Fotóstábor Bugacon

Idén ismét augusztus 11-17 között rendezzük meg fotós táborunkat a már jól ismert Bugaci Csemete Oktatóközpontban, a részvételi változatlanul 25 000 forint teljes ellátással. Most a fekete-fehér témájára fűzzük fel az egyhetes programot, ebbe beletartozik az analóggal való ismerkedés és a laborálás is. A fotográfia máig időtálló darabjainak nagy többsége fekete-fehér képekből áll, és amellett, hogy készítésük némileg más szemléletet igényel a fotós részéről, kiválóan alkalmas az esetleges kompozíciós hibák felfedésére. A tervek szerint digitális gépet is használunk majd és lehetőséget adunk a filmre fotózásra. Alkalmi laborunkban az előhívás mesterségét adja tovább abban jártas kollégánk. Emellett ahogy minden évben, a résztvevők technikai felkészültségétől függően foglalkozunk fotográfiai alapismeretekkel is. Táborainkat egyféle alapozó képzésnek szánjuk azoknak, akik ismerkednek a fényképezéssel, a fényképezőgépükkel, és akiket az intenzív foglalkozás hozzásegíthet a továbbfejlődéshez. A szakmai vezető idén is Konyhás István lesz, a Népszabadság fotóriportere. A tábor előtt rendezik meg az Ősök napja nevű hagyományőrző programot augusztus 8-tól 11-ig. A fotóstáborba jelentkezők közül már többen jelezték, hogy részt vesznek rajta (a viseletek és lovasbemutatók jó fotótémát jelentenek), ezért a korábban érkezőknek szálláslehetőséget biztosítunk ugyanitt, az oktatóközpontban. Innen gyalogosan nagyjából negyedóra alatt megközelíthető a helyszín. Aki ezen a programon is részt szeretne venni és igényli a szállást, 1000 forintos napidíjjal kérheti, az augusztus 8-10 közé eső időtartamban önellátásra kell berendezkedni, a konyha és vizesblokk természetesen rendelkezésre áll. A fotóstábor programja 11-én, hétfőn kezdődik, a résztvevőket kérjük, hogy legkésőbb ezen a napon 11 óráig érkezzenek meg, vagy az előző napon, 10-én vasárnap. (Az érkezés várható idejét kérjük feltüntetni a jelentkezési lapon, ami innen tölthető le.) Jelentkezési határidő: július 28. További részletek a tábor vezetőjétől kérhetők: mail@terepszemle.hu, +36 (30) 621-2160.

Megérkeztek az első darvak finnországi költőhelyeikre

Fotó: Konyhás János

Fotótanfolyam indul Debrecenben

Fotótanfolyam indul Debrecenben az Ifjúsági Házban (4025 Debrecen, Simonffy utca 21.)

Időpont: 2014. április 3-július 3.

Ajánlott életkor: 14 évtől

Díja: 30 000 Ft (havi részletfizetéssel)

Részletek és jelentkezés:

+ 36 30 621-2160

mail@terepszemle.hu

www.terepszemle.hu

Szervező: TerepSzemle Stúdió

Képző: Konyhás István fotóriporter

Jelentkezési határidő: 2014. március 28.

előadások hetente 17 órától

Középiskolásoknak a kurzus keretében lehetőség van önkéntes gyakorlatuk [IKSZ] teljesítésére.

Ébred a természet

Nyílnak a tarka sáfrányok és az egyhajúvirágok is.

Nyílnak a téltemetők

Az ország több pontján is előbújtak a tél végi, kora tavaszi növényeink. A téltemető (Eranthis hyemalis) ezen virágzó tövei a debreceni Nagyerdő parkerdő részén találhatók. Sajnos az EU forrásból finanszírozott "fejlesztés" ezt az állományt is veszélyezteti védettsége ellenére is.  A szokatlanul enyhe időben az itt található teljes állomány kinyílt.

Fotó: Konyhás István

Világos színezetű nagy lilik

Debrecen határában időző több ezres nagy lilik csapatban a ritka és fokozottan védett vörösnyakú lúd mellett egy másik érdekes madár is szem elé került. Egy nagyon világos szürke színezetű nagy lilik. A szinte homogén világos szürke madáron alig található néhány sötétebb folt, viszont a homlokán jól látható a nagy lilikre jellemző fehér hóka.

Megfigyelők: Valovics Szilvia, Konyhás János, Konyhás István

Fotó: Konyhás István

Darvak Hortobágyon

Darvak szállnak a hortobágyi Virágoskúti tavak felett éjszakázni. A darvak vonulásuk során október elejétől november közepéig, végéig Hortobágy térségében megpihennek. A tartós fagyok beköszönte után indulnak tovább afrikai telelőhelyeikre. Bővebben a darvakról

Megnyílt a Darvak nyomában kiállítás

A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport októberi programsorozatának kezdéseként megnyílt a Darva nyomában, a finn mocsártól a magyar alföldig című fotókiállítás.  A kiállítás október 28-ig látogatható. További programok, előadások, kirándulások ismertetése a darvászok honlapján.

Megérkeztek a darvak Hortobágyra

Néhány hete a Hortobágyon nagyjából ötezer daru tartózkodott, ezek főleg Lengyelország északi részéről érkeztek. A hét eleji hidegfronttal megérkeztek északabbról Észtországból, de Finnországból is az első csapatok, így hortobágyi számuk túllépte a tízezer példányt. A napokban gyakran lehet hallani éjszakánként a vonuló csaptok krúgatását Debrecen és Nyíregyháza felett is. Napközben pedig előfordul, hogy akár a városok felett köröző csapatokat is megfigyelhetünk. A darvak eddig legnagyobb példányszámban Hortobágyon a Kondás tavon éjszakáznak.

A darvak nyomában

Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)

Bükkösök, karsztbokorerdők  a természetes élőhelyei, de telepített nyárfásokban is jól érzi magát a vörösbarna nőszőfű. A többi társához képest alacsonyabb, kecsesebb növény, mégis könnyebb észrevenni ibolyás lilás, sötétlilás virágai miatt. Június végére nagyjából elnyílik, így már csak pár napig gyönyörködhetünk benne. Hatrekeszű toktermésében több százezer magot is érlelhet.

Fotók: Konyhás István

Fotós mesterkurzus Bugacon

Mivel az érdeklődés, lelkesedés és szerencsére a gépvázak is töretlenek, idén is megrendezzük fotós táborunkat, a visszajáró jó lelkek számára már ismerős helyen, a Bugaci Oktatóközpontban.

Expozíciós idő: 2013. augusztus 11-17. 

Bővebben a táborról és jelentkezés

Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris)

Hazánk egyik leggyakoribb csodás nőszőfüve a napokban kezdett virágozni. A csapadékos tavasz, nyárelő és hirtelen jött meleg kedvez a mostanában nyíló nőszőfüveknek és más orchideaféléknek. Az inkább a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén előforduló mocsári nőszőfűnek jelentős, több ezres állománya található Debrecentől nem messze, annak ellenére, hogy a Tiszántúlon ritkaságnak számít e faj előfordulása.

 

fotó: Konyhás István

további fotók a mocsári nőszőfűről

Májvirág (Anemone hepatica)

A májvirág virágzó példánya Finnországban, hazánkban már legalább egy hónapja elvirágzott.

fotó: Konyhás István

Medvehagyma (Allium ursinum)

fotó: Konyhás István

Kakasmandinkó

A hűvös tavasz miatt a megszokottnál kicsit később nyílnak az Északi-középhegység mészköves sziklás lankáin a kakasmandinkók. Népies nevén tavaszi ciklámennek is nevezik, mert liláspiros lepellevelei és márványozott, foltos tőlevelei az erdei ciklámenre emlékeztetnek, de azzal semmilyen rokonságban nem áll. A több mint húsz fajt számláló növénynemzetség egyetlen európai képviselője a nálunk is nyíló faj az Erythronium dens-canis. Tudományos neve a görög a erythron szóból ered, ami pirosat jelent, a dens-canis pedig latin szó és a növény magjának a kutya fogára emlékeztető hosszú függelékére utal. Hazai állománya az Őrség és a Vendvidék, a Zselicség, Belső-Somogy és a Tornai karszt bükkösei, gyertyános tölgyesei. A Kárpátokban és Romániában sokkal gyakoribb mint nálunk az Alpoktól északra már nem található.

Magyar kökörcsin

Újabb növényritkaság bújt elő az igazán szeszélyes tavaszban. A magyar kökörcsin fokozottan védett és csak az ország keleti szélén található.

Kezdődhet a tavaszi virágfotózás

Az ország számos pontján például Budapesten a Margit-szigeten vagy Debrecenben a Nagyerdőn még gyönyörködhetünk a téltemetők kis csoportjában. Ez a sárga virágú növényke nálunk nem őshonos, kolostorkertekből szabadult ki, de az idő folyamán az ország sok helyén előkerült. Ma már védett és a hazai flóra teljes értékű tagjának tekintjük.

A Duna mellet, Szeged közelében, Debrecenben és Bagamér mellett a magyar-román határsávban is előbújtak a tarka sáfrányok. Nagy valószínűséggel más élőhelyein is várják a sáfrányok gyertyái a meleg napsugarakat. Ezek a törékeny, pár centis növények lombfakadás előtt, gyakorlatilag minden más növényt megelőzve bújnak elő. Jellegzetes gyertya alakban töri át az avart, majd akár több napig is így marad, amíg a levegő hőmérséklete nem emelkedik 10 C fok fölé, Ekkor kinyílik és néhány nap alatt elvirágzik.

Tavaszi virágfotós túrákról itt olvashat bővebben a phototours oldalán

Ludak a város szélén

Arról, hogy milyen madarakat láthatunk télen a városban, már sok helyen ejtettek szót mostanra széncinegék, zöldikék, tengelicek, mezei és házi verebek lepték el a számukra készített madáretetőket, közéjük keveredik néha egy-egy meggyvágó. Debrecenben mindennapos a vetési varjak, köztük néhány dolmányos varjú, csóka látványa, fel-felbukkan az egész évben látható feketerigó, néhány cserregő szarka, be-betévednek a városba az egerészölyvek, de a messzi észak kisebb testű ragadozói tartják magukat valahol fönt a most még enyhe időt adó fagy birodalmában. A fásult részeken felfedezhetünk kisebb-nagyobb fenyőrigó csapatokat, viszont igazi madárritkaságok, csonttollúak, keresztcsőrűek eddig csak az ország nyugati részén jelentek meg.

Igazán érdekesebb lehet viszont egy kicsit kijjebb, Kismacs és Ondód térségében az a néhány ezres libacsapat, amelyiket már hetek óta rendszeresen cserkésznek be madarászok. A nagy lilikek, esetleg kis lilikek között felbukkant ugyanis néhány vörösnyakú lúd is, ebből a fajból évente mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon.

Valószínűleg hozzájuk tartozott az a példány is, amit néhány héttel ezelőtt meglőttek,  és a hortobágyi Madárkórházba került. Megfigyelések szerint ebből a fokozott védelem alatt álló fajból 10 másik példány azonban most is a két-háromezres lúdcsapatban van, és megszokott táplálkozó helyük és kedvelt éjszakázó helyük, a Látóképi-tavak még be nem fagyott vízfelületei között ingázva múlatják a téli hónapot.

A lúdcsapat többségét a szemük vonaláig érő fehér hókás nagy lilikek alkotják, az idősebb madarak hasa széles fekete foltokkal tarkított, míg a fiataloké mintázat nélküli. Nálunk nem költenek, csak átvonulnak, ilyenkor nagy számban lehet őket megfigyelni. Sokkal kevesebb példánya él viszont kisebb rokonának, a kis liliknek, ami veszélyeztetettsége miatt fokozott védelem alatt áll, ebből januárban mindössze egy példány észlelését jegyezték föl Debrecen térségében. Tovább majd akkor vonulnak, ha befagy az éjjelre biztonságot jelentő tó vize, addig is tőkés récék és szárcsák társaságában várják az új reggeleket.

Élelmet még most is találnak, legszívesebben a tarlókon szedegetnek kukoricát, gyepeken legelnek, esetleg meg-megcsipkedik az őszi gabona hajtásait, amiben ilyenkor már nem tesznek jelentős kárt, viszont a "visszametszett" vetés jobban bokrosodik tavasszal. A nálunk is költő, rózsaszín lábú nyári lúd (népiesen szőke liba) már továbbállt Olaszország, vagy Tunézia felé, ahogy az ugyancsak átvonuló, sötét tollazatú vetési lúd is, valamint a méreteit és alakját tekintve hattyúszerűnek mondott, Európában néhány évtizede meghonosodott kanadai ludak is.

Veres Hajni

Téli hattyúgyűrűzés

Téli hattyúgyűrűzés a Dunántúlon

A madárvonulás-kutatással foglalkozók számára a tél viszonylag kevés munkát tartogat, ez inkább a megfigyelés ideje. Ilyenkor különböző récék, ludak tanyáznak tavaink és a nagyobb vízfelületek közelében, ahol naponta ingáznak kisebb-nagyobb csapatokban  táplálkozó és éjszakázó helyük között. A hideg meghozza az északon költő, és az elvackoló táplálékállatok számának csökkenése miatt lefelé húzódó ragadozó madarak egy részét, gatyás ölyveket, vándorsólymokat, és az erdei fülesbaglyok beköltöznek a nagyobb városok fáinak parkjaiba. A fagy szorításával szűkül a szintén délebbre áttelepülő bütykös hattyúk élettere is, de a be nem fagyott vizeken ilyenkor szép számmal láthatjuk őket. 

A legismertebb ilyen telelő hely a Duna-kanyar, de a Bodrogon, a Tiszán, vagy a nyugati országrészen például egy mesterséges víztározón is vitorláznak a zenészeket, festőket is megihlető madarak. A barnás-szürkés tollú, első teles fiatalok általában szüleikkel vonulnak, de a barátságos, az emberek társaságához télen hozzászokott hatalmas madarak jellemzően inkább nagyobb csapatokban várják az őket etető embereket. 

Merthogy a legtöbb helyen – főleg a kisgyerekes családok számára – nem csak látványosságot jelentenek, szabadidős programot is ad az etetésük. A hattyúkat a velük együtt tanyázó récékkel együtt általában kenyérrel etetik, ami a kis énekesmadarakkal ellentétben nekik nem okoz emésztési gondot. Ezt használják ki azok a madarászok, akik a hattyúk jelölésével szeretnének adatokat nyerni a vonulás üteméről, irányáról. Szinai Péter és Horváth Gábor, a Pullus Alapítvány munkatársai néhány önkéntes társaságában az év utolsó napjaiban is portyára indult, Szombathelyen és Kőszegen több mint 20 bütykös hattyú lábára sikerült "hagyományos" alumínium gyűrűt, valamint színes lábgyűrűt, és néhány nyakgyűrűt helyezni. 

A színes lábgyűrűt a parthoz közelítő madarak lábáról könnyen le lehet olvasni, de akárcsak a nyakgyűrű, amelyen egy szám-és betűkód van, messzebbről is leolvasható teleszkóp segítségével. Amint elmondták, a leolvasott adatok alapján egy szlovák, négy lengyel és egy fehérorosz hattyút is találtak, utóbbi igazi ritkaságnak számít. Tavaly karácsonykor Debrecenben a ködben tévedt el egy hattyúcsalád . Őket a Fancsikai tavakon engedték szabadon, ahol még hónapokig tanyáztak.

Veres Hajni

És végül egy videó: