Májvirág (Anemone hepatica)

A májvirág virágzó példánya Finnországban, hazánkban már legalább egy hónapja elvirágzott.

fotó: Konyhás István

Medvehagyma (Allium ursinum)

fotó: Konyhás István

Kakasmandinkó

A hűvös tavasz miatt a megszokottnál kicsit később nyílnak az Északi-középhegység mészköves sziklás lankáin a kakasmandinkók. Népies nevén tavaszi ciklámennek is nevezik, mert liláspiros lepellevelei és márványozott, foltos tőlevelei az erdei ciklámenre emlékeztetnek, de azzal semmilyen rokonságban nem áll. A több mint húsz fajt számláló növénynemzetség egyetlen európai képviselője a nálunk is nyíló faj az Erythronium dens-canis. Tudományos neve a görög a erythron szóból ered, ami pirosat jelent, a dens-canis pedig latin szó és a növény magjának a kutya fogára emlékeztető hosszú függelékére utal. Hazai állománya az Őrség és a Vendvidék, a Zselicség, Belső-Somogy és a Tornai karszt bükkösei, gyertyános tölgyesei. A Kárpátokban és Romániában sokkal gyakoribb mint nálunk az Alpoktól északra már nem található.

Magyar kökörcsin

Újabb növényritkaság bújt elő az igazán szeszélyes tavaszban. A magyar kökörcsin fokozottan védett és csak az ország keleti szélén található.

Kezdődhet a tavaszi virágfotózás

Az ország számos pontján például Budapesten a Margit-szigeten vagy Debrecenben a Nagyerdőn még gyönyörködhetünk a téltemetők kis csoportjában. Ez a sárga virágú növényke nálunk nem őshonos, kolostorkertekből szabadult ki, de az idő folyamán az ország sok helyén előkerült. Ma már védett és a hazai flóra teljes értékű tagjának tekintjük.

A Duna mellet, Szeged közelében, Debrecenben és Bagamér mellett a magyar-román határsávban is előbújtak a tarka sáfrányok. Nagy valószínűséggel más élőhelyein is várják a sáfrányok gyertyái a meleg napsugarakat. Ezek a törékeny, pár centis növények lombfakadás előtt, gyakorlatilag minden más növényt megelőzve bújnak elő. Jellegzetes gyertya alakban töri át az avart, majd akár több napig is így marad, amíg a levegő hőmérséklete nem emelkedik 10 C fok fölé, Ekkor kinyílik és néhány nap alatt elvirágzik.

Tavaszi virágfotós túrákról itt olvashat bővebben a phototours oldalán

Ludak a város szélén

Arról, hogy milyen madarakat láthatunk télen a városban, már sok helyen ejtettek szót mostanra széncinegék, zöldikék, tengelicek, mezei és házi verebek lepték el a számukra készített madáretetőket, közéjük keveredik néha egy-egy meggyvágó. Debrecenben mindennapos a vetési varjak, köztük néhány dolmányos varjú, csóka látványa, fel-felbukkan az egész évben látható feketerigó, néhány cserregő szarka, be-betévednek a városba az egerészölyvek, de a messzi észak kisebb testű ragadozói tartják magukat valahol fönt a most még enyhe időt adó fagy birodalmában. A fásult részeken felfedezhetünk kisebb-nagyobb fenyőrigó csapatokat, viszont igazi madárritkaságok, csonttollúak, keresztcsőrűek eddig csak az ország nyugati részén jelentek meg.

Igazán érdekesebb lehet viszont egy kicsit kijjebb, Kismacs és Ondód térségében az a néhány ezres libacsapat, amelyiket már hetek óta rendszeresen cserkésznek be madarászok. A nagy lilikek, esetleg kis lilikek között felbukkant ugyanis néhány vörösnyakú lúd is, ebből a fajból évente mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon.

Valószínűleg hozzájuk tartozott az a példány is, amit néhány héttel ezelőtt meglőttek,  és a hortobágyi Madárkórházba került. Megfigyelések szerint ebből a fokozott védelem alatt álló fajból 10 másik példány azonban most is a két-háromezres lúdcsapatban van, és megszokott táplálkozó helyük és kedvelt éjszakázó helyük, a Látóképi-tavak még be nem fagyott vízfelületei között ingázva múlatják a téli hónapot.

A lúdcsapat többségét a szemük vonaláig érő fehér hókás nagy lilikek alkotják, az idősebb madarak hasa széles fekete foltokkal tarkított, míg a fiataloké mintázat nélküli. Nálunk nem költenek, csak átvonulnak, ilyenkor nagy számban lehet őket megfigyelni. Sokkal kevesebb példánya él viszont kisebb rokonának, a kis liliknek, ami veszélyeztetettsége miatt fokozott védelem alatt áll, ebből januárban mindössze egy példány észlelését jegyezték föl Debrecen térségében. Tovább majd akkor vonulnak, ha befagy az éjjelre biztonságot jelentő tó vize, addig is tőkés récék és szárcsák társaságában várják az új reggeleket.

Élelmet még most is találnak, legszívesebben a tarlókon szedegetnek kukoricát, gyepeken legelnek, esetleg meg-megcsipkedik az őszi gabona hajtásait, amiben ilyenkor már nem tesznek jelentős kárt, viszont a "visszametszett" vetés jobban bokrosodik tavasszal. A nálunk is költő, rózsaszín lábú nyári lúd (népiesen szőke liba) már továbbállt Olaszország, vagy Tunézia felé, ahogy az ugyancsak átvonuló, sötét tollazatú vetési lúd is, valamint a méreteit és alakját tekintve hattyúszerűnek mondott, Európában néhány évtizede meghonosodott kanadai ludak is.

Veres Hajni

Téli hattyúgyűrűzés

Téli hattyúgyűrűzés a Dunántúlon

A madárvonulás-kutatással foglalkozók számára a tél viszonylag kevés munkát tartogat, ez inkább a megfigyelés ideje. Ilyenkor különböző récék, ludak tanyáznak tavaink és a nagyobb vízfelületek közelében, ahol naponta ingáznak kisebb-nagyobb csapatokban  táplálkozó és éjszakázó helyük között. A hideg meghozza az északon költő, és az elvackoló táplálékállatok számának csökkenése miatt lefelé húzódó ragadozó madarak egy részét, gatyás ölyveket, vándorsólymokat, és az erdei fülesbaglyok beköltöznek a nagyobb városok fáinak parkjaiba. A fagy szorításával szűkül a szintén délebbre áttelepülő bütykös hattyúk élettere is, de a be nem fagyott vizeken ilyenkor szép számmal láthatjuk őket. 

A legismertebb ilyen telelő hely a Duna-kanyar, de a Bodrogon, a Tiszán, vagy a nyugati országrészen például egy mesterséges víztározón is vitorláznak a zenészeket, festőket is megihlető madarak. A barnás-szürkés tollú, első teles fiatalok általában szüleikkel vonulnak, de a barátságos, az emberek társaságához télen hozzászokott hatalmas madarak jellemzően inkább nagyobb csapatokban várják az őket etető embereket. 

Merthogy a legtöbb helyen – főleg a kisgyerekes családok számára – nem csak látványosságot jelentenek, szabadidős programot is ad az etetésük. A hattyúkat a velük együtt tanyázó récékkel együtt általában kenyérrel etetik, ami a kis énekesmadarakkal ellentétben nekik nem okoz emésztési gondot. Ezt használják ki azok a madarászok, akik a hattyúk jelölésével szeretnének adatokat nyerni a vonulás üteméről, irányáról. Szinai Péter és Horváth Gábor, a Pullus Alapítvány munkatársai néhány önkéntes társaságában az év utolsó napjaiban is portyára indult, Szombathelyen és Kőszegen több mint 20 bütykös hattyú lábára sikerült "hagyományos" alumínium gyűrűt, valamint színes lábgyűrűt, és néhány nyakgyűrűt helyezni. 

A színes lábgyűrűt a parthoz közelítő madarak lábáról könnyen le lehet olvasni, de akárcsak a nyakgyűrű, amelyen egy szám-és betűkód van, messzebbről is leolvasható teleszkóp segítségével. Amint elmondták, a leolvasott adatok alapján egy szlovák, négy lengyel és egy fehérorosz hattyút is találtak, utóbbi igazi ritkaságnak számít. Tavaly karácsonykor Debrecenben a ködben tévedt el egy hattyúcsalád . Őket a Fancsikai tavakon engedték szabadon, ahol még hónapokig tanyáztak.

Veres Hajni

És végül egy videó: