2010. május 1., szombat

Ürge lesen

Néhány debreceni fotóst és lelkes érdeklődőt kalauzoltunk a Martinkai legelőn. Debrecentől alig 20km-re található ez az érdekes, változatos táj, ahol minden héten új és új élményekben lehet része annak, aki kilátogat ide. Az egykori katonai lőteret ma már visszafoglalta a természet, már alig lehet látni a kézzel ásott lövészárkok nyomait. Aki nem tudja mi volt itt régen, talán észre sem veszi már az egyébként is lankás tájon ejtett szépen gyógyuló sebeket.


Két fő célunk volt ezen a pár órán, agárkosbort (Orchis morio) és ürgét (Spermophilus citellus) fotózni. Utóbbit legalább látni. Természetesen mindkét fajt sikerült képen is rögzíteni, nem csak emlékezetünkbe. Az agárkosbor több tízezres állománya található itt. A csapadékos tavasz pedig igencsak kedvezett a növényeknek, mert szép önmagához képest termetes növényeket sikerült találni. Nem ritka itt a fehér változata sem ennek az orchidea félének.

 

Az ürgeles közben megérkezett az a juhász is aki a gémeskútnál szokta itatni a birkából és kecskéből álló vegyes nyáját. Még egy komoly szakértelmet igénylő pásztormunkában is bepillantást nyerhettünk. A körmözésre azért van szükség, mert egyrészt itt a homokos talajon nem kopik úgy a jószág körme, mint mondjuk a szikes kőkemény hortobágyi talajon.







Másrészt a sok csapadék miatt a sáros talajon könnyebben kap kisebb fertőzést „büdössántaságot” a juh. Ezért az állatok körmét vágni vagy esetleg ápolni is kell. A nyáj delelőhelyre vonulása után már zavartalanul élvezhettük az ürgék mókás szaladgálását. Igaz, nagyon közeli fotókat nem készítettünk, mivel ez főleg családi kirándulások voltak, nem pedig "csak" fotózás.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése