2010. március 15., hétfő

Jön a meleg...

Az elmúlt két hét időjárásának köszönhetően, szinte alig növekedtek a kora tavasszal előbújt növények. Igaz -7 C°-os reggeli hidegek egy kicsit megrémisztettek, de jól ki vannak találva ezek a korán virágzó növények. Az egyhajúvirágnak gyakorlatilag semmi baja nem esett, gond nélkül átvészelte ezt a hideghullámot. Gyakorlatilag három hétig ugyan abban az állapotban voltak a crocusok és az egyhajúak is.

Az elkövetkező napokra már fokozatos felmelegedés lesz jellemző, így a növények is megindulnak. Ennek jó oldala, hogy hamarosan lehet teljes virágzásban lévő növényeket fotózni, rossz oldala pedig az, hogy hamarosan elvirágzik néhány kora tavaszi virágunk.

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Százmilliós természetkárosítás

A szép meleg időnek köszönhetően kinyíltak az egyhajúvirágok és a tarkasáfrányok is. Sajnos idén az állományok alig 35-40%-a virágzott csak.

Ennek egyik oka lehet a több éves száraz tavasz és nyár, másik pedig a meggondolatlan táj- és természetátalakítás vagy inkább rombolás. A Bagamér határában található egykor több tízezer töves tarkasáfrány állomány helyén ma már csak egy vadkerítés található, alig pár tő virággal. Gyakorlatilag pont az állomány helyén létesült ez a kerítés, amelyik tő megúszta a talajgyalut, azt majd vaddisznók túrják ki, az állomány maradéka pedig Románia felé terjedhet, ugyanis a kerítéstől néhány méterre már vége a kis országunknak, így szó szerint kiszorították ezt az állományt hazánkból. Gondolom erre a kerítésre csak kértek engedélyt, a határ közelsége miatt is, és gondolom az illetékes hatóságok ki is adták az engedélyt, hiszen a kerítés áll. Ennek a növénynek az eszmei értéke tövenként 10.000 Ft. Hanyag szorzás után is legalább 100 milliós természetkárosítás történt, hogy mi lesz ezután arra kíváncsi vagyok, egyik alkalommal találkoztunk a területen egy természetvédelmi őrrel, vagyis a kezelő tud a természetkárosítás tényéről, így külön feljelentést nem kellett tenni.




Sajnos a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetet járva gyakorlatilag csak természetpusztítást találtunk. Amerre jártunk szisztematikusan a fehér ovális tábla mögött százéves tölgyek estek a láncfűrész áldozatául. Remélem, nem ezt nevezik természetvédelmi kezelésnek, viszont ezeket az élőhelyeket már gallyra vágták, hogy játszak egy kicsit a szavakkal.



2010. március 7., vasárnap

Márciusi havazás

Úgy tűnik, idén tavasszal lehetőség nyílik több kora tavaszi geofiton növény havas fotózására is.

A január eleji szerencsés magyar kikerics fotózás után, most az ország keleti szegletében tarka sáfrány és egyhajúvirág havas fotóval lehettünk gazdagabbak. Fotósberkekben terjed a hír néhány kora tavaszi virág nyílásáról, vagy inkább csak előbújásáról. Így nem csoda, hogy a szombat és a vasárnap is e növények körül talált jó néhány fotóstársammal.
Virágfotózás téli kabátban és termosszal, kicsit furcsának tűnhet, de pont az ilyen furcsaságok adják a nem mindennapi felvételeket. Szombaton még nem sikerült havas virágokról fotókat készíteni, de vasárnap reggel Debrecenben és környékén újra fehér volt a táj. Intenzív, nagy kiterjedésű havazás nem volt, inkább csak helyi hózáporok. Ez csak fokozta izgalmunkat, hiszen Debrecent elhagyva a hó is eltűnt, majd Vámospércs határában újra fehér hófoltos volt a mező és itt-ott még az erdő alja is. Szerencsénk volt, mert a virágoknál pont volt egy jó kiadós hózápor, így elkészülhettek a várva várt képek. Talán ezeknél a képeknél már csak a napsütéses tavaszt várjuk jobban, már akár jöhetne is.
egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

2010. március 6., szombat

Vipera helyett egyhajúvirág

Vipera helyett egyhajúvirág, avagy a természetben az egyik legfontosabb dolog az alkalmazkodás az aktuális helyzethez. Hogyan lett a viperából, egyhajúvirág fotózás? Haladjunk szépen sorba! Németországban előbújtak a viperák, ezért úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Zemplén hegységben mi a helyzet. Nálunk szép napos, tavaszi idő volt a héten, reménykedtünk kitart a hétvégéig. Péntekre terveztünk egy napot, amikor Mizsei Edvárd el tud szakadni a Debreceni Egyetemtől, és egy régi vipera szakértő Lazányi István is ráér. A nap nem sütött, Edvárd nem tudott elszakadni az egyetemtől, Lazányi István sem ért rá, csak délelőtt.
egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
Így gyorsan megváltozott a program, és észak helyett, kelet felé vettük utunkat. Az egyhajúvirágok már láthatók néhány napja, így megnéztük, hogy állnak. Ma már sokkal több, az állomány kb. ¼-e emelkedett ki az avar alól, néhány tövet találtunk ami már próbálgatta bontogatnia a virágát, de az igazi nyílásra még várni kell. A tarka sáfrányok is előbújtak, de nyíló tövet abból sem találtunk.

Tarka sáfrány (Crocus variegatus)
Fotó: Mizsei Edvárd&Konyhás István
A hétvégére az ország több pontjára ígérnek a meteorológusok hózáport, havazást. Ez természetesen késlelteti a vipera lesünket, viszont jó lehetőség ígérkezik havas virágfotók készítésére.

Boldog Nőnapot!
egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

2010. február 27., szombat

Kora tavaszi virágok

A napokban előbujt néhány kora tavaszi virágunk. A tarka sáfrány (Crocus reticulatus) és az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) néhány tövével már találkozhatunk. Persze ez még nem a tömeges virágzásuk, de azért már jó látni, hogy ébredezik az erdő talaján az élet. Az elmúlt napok melegebb időjárása előcsalogatott néhány tövet mind a két virágból, még nem nyíltak ki, un. gyertya alakban vannak, várják a napsütést és egy kis meleget. Ez a meleg még jó néhány napig várat magára, viszont ez az időjárás, ami az elmúlt napokban megfigyelhető kedvez a hosszú virágzásnak, a mostani hidegebb idő miatt valószínű, hogy stagnál egy darabig ez a virágzási folyamat. Ez természetesen gyorsan megváltozhat, mint minden a természetben. Ha jön egy melegebb légtömeg, amit esetleg eső követ, akkor a virágzás akár egy hét alatt is lezajlik.
tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

2010. február 14., vasárnap

Tél Finnországban

Most egy kicsit távolabbi tájakra kalandozunk. Finnországban is tartja magát a hideg és a hó, így ott is nagy mozgás van az etetők környékén. A be nem fagyott patakok mentén vízirigók telelnek, a kihelyezett dögökre pedig már rátaláltak a dolmányos varjak. Konyhás János képeinek köszönhetően nálunk ritkábban előforduló cinegékkel és persze kedves ismerősökkel találkozhatunk.
szarka (Pica pica)

Fején sérült széncinege (Parus major)

Azt gondolhatnánk, hogy a nálunk telelő fenyőrigók (Turdus pilaris) inváziója az északon táplálékot nem találó madarak délre vonulásának következménye. Ez viszont csak részben igaz, ugyanis nagy fenyőrigó csapatok időznek most is Finnországban.

fenyőrigó (Turdus pilaris)
búbos cinege (Parus cristatus)

barátcinege (Parus palustris)

fenyvescinege (Parus ater)

vízirigó (Cinclus cinclus)

vízirigó (Cinclus cinclus)

dolmányos varjú (Corvus cornix)

dolmányos varjú (Corvus cornix)
Fotók: Konyhás János

Sasmérgezések nyomában

Januárban és februárban sajnos egyre többször előfordul védett madarak mérgezése. Elsősorban nem a ragadozó madarak a célpontok, de sok esetben ők is áldozatul esnek, a karbofurán vagy egyéb betiltott növényvédőszer mérgezésnek. A Madárkórház Alapítvány munkatársai már évek óta felvilágosítással, és rendszeres terepi bejárásokkal próbálják megakadályozni a mérgezéseket.
A napokban Hajdúböszörmény és Görbeháza körzetéből több, mérgezésgyanús gatyásölyv is bekerült a kórházba, melyek sajnos el is pusztultak. Ezért a hétvége azzal telt, hogy a zord idő ellenére meg próbáltunk bejárni minél nagyobb területet, mérgezett csalétkek után kutatva. A TerepSzemle Stúdió honlapjáról, vagy közvetlenül innen hasznos tanulmányokat lehet letölteni a sas mérgezésekkel kapcsolatban, Az enyhe idő és az erős szél, majd eső, havaseső tovább nehezítette a dolgunkat. Mérgezett dögöt, vagy csalétket nem találtunk, viszont egy nyuszi sajátos módon fejezte ki véleményét a civilizációról, vagy inkább az olyan emberekről, akik még a szántás közepén is képesen eldobálni az energiaitalos dobozt.
Természetesebb nyomot is találtunk, egy gerle pusztulásának maradványait leltük meg, valószínű, hogy egy karvaly kapott így néhány nap esélyt a hosszú tél átvészeléséhez. Ez a természet rendje, egy állat pusztulásával, testével hozzájárul egy másik életben maradásához.