Megyei Vadásznap

Hortobágyon minden évben augusztusban rendezik meg a Megyei Vadásznapot, idén sem volt ez másként. A vadászati eszközök vásárán kívül jó lehetőség ez arra is, hogy a megyében tevékenykedő vadászok találkozzanak, és míg a bográcsba rotyog az őzpörkölt, elbeszélgessenek, régi és új vadásztörténeteket meséljenek. Szerencsére egyre jobban terjed a puskás vadászati módszereken kívül a solymászat is. Ezek a vadászatok valóban régi időket idéznek, ha vadászatra csak nagy ritkán, bemutatókra annál gyakrabban el lehet jutni...
héjaportré

héjareptetés

héja (Accipiter gentilis), a legygakoribb vadásztárs

A gólyák tisztában voltak vele, hogy őket semmilyen veszély nem fenyegeti a vadásznapon. Így ott köröztek a fejünk felett, majd egy fiatal madár le is szállt és szomját oltotta.

fehér gólya (Ciconia ciconia)

Rákosi vipera fotózás

Augusztusban került megrendezésre a TerepSzemle Stúdió fotóstábora Bugacon. A táborban előadások hangzottak el a fotózás rejtelmeiről, de közben a környékre tett kirándulások során mód nyílt sok-sok fotózásra is. A résztvevők megismerkedhettek a pusztai életformával, a hagyományos pásztorkodással és a csikósvirtussal. Éjszaka Csehó Gábor, a Móra Ferenc Múzeum kutatója rovarcsapdázásra vitte az érdeklődőket, ahol olyan fajokat lehetett fotózni, amelyekkel általában nem találkozunk. Az ősborókásba tett látogatásaink során ritka és védett növényfajokat, érdekes rovarokat kaphattunk lencsevégre. A tábor fő attrakciója a rákosi vipera volt. A LIFE+ Rákosi Vipera Védelmi Program dolgozóinak és önkénteseinek köszönhetően hazánk legritkább és talán legveszélyeztetettebb gerinces fajával ismerkedhettünk meg.

A Bugaci Ősborókásban

Pusztaötös, vagy Koch-ötös

napnyugta

éjszakai rovarcsapdázás

felkészülés az éjszakai fotózásra

közönséges csillaggomba (Geastrum fimbriatum)

borzas len (Linum hirsutum)

kifejlett közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius)

 Scarabaeus typhon (Fischer, 1824),

nyárfaszender (Laothoe populi)

A rákosi vipera fotózásához nem elég a technikai felkészültség, hozzá értő vezető nélkül kárt tehetünk az állományban, szinte biztos, hogy nem találjuk meg a fajt, és veszélyes is, hiszen a marása akár halálos is lehet.

rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

rákosi vipera portré (Vipera ursinii rakosiensis)

Tolmácsi bolyongások

Augsuztusban egy jó dolog van, fotózás közben lehet napozni. Persze fotózni már sokkal nehezebb, mint a napon sütkérezni, olykor még napkelte körül is tikkasztó meleg van, és már 8 órakor teljesen rossz fények vannak a fotózáshoz. Ilyenkor célszerű a kora reggeli órákban és a napnyugta körüli időben fotótéma után járni. Napközben pedig ott a strand vagy inkább a hűvös szoba. Természetesen augusztusban is akad fotózni való, a még költő madarak, vagy a már kirepült fiókák, vagy azok a növényfajok, amelyek ilyenkor virágoznak. A vízpartok mellett szinte mindehol találkozhatunk a réti és vesszős füzénnyel, nagyobb vízfolyások mentén pedig egy olyan füzikével ami nem madár hanem növény.

A borzas füzike (Epilobium hirsutum) az egyik leggyakoribb füzikefajunk, a növény akár két méter magasra is megnőhet.

Fiatal házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)...

... és az öreg madár, szájában bodzabogyóval. Ezek a madarak, főleg rovarevők mégis szívesen fogyasztják a bogyókat is. Őszel fokozatosan átállnak a ritkuló rovarokról a bogyósok szintén tápláló terméseire.

laposhasú acsa (Libellula depressa)

Ebben a hónapban szinte mindeféle szitakötővel és légivadásszal találkozhatunk a rétek, vízpartok menti száradó kórók hegyén.

A késő nyári gomolyfelhőknek szinte mindíg szép naplemetéket köszönhetünk.

Dejtári madárgyűrűző tábor

Az Ipoly folyó melletti Dejtár településhez közeli védett félszigeten Kagyerják Pál már több mint 30 éve szervez madárgyűrűző tábort. Ebben a táborban a tudományos munka mellett a korosztálytól függetlenül kilátogató érdeklődők csodálatos élményeket szerezhetnek. Hiszen a madarak befogása, kézbevétele, majd adatainak rögzítése és végül jelölése izgalmas munka. Jó lehetőség is ez egyben, hogy sok madárfajról készítsünk felvételt. Igaz itt nem a "természetes" környezetében fotózható a madarak többsége, hanem kézből, de az így készült portrék is jól mutatnak, és nagyon jó fotósélményt nyújtanak.

citromsármány (Emberiza citrinella)

A madárgyűrűzés során a fiatalok sokat tanulhatnak a madarakról és azok kézben tartásáról, határozásáról és a gyűrűzés folyamatáról.

nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Sajnos elég gyakran megfordul a táborban sérült vagy elárvult fióka. Utóbbi akár ki is tollasodhat, mire vége van a tábornak. Ezek a madarak folyamatos gondozást igényelnek, amit a táborlakók egymást közt beosztva végeznek.

Nem csak madarak kerülnek elő a tábor során, A gyűrűzési szünetek jó alkalmak a környék felfedezésére. Egy ilyen túrán került elő ez a szarvasbogár (Lucanus cervus) is.

sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A vörös gém (Ardea purpurea) nem szokott hálóba kerülni, de rendszeres elrepül a tábor felett.

Havasi cincér fotózás a Gerecsében

A nyár óta repült az idő, és igaz, most sincs ez másképp mégis ideje bepótolni az elmaradásokat. És főként megmutatni, merre jártunk, milyen közös élményeket éltünk át. Sajnos mindenre nem lesz idő, hiszen így soha nem érném utól magamat, ezért egy-egy rövid és főleg képes összefoglalóval hónapról-hónapra ledolgozom a lemaradást, hogy legkésőbb november végére aktuális lehessen a blog.
Finnország után térjünk vissza a Kárpát-medencébe.
A Gerecse hegységben mindenféle növény és rovar után jártunk egy hete, de főleg a havasi cincér volt a kiszemelt fotótémánk.
A civilizációt lassan magunk mögött hagyva, érdemes Tatabánya felől megközelíteni a Gerecse hegységet. A Szelim barlanghoz felkapaszkodva, lépésről lépésre hagyhatjuk magunk mögött az otthoni gondokat. Felérve, tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a korántsem gyönyörű autópályára, de körülötte hangulatos és változatos tájban gyönyörködhetünk. Igaz a pálya nem épp a legszebb tájképi elem, de azért nem tudunk rá teljesen haragudni, hiszen mi is ezen érkeztünk ide.

Nálam alapszabály, hogy ha egy konkrét fajt kívánok fotózni, akkor sem megyek el más szépség vagy érdekesség mellett sem. Így van ez ezzel a pár növénnyel is. Már csak azért is érdemes nyitott szemmel járni, mivel egy elég kicsiny rovart keresünk, és legyen most a legjobb idő erre, azért figyelmesen kell járni az erdőt, ha találkozni is akarunk vele.

hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

nadragulya (Atropa belladonna)

párducgalóca (Amanita pantherina)

nyári vargánya (Boletus reticulatus)

És végre előkerültek a rovarok is, először egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)

Majd nem sokkal utána az a faj is, amiért ide utaztunk, a havasi cincér (Rosalia alpina).

Hazafelé sem maradtunk fotótéma nélkül, a közelgő vihar, mely végigkísérte utunkat, hangulatos képek készítését tette lehetővé.

Első repülés

A napokban sikerült a darufiókának eltávolodni az anyaföldtől. Igaz a lábai a biztonság kedvéért még súrolták a láp növényzetét, de vitathatatlanul repült. Nem érte a lába a földet és néhány szárnycsapással sikerült pár métert repülnie. Egyre többet vannak újra a tónál és a fióka ideje nagy részét a szárnypróbálgatás köti le. Érthető is, ha belegondolunk, alig több mint egy hónap múlva társaival együtt 5-7 000 kilométeres útra indulnak. Átszelve Európát Afrika északi részén töltik a decembert, januárt, hogy újabb több ezer kilométeres repülés után kezdődjön előröl a természet körforgása.

2009.07.27.