Cseperedő darufióka

Hazánkban nagy számban keresztül vonuló darvak (Grus grus) fotózásával, megfigyelésével sokan foglalkoznak. Az egyre népszerűbb őszi programot mind többen jegyzik előre naptárukban. A Phototours üzemeltetői közel 20 éve foglalkoznak a darvak vonuláskutatásával. A nálunk keresztül vonuló darvak többsége Finnországban költ, de Svédországban, Észtországban, Oroszországban költő madarak is előkerülnek nálunk. Most nem a vonulásról, hanem a darvak költéséről közlök néhány képsort Konyhás János jóvoltából, aki tíz éve Finnországban él, és idén szinte napról-napra követi egy család életét. Ebben a fészekben két fióka kelt ki, de sajnos az egyik elpusztult. Most a Phototours blogon is nyomon követhetik egy darufi felcseperedését.

Fotók: Konyhás János

Tiszavirág helyzetjelentés

Tiszafüred térségében már csak enyhe mozgás volt. A kérészek már a fentebbi szakaszon rajzanak. Marosi Zoárd vízügyes ismerősöm helyzetjelentése alapján Polgár és Tiszadob között lehet most őket elcsípni. Vásárosnamény, Tiszakeszi környékén is élénk, de még nem nagy mozgás volt megfigyelhető. Tiszacsege, kompnál gyakorlatilag nem volt mozgás. Tokaj környékén "nagyza" itteni jelzése alapján, 16-án enyhe rajzás volt. Ma ott egy kicsit élénkebb mozgás volt, gyakorlatilag egy jó közepes rajzás. Érdekes adat, hogy Berettyó egyes szakaszain is jeleztek kérészmozgást.

Kérészrajzás a Tiszán

A napokban szinte robbanásszerűen beindult a kérészek rajzása. Gyakorlatilag Szegedtől-Tiszacsegéig szinte egy időben történik a rajzás. Tokaj és Vásárosnamény térségében előrajzásokat láthatunk. Ez főleg az egy hete véget érő hideg, esős időjárás utáni melegnek köszönhető. A Tisza vízhőmérséklete az ország egész területén 19-21 fok között van és ez kedvez a kérészek rajzásának. Sajnos a mostani tömeges rajzás munkanapokra esik, de aki teheti, szánjon rá egy pár órát a késő délutánból. Érdemes már 18 óra körül megérkezni a Tiszához, mert a héten is minden nap már 18.30-tól elindult a „virágzás” és 20.30 körül már alig repültek a kérészek. A hét végén a Tisza felsőbb szakaszain várható a nagyobb rajzás, Tokaj térsége és az attól fentebbi szakaszokon péntek-vasárnap érdemes lesz elidőzni a parton, de a délebbi szakaszokon is lehet még számolni rajzással, ha nem is olyan tömegessel, mint a napokban.

2009. június 17.

Tiszavirágzás

A napokban elkezdődött a tiszavirág (Palingenia longicauda) rajzása a Tiszán és mellékfolyóin. Igaz, ez még csak az előrajzás így még a több milliós seregre várni kell, de már most is lehet gyönyörködni bennük a Tisza alsó folyásánál, a Tisza-tó körül és néhány mellékfolyónál, mint például a Körösök mentén Gyula térségében.

Ez a legnagyobb európai kérész 2,5-3,8 cm, de a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A lárvái az agyagos aljzatban az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ. Befejeződése váltja ki a rajzást, mely meleg, szélcsendes időben a legzavartalanabb. A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak. Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak. A rajzás általában szakaszokra osztható. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk. A rajzás a késő délutáni, esti órákban, kb. 18-21 óra között zajlik. Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a Tisza kivirágzása, fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. De a hajdani parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.

A tiszavirág az 1900-as évek első harmadában kihalt Nyugat-Európából, és Közép-Európában is jelentősen lecsökkent az állománya. Tömegesen mára csak főleg a Tiszában találkozhatunk vele, holott Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított. Egyedszámának ilyen drasztikus lecsökkenésében szerepet játszott a klíma változása, de elsősorban az antropológiai hatások okolhatóak, úgymint a folyószabályozások, meder átalakítások, folyópartok műanyagos partvédelme, folyók szennyezése. A "tiszavirágzás" Jász-Nagykun-Szolnok megyében először hétfőn volt észlelhető a Tisza ezen szakaszán, illetve a Tisza-tó melletti részein. Ezen a szakaszon bő egy héten keresztül követhető figyelemmel a naplemente előtt 2-3 órával kezdődő tömeges rajzás. A Tisza középső és a felső szakaszain egy-másfél hét múlva várható kérésztánc.

2009. június 08.

Ürgék és kosborok

Nem mindennapi látványban lehet részük azoknak, akik a napokban ürgefotózásra adják a fejüket. Nemrég előmerészkedtek a fiatal ürgék (Spermophilus citellus), anyjuk mellől és ismerkednek az őket körülvevő világgal. Szinte mindent megszagolnak, megízlelnek, ami az útjukba kerül és bizony az ízletesebb falatokat hamar le is gyűrik. Legyen az bármiféle ehető fű, vagy hajtás, tücsök, vagy egyéb kisebb rovar, azt „kézbe” veszik és gyors rágcsálással el is fogyasztják, így próbálva kielégíteni növésben lévő szervezetük igényét. Igaz most vannak a leghosszabb nappalok és végre némi eső is áztatta a legelőket is így van esély egy kicsit több táplálékra, de ennek a kis jószágnak sietnie kell, hiszen a kicsiknek fel kell nőni, meg kell erősödni és még kellő zsírtartalékot is össze kell gyűjteni télire. A szülőknek sincs könnyű dolguk, az 5-8 kis csöppség fejlődéséhez sok tejre van szükség, így ha tavasszal sikerült i egy kis plusz eleséghez jutni, az most átalakult anyatejjé és volt, aki elfogyassza. Mostanra már önállóan táplálkoznak a kicsik, így jut idő egy kis pihenésre, nézelődésre és újra a tartalékok összegyűjtésére.
Az ürge nappal aktív és tavasztól őszig éli életét, a hideg napok beköszöntével visszahúzódik a maga ásta, olykor 2 méter mély üregébe. A növényi szálakkal kibélelt vacokban tölti a telet egy jó nagy alvással. Hazánkban az ürge állománya 10-15 évvel ezelőtt nagyon megcsappant. Régebben kedvelt élelem volt, főleg a szegényebb rétegekben, de az intenzív mezőgazdaság sem kedvezett neki. Ma már törvény óvja, egyedül a természetes ellenségei, a róka, parlagi sas vagy a kerecsensólyom tizedelheti. Ez viszont már a természet rendje.

A búbos bankák (Upupa epops) is nagyon aktívak a napokban. Részben a több napig tartó lehűlés miatt éhesebbek a szokásosnál, és bizony a bankáknál is önállósodnak a fiókák, így könnyen előfordulhat, hogy egyszerre akár 4-6 madárral is találkozunk egyszerre. Érdemes megfigyelni, ahogy az öreg madarak mutogatják a fiataloknak a táplálékszerzést a földből. Majd, ha sikerül valamilyen hernyót vagy gilisztát zsákmányolni azonnal kunyerálni kezdi a fiatal madár a szülőtől a táplálékot, általában sikerrel.

Útban hazafelé sikerült találni néhány tő pompás kosbort (Orchis laxiflora ssp. elegans) is. Sajnos a száraz május egyáltalán nem kedvezett ennek a Nyírség és az Észak-alföld egyik kiemelkedően fontos, védett növényfajának. Különös jelentősége, hogy ez az orchidea-alfaj csak a Kárpát-medencében él, és legnagyobb állományai az észak-alföldön található. A nedves, üde mocsárréteket kedveli. Ott ahol most találtam, vizes években akár több száz tő is virít, most (egyelőre) három virágzó növényt leltem. Ennek az orchideának még talán jókor jött az eső, így számíthatunk rá, hogy a napokban egyre több helyen virít majd ez a tényleg pompás kosborunk.
2009. június 4.

Bogáncslepke invázió

Egyre több helyen adták hírül, hogy a bogáncslepke (Vanessa cardui) tömeges vonulása figyelhető meg az országban és szinte egész Európában. Úgy gondoltam megnézem, hogy áll a vonulás az ország keleti szegletében is. Eleve nem számítottam tömegesen repülő lepkékre, hiszen Debrecen környékén napok óta aránylag hideg van, szinte folyamatosan borult az ég és néha elered az eső is. Kőrösi Ádám remek összefoglalójából tömören tájékozódhatunk erről a nem mindennapi eseményről: „A mostani tömeges vándorlás feltételezett oka, hogy télen az Atlasz-hegységben kivételesen nagy mennyiségű csapadék hullott, aminek következtében óriási egyedszámban keltek ki az imágók februárban (egy gyors becslés szerint Marokkóban, az Atlasz déli részén 150 000 báb volt egy 1,8 hektáros területen!!!) Ezután indult meg a tömeges vándorlás. A lepkék megálltak közben Dél-Európában, ahol egy újabb nemzedék kelt ki. Az első példányok (a februári afrikai kelésből) áprilisban érték el Nagy-Britanniát. A stabil izotópos vizsgálatok bebizonyították, hogy az Atlasz-hegységből származnak az állatok. A nagy hullám a napokban érte el Németországot, É-Franciaországot és Angliát, ezek már túlnyomórészt friss példányok a dél-európai nemzedékből. Angliában összesen 50 ezer példányt számláltak meg, több tízmillióra becsülik a szigetországot meghódító lepkék számát. A "megszállt" területeken már szaporodásba is fogtak a lepkék, így július-augusztusban várhatóan felhőkben fognak röpködni.” Jó jelnek ígérkezett, hogy már a kertben sikerült fotózni egy példányt, közvetlen az indulás előtt. Úgy terveztem, hogy a dél-Nyírségi élőhelyeket nézem végig, de már Debrecen keleti részén található réteket is érintem. Több felé tapasztalták, hogy a városi hársfákon is sok bogáncslepke táplálkozik, én Debrecenben nem találkoztam egy példánnyal sem ilyen fákon, igaz itt még csak most kezdenek virágba borulni. Debrecen közelében bogáncslepkét nem, de egy hantmadárpárt (Oenanthe oenanthe) sikerült lencsevégre kapni, a fiókáik már repülősek, de még együtt mozgott a család. A fiatal madarak önállóan is szedegettek rovarokat, de még folyamatosan kunyeráltak az öreg madaraktól. Ez a pár egy elhagyott részre leborogatott építési törmelékkupacban költött. Úgy látszik, néha az illegális szemétlerakásnak is van némi haszna.

Haláp, Vámospércs, Hosszúpályi és Nyírábrány rétjeit bejárva hazafelé még útba ejtettem Hajdúsámson-Martinka környékét, ahol mindig érdekes fajokat lehet látni, fotózni. Az állandó lepkekeresés alatt elfáradt szememnek igazi felüdülés volt egy hím tövisszúró gébics vadászata. Szerintem neki is jól jön most ez a lepkeinvázió, hiszen így bőséges táplálékhoz juthat. A Martinkai legelő nagyon jó élőhely a tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) és ezt jól mutatja nagy egyedszáma is e fajnak.

A bogáncslepke állományát a fentebb említett területeken 2-3 példányra becsültem 10 hektáronként, ez az összes bejárt területen kb. 2,5-3 ezer egyedet jelent. Végre Martinkán sikerült olyan felvételt készítenem amilyet egész nap szerettem volna: bogáncslepke bogánccsal. Ezen a bókoló bogáncs (Carduus nutans) tövön egy nagy gyöngyház lepke (Argynnis paphia) is tanyázott. Ennek a fajnak a megjelenése elég korai, hiszen egy nemzedéke július augusztus között fordul elő leggyakrabban. A réten itt- ott virító mezei varfüveken (Knautia arvensis) szép számmal láttam nagy tűzlepkéket (Lycaena dispar) is.

Erdőspusztai kirándulás

Május vége felé már a később érkező madárfajok is elkezdik a fészkelést így a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a gyurgyalag (Merops apiaster) is. Ennek jártunk utána a napokban. Meg összekötöttük a kellemest a hasznossal és megszedtük a szörphöz szükséges bodzavirág mennyiséget. Visszatérve a gyurgyalagokra, már nagyjából kiszemelték a fészkelésre alkalmas helyeket, és ezek körül mozognak leginkább. A Debreceni Erdőspuszta homokos talaja jó fészkelő helyet biztosít a méhészmadárként is ismert színpompás légi vadásznak. Általában laza telepeken költ nem egyszer partifecskékkel (Riparia riparia) vegyesen, és szeret a fészek közelében található száraz ágakon ücsörögni. Ezek a pihenőfák jó lehetőséget kínálnak a faj megfigyelésére és akár fotózására is. Most még csak távolról figyeltük ki a pihenőhelyeket a későbbi fotózás reményében.

A homokpusztai legelők galagonyabokrain már a tövisszúró gébicsek is az utódok felnevelésével foglalatoskodnak. Ilyenkor a hím őrködve ücsörög a fészektől egy kicsit távolabbi bokrokon és onnan lesi, rendben van-e minden a környéken. A pihenő- vagy őrhelyek a madarak költésének zavarása nélkül alkalmasak fotózásra, így én ezeket a helyeket részesítem előnybe. Az előbbi fajoktól kicsit korábban érkezik meg hozzánk a cigánycsuk (Saxicola torquata). Ő inkább a magasabb fűben szeret költeni és növényi kórókon, vagy bokrok vékonyabb ágain szeret ücsörögni. Elég rejtett életet él, ezért ritkábban készül róla felvétel, pedig nem nevezhető ritka madárnak, gyakorlatilag szinte minden magasabb füvű réten előfordul.

Nem csak madarakat volt szerencsénk fotózni, hanem a halápi erdőben a nagyezerjófű (Dictamnus albus) csodás virágait is sikerült megörökíteni. Egy vizesebb réten pedig a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) néhány egyedében gyönyörködhettünk. A kardvirág jól jelzi, hogy nincs valami rendben a Földünkön, hiszen ennek a növénynek június elejétől kellene virágoznia. Sajnos, ha tovább marad a nagy meleg ezek a növények is hamar eldobják szirmaikat és már csak pár napig lehet fotózni őket.

2009. május 23.