2010. május 25., kedd

Tavasz a Retyezáton

Május az egyik legérdekesebb hónap a Retyezáton. Míg sok helyen hó lepi a tájat, de már a rövid nyárhoz szokott növények szinte belerobbannak a tavaszba. Sietnek, minél hamarabb virágba borulni, termést érlelni, gondoskodni a faj fennmaradásáról majd elég táplálékot felhalmozni a hosszú és hideg tél átvészeléséhez. Vagy csendben elpusztulni, tápanyaggá bomlani, hogy a természet örök körfogásából ki ne maradjon semmi. Táplálékként újra növénnyé állni össze majd újra virágozni. Ebbe a tavaszi, még kirándulóktól csendes magashegyi tájba csöppentünk bele. Csak pár napot tölthettünk ebbe csodás intenzív tavaszba, de volt részünk napsütésben, szélben, jégesőben, és hóviharban is. Köszönet a Salvamont alkalmazottjának, hogy fűtött ránk. Ettől szép a Retyezát!


A Bukura nyereg alatt

Pietrele tengerszem








Cabana Encian

mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

veselke (Chrysosplenium alternifolium)

kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica)

kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

poloskaszagú ujjaskosbor (Orchis coriophora)

vadárvácska (Viola tricolor)







2010. május 1., szombat

Ürge lesen

Néhány debreceni fotóst és lelkes érdeklődőt kalauzoltunk a Martinkai legelőn. Debrecentől alig 20km-re található ez az érdekes, változatos táj, ahol minden héten új és új élményekben lehet része annak, aki kilátogat ide. Az egykori katonai lőteret ma már visszafoglalta a természet, már alig lehet látni a kézzel ásott lövészárkok nyomait. Aki nem tudja mi volt itt régen, talán észre sem veszi már az egyébként is lankás tájon ejtett szépen gyógyuló sebeket.


Két fő célunk volt ezen a pár órán, agárkosbort (Orchis morio) és ürgét (Spermophilus citellus) fotózni. Utóbbit legalább látni. Természetesen mindkét fajt sikerült képen is rögzíteni, nem csak emlékezetünkbe. Az agárkosbor több tízezres állománya található itt. A csapadékos tavasz pedig igencsak kedvezett a növényeknek, mert szép önmagához képest termetes növényeket sikerült találni. Nem ritka itt a fehér változata sem ennek az orchidea félének.

 

Az ürgeles közben megérkezett az a juhász is aki a gémeskútnál szokta itatni a birkából és kecskéből álló vegyes nyáját. Még egy komoly szakértelmet igénylő pásztormunkában is bepillantást nyerhettünk. A körmözésre azért van szükség, mert egyrészt itt a homokos talajon nem kopik úgy a jószág körme, mint mondjuk a szikes kőkemény hortobágyi talajon.







Másrészt a sok csapadék miatt a sáros talajon könnyebben kap kisebb fertőzést „büdössántaságot” a juh. Ezért az állatok körmét vágni vagy esetleg ápolni is kell. A nyáj delelőhelyre vonulása után már zavartalanul élvezhettük az ürgék mókás szaladgálását. Igaz, nagyon közeli fotókat nem készítettünk, mivel ez főleg családi kirándulások voltak, nem pedig "csak" fotózás.