Ludak a város szélén

Arról, hogy milyen madarakat láthatunk télen a városban, már sok helyen ejtettek szót mostanra széncinegék, zöldikék, tengelicek, mezei és házi verebek lepték el a számukra készített madáretetőket, közéjük keveredik néha egy-egy meggyvágó. Debrecenben mindennapos a vetési varjak, köztük néhány dolmányos varjú, csóka látványa, fel-felbukkan az egész évben látható feketerigó, néhány cserregő szarka, be-betévednek a városba az egerészölyvek, de a messzi észak kisebb testű ragadozói tartják magukat valahol fönt a most még enyhe időt adó fagy birodalmában. A fásult részeken felfedezhetünk kisebb-nagyobb fenyőrigó csapatokat, viszont igazi madárritkaságok, csonttollúak, keresztcsőrűek eddig csak az ország nyugati részén jelentek meg.

Igazán érdekesebb lehet viszont egy kicsit kijjebb, Kismacs és Ondód térségében az a néhány ezres libacsapat, amelyiket már hetek óta rendszeresen cserkésznek be madarászok. A nagy lilikek, esetleg kis lilikek között felbukkant ugyanis néhány vörösnyakú lúd is, ebből a fajból évente mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon.

Valószínűleg hozzájuk tartozott az a példány is, amit néhány héttel ezelőtt meglőttek,  és a hortobágyi Madárkórházba került. Megfigyelések szerint ebből a fokozott védelem alatt álló fajból 10 másik példány azonban most is a két-háromezres lúdcsapatban van, és megszokott táplálkozó helyük és kedvelt éjszakázó helyük, a Látóképi-tavak még be nem fagyott vízfelületei között ingázva múlatják a téli hónapot.

A lúdcsapat többségét a szemük vonaláig érő fehér hókás nagy lilikek alkotják, az idősebb madarak hasa széles fekete foltokkal tarkított, míg a fiataloké mintázat nélküli. Nálunk nem költenek, csak átvonulnak, ilyenkor nagy számban lehet őket megfigyelni. Sokkal kevesebb példánya él viszont kisebb rokonának, a kis liliknek, ami veszélyeztetettsége miatt fokozott védelem alatt áll, ebből januárban mindössze egy példány észlelését jegyezték föl Debrecen térségében. Tovább majd akkor vonulnak, ha befagy az éjjelre biztonságot jelentő tó vize, addig is tőkés récék és szárcsák társaságában várják az új reggeleket.

Élelmet még most is találnak, legszívesebben a tarlókon szedegetnek kukoricát, gyepeken legelnek, esetleg meg-megcsipkedik az őszi gabona hajtásait, amiben ilyenkor már nem tesznek jelentős kárt, viszont a "visszametszett" vetés jobban bokrosodik tavasszal. A nálunk is költő, rózsaszín lábú nyári lúd (népiesen szőke liba) már továbbállt Olaszország, vagy Tunézia felé, ahogy az ugyancsak átvonuló, sötét tollazatú vetési lúd is, valamint a méreteit és alakját tekintve hattyúszerűnek mondott, Európában néhány évtizede meghonosodott kanadai ludak is.

Veres Hajni

Fokozottan védet madarat lőttek Hortobágyon

A napokban került elő a Hortobágyi Nemzeti Park közvetlen szomszédságában Kócsujfalu közelében az Egyek-Pusztakócsi mocsarak mellett egy söréttel meglőtt, fokozottan védett vörösnyakú lúd, pedig a vadludak vadászati idénye mindössze néhány napja, december 1-én kezdődött.

Ez az eset újra reflektorfénybe helyezi azt a megállapodást, melyet néhány természetvédő szervezet (MME, WWF) és a vadgazdálkodási ágazat képviselői 2012 elején írtak alá, s amelynek értelmében – bizonyos garanciák biztosítása mellett – többek között az eddig oltalom alá eső, most már viszont nem védett nyári lúd is vadászhatóvá vált. (Ezen kívül ludak közül vadászható még például a nagy lilik és a vetési lúd, e három faj szerepel a Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján, de hazánkban nem védett.)

A megállapodás tartalma miatt korábban ellenvéleményt megfogalmazó természetvédők szerint a megállapodás azért aggályos, mert az őszi-téli szezonban az alkonyi vagy a hajnali ködös égbolton a több száz vagy ezer liba között szinte lehetetlen felismerni a vörösnyakú ludat, vagy a szintén hasonló védettséget élvező, épp a kipusztulás szélére sodródott kis liliket. A különböző lúdfajok jellemzően együtt vannak napi mozgalmuk során, vörösnyakú lúdból és kis lilikből mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon, és még a többéves terepi gyakorlattal rendelkező, gyakorlott szemű madarászoknak is komoly kihívást jelent a fajok pontos felismerése ilyen látási viszonyok mellett és ekkora madártömegnél.

Azt, hogy ez a megállapodás korántsem a legjobban kitalált és szakszerű érvek mentén született, jól bizonyítja ez az eset is. Hiszen egyik oldalról fokozott oltalom alatt áll a kis lilik és a vörösnyakú lúd, és az EU által támogatott LIFE programokon keresztül euró milliókat költhettek többek között a Hortobágyi Nemzeti Parkban is e fajok megmentésére. Ugyanakkor a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, mint a Vadászati Védegylet elnökének kezdeményezésére ez év februárjában létrejött megállapodás nagymértékben megkérdőjelezi ezeknek a kipusztulás szélére sodródott fajoknak a megmentésére elköltött pénzek hasznos és ésszerű felhasználást. Nagy valószínűséggel ezt Brüsszelben sem fogják jó szemmel nézni, és ha figyelembe vesszük, hogy a ludak vadászata, és ez a megállapodás egyébként minimális gazdasági és vadászati hasznot jelent, félő, sokkal többe fog nekünk kerülni, mint egy vörösnyakú lúd lelövése. A vörösnyakú lúd eszmei értéke egymillió forint.

 A Madárkórházban készült röntgenfelvételen jól látszik a 8-as sörét, ami a madár kulcscsontjába fúródott bele. A sérülés olyan jellegű,a mit nem nagyon lehet műteni, így az is megtörténhet, hogy a vörönyakú lúdnak ezzel az "emlékkel" kell leélnie az életét.

A megállapodásnak egy másik hasonlóan problémás pontja, hogy lehetőséget ad a házi görény kilövésére is. A házi kedvencként tartott kisemlősnek a természetes „vadas” színváltozata még pár méterről sem különböztethető meg a védett molnár görénytől, melynek állománya drasztikusan lecsökkent egész Európában.