, hogy sok madárfajról készítsünk felvételt. Igaz itt nem a "természetes" környezetében fotózható a madarak többsége, hanem kézből, de az így készült portrék is jól mutatnak, és nagyon jó fotósélményt nyújtanak.

citromsármány (Emberiza citrinella)

A madárgyűrűzés során a fiatalok sokat tanulhatnak a madarakról és azok kézben tartásáról, határozásáról és a gyűrűzés folyamatáról.

nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Sajnos elég gyakran megfordul a táborban sérült vagy elárvult fióka. Utóbbi akár ki is tollasodhat, mire vége van a tábornak. Ezek a madarak folyamatos gondozást igényelnek, amit a táborlakók egymást közt beosztva végeznek.

Nem csak madarak kerülnek elő a tábor során, A gyűrűzési szünetek jó alkalmak a környék felfedezésére. Egy ilyen túrán került elő ez a szarvasbogár (Lucanus cervus) is.

sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A vörös gém (Ardea purpurea) nem szokott hálóba kerülni, de rendszeres elrepül a tábor felett.

Havasi cincér fotózás a Gerecsében

A nyár óta repült az idő, és igaz, most sincs ez másképp mégis ideje bepótolni az elmaradásokat. És főként megmutatni, merre jártunk, milyen közös élményeket éltünk át. Sajnos mindenre nem lesz idő, hiszen így soha nem érném utól magamat, ezért egy-egy rövid és főleg képes összefoglalóval hónapról-hónapra ledolgozom a lemaradást, hogy legkésőbb november végére aktuális lehessen a blog.
Finnország után térjünk vissza a Kárpát-medencébe.
A Gerecse hegységben mindenféle növény és rovar után jártunk egy hete, de főleg a havasi cincér volt a kiszemelt fotótémánk.
A civilizációt lassan magunk mögött hagyva, érdemes Tatabánya felől megközelíteni a Gerecse hegységet. A Szelim barlanghoz felkapaszkodva, lépésről lépésre hagyhatjuk magunk mögött az otthoni gondokat. Felérve, tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a korántsem gyönyörű autópályára, de körülötte hangulatos és változatos tájban gyönyörködhetünk. Igaz a pálya nem épp a legszebb tájképi elem, de azért nem tudunk rá teljesen haragudni, hiszen mi is ezen érkeztünk ide.

Nálam alapszabály, hogy ha egy konkrét fajt kívánok fotózni, akkor sem megyek el más szépség vagy érdekesség mellett sem. Így van ez ezzel a pár növénnyel is. Már csak azért is érdemes nyitott szemmel járni, mivel egy elég kicsiny rovart keresünk, és legyen most a legjobb idő erre, azért figyelmesen kell járni az erdőt, ha találkozni is akarunk vele.

hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

nadragulya (Atropa belladonna)

párducgalóca (Amanita pantherina)

nyári vargánya (Boletus reticulatus)

És végre előkerültek a rovarok is, először egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)

Majd nem sokkal utána az a faj is, amiért ide utaztunk, a havasi cincér (Rosalia alpina).

Hazafelé sem maradtunk fotótéma nélkül, a közelgő vihar, mely végigkísérte utunkat, hangulatos képek készítését tette lehetővé.

Első repülés

A napokban sikerült a darufiókának eltávolodni az anyaföldtől. Igaz a lábai a biztonság kedvéért még súrolták a láp növényzetét, de vitathatatlanul repült. Nem érte a lába a földet és néhány szárnycsapással sikerült pár métert repülnie. Egyre többet vannak újra a tónál és a fióka ideje nagy részét a szárnypróbálgatás köti le. Érthető is, ha belegondolunk, alig több mint egy hónap múlva társaival együtt 5-7 000 kilométeres útra indulnak. Átszelve Európát Afrika északi részén töltik a decembert, januárt, hogy újabb több ezer kilométeres repülés után kezdődjön előröl a természet körforgása.

2009.07.27.

Darubalett

A darufióka ma két hónapos, a szülei segítségével rendszeresen erősíti a szárnyait. Bár még a földtől eltávolodni nem igazán sikerül, a jellegzetes, darvas elrugaszkodások már jól mennek. A napokban megfigyelhető volt, hogy hamarabb visszajön a család az erdőből és a fióka kitartóan gyakorolja a nekifutást. Ebből a próbálkozás és biztatás sorozatból néha mókás balett bemutatók kerekednek, úgy látszik az öregebb madarak is drukkolnak az ifjú darunak.

2009.07.17.

Erdőlakók

A darufióka a lápvidéken szépen fejlődik. Mostanában sokat járnak az erdőben, így szinte csak a reggeli és esti órákban lehet látni a családot a tó körül. A hajnali ködös hangulatot igen de a messze szálló krúgatásukat sajnos nem lehet képekben visszaadni, vannak dolgok, melyeket meg kell élni, ez is az.

2009.07.13.

A darufióka hétköznapjai

A darvak, birodalmunkban nem egyedül élnek, a mocsárban békésen nevelgeti az énekes hattyú pár is a fiókáit, a hajnali párában csodás látványt nyújtanak a vízitök lassan nyíló virágai. A kis daru szorgalmasan követi szüleit és szinte mindenben leutánozza őket. Így tanulja meg, mi ehető és mi nem. Lassan a mocsár széléhez is kimerészkednek, ilyenkor az erdő szélén található kisebb sziklán állt őr valamelyik daruszülő. Talán nem sokan tudják, de a darvak is elég jól úsznak, és ezt a tevékenységet már fiatal korukban is gyakorolják. Igaz, ha csak lehet inkább lépdelnek vagy repülnek, viszont a vizet nagyon szeretik, ha tehetik vonulásuk során is sokat fürödnek, és az éjszakázó helyeik is mindig víz közelében van.

Fotók: Konyhás János