Novemberben már lényegesen kevesebb a daru Hortobágyon, de azért még mindig akad elég. Na és persze, a színes gyűrűsök keresését is kell még folytatni, hiszen ezekben a borongós időkben is olyan adatokat szolgáltathatunk a finn kollégáknak, ami a faj vonulásának kutatásában fontos.
Egyre több kukoricatarlót szántanak fel, így a táplálkozóhelyek is szűkülnek, ennek is köszönhető, hogy tovább vonulnak a darvak. A szántókon minden felé látni már szép kis őz rudlikat, nagyon bele tudnak olvadni a környezetbe.
Darvászás közben iszonyú zaj hallatszott az égből, de csak egyszer sikerült megpillantani a vadászgépeket, ahogy "balettoztak" a szép időben. Hihetetlen fordulékonyak és nagyon gyorsak voltak, ami nagyon tetszett bennük, hogy annak ellenére, hogy hol lefelé, hol felfelé süvítettek, nagyon éles fordulókkal kísérve, mindig szinkronban tudtak repülni, mintha össze lettek volna kötve.
A darvak egyszer szépek, egyszer fenségesek, máskor meg nagyon bohókásak. Talán a leginkább akkor "bolondoznak" ha magasból ereszkednek lefelé, ekkor a lábukat előre lógatva, mint megannyi kis báb, imbolyognak lefelé.
Az esti behúzások során gyakran láthatunk más madarakat is, itt a hazai természetvédelem címermadara a nagykócsag (Egretta alba) húzott át a fejünk felett.
Novemberi behúzás és alkony, igaz hideg, de nagyon szép.
