2009. július 29., szerda

Havasi cincér fotózás a Gerecsében

A nyár óta repült az idő, és igaz, most sincs ez másképp mégis ideje bepótolni az elmaradásokat. És főként megmutatni, merre jártunk, milyen közös élményeket éltünk át. Sajnos mindenre nem lesz idő, hiszen így soha nem érném utól magamat, ezért egy-egy rövid és főleg képes összefoglalóval hónapról-hónapra ledolgozom a lemaradást, hogy legkésőbb november végére aktuális lehessen a blog.
Finnország után térjünk vissza a Kárpát-medencébe.
A Gerecse hegységben mindenféle növény és rovar után jártunk egy hete, de főleg a havasi cincér volt a kiszemelt fotótémánk.
A civilizációt lassan magunk mögött hagyva, érdemes Tatabánya felől megközelíteni a Gerecse hegységet. A Szelim barlanghoz felkapaszkodva, lépésről lépésre hagyhatjuk magunk mögött az otthoni gondokat. Felérve, tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a korántsem gyönyörű autópályára, de körülötte hangulatos és változatos tájban gyönyörködhetünk. Igaz a pálya nem épp a legszebb tájképi elem, de azért nem tudunk rá teljesen haragudni, hiszen mi is ezen érkeztünk ide.




Nálam alapszabály, hogy ha egy konkrét fajt kívánok fotózni, akkor sem megyek el más szépség vagy érdekesség mellett sem. Így van ez ezzel a pár növénnyel is. Már csak azért is érdemes nyitott szemmel járni, mivel egy elég kicsiny rovart keresünk, és legyen most a legjobb idő erre, azért figyelmesen kell járni az erdőt, ha találkozni is akarunk vele.


hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

nadragulya (Atropa belladonna)

párducgalóca (Amanita pantherina)

nyári vargánya (Boletus reticulatus)
És végre előkerültek a rovarok is, először egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)
Majd nem sokkal utána az a faj is, amiért ide utaztunk, a havasi cincér (Rosalia alpina).
Hazafelé sem maradtunk fotótéma nélkül, a közelgő vihar, mely végigkísérte utunkat, hangulatos képek készítését tette lehetővé.

Első repülés

A napokban sikerült a darufiókának eltávolodni az anyaföldtől. Igaz a lábai a biztonság kedvéért még súrolták a láp növényzetét, de vitathatatlanul repült. Nem érte a lába a földet és néhány szárnycsapással sikerült pár métert repülnie. Egyre többet vannak újra a tónál és a fióka ideje nagy részét a szárnypróbálgatás köti le. Érthető is, ha belegondolunk, alig több mint egy hónap múlva társaival együtt 5-7 000 kilométeres útra indulnak. Átszelve Európát Afrika északi részén töltik a decembert, januárt, hogy újabb több ezer kilométeres repülés után kezdődjön előröl a természet körforgása.





2009.07.27.

Darubalett

A darufióka ma két hónapos, a szülei segítségével rendszeresen erősíti a szárnyait. Bár még a földtől eltávolodni nem igazán sikerül, a jellegzetes, darvas elrugaszkodások már jól mennek. A napokban megfigyelhető volt, hogy hamarabb visszajön a család az erdőből és a fióka kitartóan gyakorolja a nekifutást. Ebből a próbálkozás és biztatás sorozatból néha mókás balett bemutatók kerekednek, úgy látszik az öregebb madarak is drukkolnak az ifjú darunak.




2009.07.17.

Erdőlakók

A darufióka a lápvidéken szépen fejlődik. Mostanában sokat járnak az erdőben, így szinte csak a reggeli és esti órákban lehet látni a családot a tó körül. A hajnali ködös hangulatot igen de a messze szálló krúgatásukat sajnos nem lehet képekben visszaadni, vannak dolgok, melyeket meg kell élni, ez is az.



2009.07.13.

2009. július 8., szerda

A darufióka hétköznapjai

A darvak, birodalmunkban nem egyedül élnek, a mocsárban békésen nevelgeti az énekes hattyú pár is a fiókáit, a hajnali párában csodás látványt nyújtanak a vízitök lassan nyíló virágai. A kis daru szorgalmasan követi szüleit és szinte mindenben leutánozza őket. Így tanulja meg, mi ehető és mi nem. Lassan a mocsár széléhez is kimerészkednek, ilyenkor az erdő szélén található kisebb sziklán állt őr valamelyik daruszülő. Talán nem sokan tudják, de a darvak is elég jól úsznak, és ezt a tevékenységet már fiatal korukban is gyakorolják. Igaz, ha csak lehet inkább lépdelnek vagy repülnek, viszont a vizet nagyon szeretik, ha tehetik vonulásuk során is sokat fürödnek, és az éjszakázó helyeik is mindig víz közelében van.







Fotók: Konyhás János