Ürge lesen

Néhány debreceni fotóst és lelkes érdeklődőt kalauzoltunk a Martinkai legelőn. Debrecentől alig 20km-re található ez az érdekes, változatos táj, ahol minden héten új és új élményekben lehet része annak, aki kilátogat ide. Az egykori katonai lőteret ma már visszafoglalta a természet, már alig lehet látni a kézzel ásott lövészárkok nyomait. Aki nem tudja mi volt itt régen, talán észre sem veszi már az egyébként is lankás tájon ejtett szépen gyógyuló sebeket.

Két fő célunk volt ezen a pár órán, agárkosbort (Orchis morio) és ürgét (Spermophilus citellus) fotózni. Utóbbit legalább látni. Természetesen mindkét fajt sikerült képen is rögzíteni, nem csak emlékezetünkbe. Az agárkosbor több tízezres állománya található itt. A csapadékos tavasz pedig igencsak kedvezett a növényeknek, mert szép önmagához képest termetes növényeket sikerült találni. Nem ritka itt a fehér változata sem ennek az orchidea félének.

 

Az ürgeles közben megérkezett az a juhász is aki a gémeskútnál szokta itatni a birkából és kecskéből álló vegyes nyáját. Még egy komoly szakértelmet igénylő pásztormunkában is bepillantást nyerhettünk. A körmözésre azért van szükség, mert egyrészt itt a homokos talajon nem kopik úgy a jószág körme, mint mondjuk a szikes kőkemény hortobágyi talajon.

Másrészt a sok csapadék miatt a sáros talajon könnyebben kap kisebb fertőzést „büdössántaságot” a juh. Ezért az állatok körmét vágni vagy esetleg ápolni is kell. A nyáj delelőhelyre vonulása után már zavartalanul élvezhettük az ürgék mókás szaladgálását. Igaz, nagyon közeli fotókat nem készítettünk, mivel ez főleg családi kirándulások voltak, nem pedig "csak" fotózás.

Bugaci fotóséta

fotó: Veres Hajni

A Kiskunsági Nemzeti Park egyik féltett, értékes terüklete a Bugaci puszta és Ősborókás.

Számtalan ritka, védett növénnyel és gazdag állatvilággal rendelkezik, ide az év szinte minden hónapjában érdemes ellátogatni. Most egy tavaszi csokrot mutatok be. Szálláslehetőségnek ajánlom a CSEMETE Oktatóközpontját. Ugyanis ez a védett terület szívében található, jól felszerelt, komfortos szállás az oktatóközpont, vagy a KNPI szakvezetői pedig a fokozottan védett Ősborokásban is kalauzolhatják a fotózni vágyókat.

macskafarkú veronika (Veronica spicata)

pusztai sárma (Ornithogalum gussonei)

agárkosbor (Orchis morio)

homoki nőszirom (Iris pumila)

báránypirosító (Alkanna tinctoria L.) fotó: Veres Hajnalka

pókbangó (Ophrys sphegodes)

Magyar kökörcsin

A dél-Nyírség rétjein és erdei tisztásain szép számmal találkozhatunk hazánk egyik növényritkaságával a magyar kökörcsinnel (Pulsatilla flavescens). Hazai elterjedése erre a területre korlátozódik, állományai veszélyeztetettek, de a több éves kutatómunkának köszönhetően ma már elég jól szaporítható magról, így egyre több olyan helyre kerül vissza ahol egykor élt. Endemikus , a Nyírség bennszülött növénye. A faj élőhelyeit az utóbbi évtizedekben jelentős károsító hatások –beszántás, mesterséges erdőtelepítés, inváziós fajok terjedése – érték, a hajdani ismert állományok jelentős része eltűnt, vagy egyedszáma visszaesett. Napjainkra alig tíz lelőhelye maradt fenn, fokozottan védett eszmei értéke 30 000 Ft.

1248 km (Veres Hajni képes beszámolója)

1248 km (A Bakonytól az orosházi szántóföldekig)

A húsvét előtti napok a Bakonyban és a környékén talált bennünket. Heten voltunk, mint a gonoszok, de a gyönyörű időnek és a szép tájnak köszönhetően eszünkbe sem jutott semmilyen gonoszság. Elsődleges úti célunk minél több fajta kőzet fellelése, és fotózása. Illés Gábor geológiai ismereteinek köszönhetően egy teljesen más világban járhattunk.

fotó: Veres Hajni

fotó: Ezt valamelyik résztvevő készítette az én gépemmel :)

Időutazás is volt ez javából, Júra, Kréta, Pannon tenger, rég kihűlt vulkánok nyomában jártunk. A kőzetek és fosszílliák világa mellett a ma még élő növényeket és állatokat is figyelemmel kísértük.

Így találtunk hihetetlen mennyiségű odvas keltikét (Corydalis cava) mely a Bakony erdeinek az alját szinte mindenütt ellepte.

odvas keltike

Leletünk még nyíló májvirágokat (Hepatica nobilis) is a Tihanyi félszigeten. Nevét a háromkaréjú leveleiről kapta, amelyek csupán virágzás után vagy a virágzási idő vége felé jelennek meg, majd egész nyáron, ősszel és rendszerint télen is kitartanak, s csak az új levelek kihajtásakor pusztulnak el. Ma már védett növény, de régebben gyűjtötték, mivel teáját epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztották.

leánykökörcsin

fekete kökörcsin

Április elején már biztosan virítanak a kökörcsinek, így nem hiába figyeltük a potenciális helyeket. A leggyakoribb kökörcsinféle, a leánykökörcsin mellett feketekökörcsinnel is találkoztunk. Ez a család a nevét a török „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére. Igaz utóbbi inkább tényleg fekete mint kék. Ez a kök tőszó rejlik az 1316-ból származó Schlaagli Szójegyzéknek ezt a növényt jelölő kwtwrchw szavában. Szikszai Fabricius Balázs kökörcz, kökerczin, Beyte István pedig kökörchin néven említi 1584-ben.

Megtaláltuk hazánk egyik védett csigafaját is a nyugati ajtóscsigát (Pomatias elegans). Talán egyetlen ismert előfordulási helye hazánkban a Tihanyi félsziget.

Útban hazafelé úgy terveztük, hogy Orosháza és Csorvás között útba ejtünk még egy ritkaságot az erdélyi héricset. 1935-ös hazai felfedezése Herkner Zoltán MÁV-főmérnök nevéhez fűződik, aki Jávorka Sándornak mutatta meg ezt a „furcsa” növényt egy vasúti töltés oldalában. A Tiszántúl két löszrétjén találjuk a teljes hazai állományt, mely alig éri el a pár száz tövet. Stílusosan mi is a vasúti töltésen közelítettük meg, igaz kocsival, és csak éjszakai felvételeket sikerült készíteni, mert csak messze van a Bakony innen főleg ha Gánt felé indulunk és Velencei hegység felé kerülve közelítjük meg útban hazafelé Debrecenbe. Amikor már azt hittük, hogy vége a hétvégi programoknak, még meglepetésként és a főleg a vasúti töltésnek köszönhetően, sötétben a földúton gyakorolhattuk Ervinkén (VW POLO) a kerékcserét.

Hiába nem vasúti töltésekre tervezték ezt az egyébként nagyon strapabíró kis kocsit. Így a nap végén amit csak tudtunk átpakoltunk Lord Perkinsbe (Land Rover) majd a kerékcsere után a 47-es főúton a mankókeréknek köszönhetően oldalogtunk hazafelé 50 Km/h-val, de boldogan és teli élményekkel!
További képek:

Hajdúszoboszlói séta

Csörög a telefon, egy ismerősöm értesít, hogy kinyíltak a tavaszi héricsek (Adonis vernalis).
Mivel közel van, meg csak egy újabb növény, amit fotózhatunk a környéken, így csak szakítunk rá pár órát. Megérte, mert nagyon szép növény. Nem is véletlen, hogy tudományos nevét a görög-latin hitregékből ismert Adonisról a férfiszépség istenéről kapta. A magyar neve már sokkal prózaiabb, szláv népies eredetű és hajdinát jelent. Elég gyakorinak mondható, az ország sok pontján elszórtan szinte mindenütt előfordul, de azért nem gyakori. A Dunántúlon sok helyen a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon már ritkábban találkozhatunk vele.

Nyugati csillagvirág keleten

fotó: Veres Hajni

A Hortobágy szélén, Újszentmergita határában található a Tilos erdő, mely egykor királyi vadászterület volt. Az erdő természetes úton alakult ki, ahogyan a Tisza medrének sorozatos helyváltoztatását követően a magasabb térszinten elhelyezkedő ártéri ligeterdő kiszáradása és szikesedése felgyorsult. Ebben az erdőben, annak tisztásain és a mellette található szikes réten számos ritka növény található, március végén a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) az első látnivaló a növények között ebben az erdőben.

Állományát szinte csak becsülni lehet, de minden tavasszal a több tízezer tő szinte kékre varázsolja az erdő talaját. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy Újszentmargita határában egy tanösvény is létesült, mely arra hivatott, hogy bemutassa a környék természeti értékeit. Sok hasznos információt találhatunk rajta, érdemes olvasgatni.

fotó: Veres Hajni