2009. május 31., vasárnap

Bogáncslepke invázió

Egyre több helyen adták hírül, hogy a bogáncslepke (Vanessa cardui) tömeges vonulása figyelhető meg az országban és szinte egész Európában. Úgy gondoltam megnézem, hogy áll a vonulás az ország keleti szegletében is. Eleve nem számítottam tömegesen repülő lepkékre, hiszen Debrecen környékén napok óta aránylag hideg van, szinte folyamatosan borult az ég és néha elered az eső is. Kőrösi Ádám remek összefoglalójából tömören tájékozódhatunk erről a nem mindennapi eseményről: „A mostani tömeges vándorlás feltételezett oka, hogy télen az Atlasz-hegységben kivételesen nagy mennyiségű csapadék hullott, aminek következtében óriási egyedszámban keltek ki az imágók februárban (egy gyors becslés szerint Marokkóban, az Atlasz déli részén 150 000 báb volt egy 1,8 hektáros területen!!!) Ezután indult meg a tömeges vándorlás. A lepkék megálltak közben Dél-Európában, ahol egy újabb nemzedék kelt ki. Az első példányok (a februári afrikai kelésből) áprilisban érték el Nagy-Britanniát. A stabil izotópos vizsgálatok bebizonyították, hogy az Atlasz-hegységből származnak az állatok. A nagy hullám a napokban érte el Németországot, É-Franciaországot és Angliát, ezek már túlnyomórészt friss példányok a dél-európai nemzedékből. Angliában összesen 50 ezer példányt számláltak meg, több tízmillióra becsülik a szigetországot meghódító lepkék számát. A "megszállt" területeken már szaporodásba is fogtak a lepkék, így július-augusztusban várhatóan felhőkben fognak röpködni.” Jó jelnek ígérkezett, hogy már a kertben sikerült fotózni egy példányt, közvetlen az indulás előtt. Úgy terveztem, hogy a dél-Nyírségi élőhelyeket nézem végig, de már Debrecen keleti részén található réteket is érintem. Több felé tapasztalták, hogy a városi hársfákon is sok bogáncslepke táplálkozik, én Debrecenben nem találkoztam egy példánnyal sem ilyen fákon, igaz itt még csak most kezdenek virágba borulni. Debrecen közelében bogáncslepkét nem, de egy hantmadárpárt (Oenanthe oenanthe) sikerült lencsevégre kapni, a fiókáik már repülősek, de még együtt mozgott a család. A fiatal madarak önállóan is szedegettek rovarokat, de még folyamatosan kunyeráltak az öreg madaraktól. Ez a pár egy elhagyott részre leborogatott építési törmelékkupacban költött. Úgy látszik, néha az illegális szemétlerakásnak is van némi haszna.


Haláp, Vámospércs, Hosszúpályi és Nyírábrány rétjeit bejárva hazafelé még útba ejtettem Hajdúsámson-Martinka környékét, ahol mindig érdekes fajokat lehet látni, fotózni. Az állandó lepkekeresés alatt elfáradt szememnek igazi felüdülés volt egy hím tövisszúró gébics vadászata. Szerintem neki is jól jön most ez a lepkeinvázió, hiszen így bőséges táplálékhoz juthat. A Martinkai legelő nagyon jó élőhely a tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) és ezt jól mutatja nagy egyedszáma is e fajnak.

A bogáncslepke állományát a fentebb említett területeken 2-3 példányra becsültem 10 hektáronként, ez az összes bejárt területen kb. 2,5-3 ezer egyedet jelent. Végre Martinkán sikerült olyan felvételt készítenem amilyet egész nap szerettem volna: bogáncslepke bogánccsal. Ezen a bókoló bogáncs (Carduus nutans) tövön egy nagy gyöngyház lepke (Argynnis paphia) is tanyázott. Ennek a fajnak a megjelenése elég korai, hiszen egy nemzedéke július augusztus között fordul elő leggyakrabban. A réten itt- ott virító mezei varfüveken (Knautia arvensis) szép számmal láttam nagy tűzlepkéket (Lycaena dispar) is.

2009. május 26., kedd

Erdőspusztai kirándulás

Május vége felé már a később érkező madárfajok is elkezdik a fészkelést így a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a gyurgyalag (Merops apiaster) is. Ennek jártunk utána a napokban. Meg összekötöttük a kellemest a hasznossal és megszedtük a szörphöz szükséges bodzavirág mennyiséget. Visszatérve a gyurgyalagokra, már nagyjából kiszemelték a fészkelésre alkalmas helyeket, és ezek körül mozognak leginkább. A Debreceni Erdőspuszta homokos talaja jó fészkelő helyet biztosít a méhészmadárként is ismert színpompás légi vadásznak. Általában laza telepeken költ nem egyszer partifecskékkel (Riparia riparia) vegyesen, és szeret a fészek közelében található száraz ágakon ücsörögni. Ezek a pihenőfák jó lehetőséget kínálnak a faj megfigyelésére és akár fotózására is. Most még csak távolról figyeltük ki a pihenőhelyeket a későbbi fotózás reményében.

A homokpusztai legelők galagonyabokrain már a tövisszúró gébicsek is az utódok felnevelésével foglalatoskodnak. Ilyenkor a hím őrködve ücsörög a fészektől egy kicsit távolabbi bokrokon és onnan lesi, rendben van-e minden a környéken. A pihenő- vagy őrhelyek a madarak költésének zavarása nélkül alkalmasak fotózásra, így én ezeket a helyeket részesítem előnybe. Az előbbi fajoktól kicsit korábban érkezik meg hozzánk a cigánycsuk (Saxicola torquata). Ő inkább a magasabb fűben szeret költeni és növényi kórókon, vagy bokrok vékonyabb ágain szeret ücsörögni. Elég rejtett életet él, ezért ritkábban készül róla felvétel, pedig nem nevezhető ritka madárnak, gyakorlatilag szinte minden magasabb füvű réten előfordul.
Nem csak madarakat volt szerencsénk fotózni, hanem a halápi erdőben a nagyezerjófű (Dictamnus albus) csodás virágait is sikerült megörökíteni. Egy vizesebb réten pedig a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) néhány egyedében gyönyörködhettünk. A kardvirág jól jelzi, hogy nincs valami rendben a Földünkön, hiszen ennek a növénynek június elejétől kellene virágoznia. Sajnos, ha tovább marad a nagy meleg ezek a növények is hamar eldobják szirmaikat és már csak pár napig lehet fotózni őket.

2009. május 23.



Délutáni séta

Útban hazafelé Szlovákiából egy barátunknál szálltunk meg a Börzsöny lábánál. Késő délután, amikor már elviselhető volt a meleg, a közeli rétre sétáltunk, ahol réti kakukkszegfűket (Lychnis flos-cuculi L.) sikerült fotózni. A teljesen szélcsendes idő kedvező volt a növény fotózására, viszont a száraz május miatt igazán sok virágot nem leltünk. Igazából nem is fotóstúrának, hanem egy kis sétának szántuk ezt a pár órát.

Ha nem konkrét céllal megyek fotózni, szeretek egy objektívet magammal vinni. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy néha próbáljon meg így fotózni. Sokkal kreatívabbnak kell lenni, és nagyon jól fejleszti a látásmódot a saját magunk által szabott korlát. Én most a 70-200-as optikát választottam. Szeretem ezt az objektívet, mert a Canon piros L betűje és a hozzá tartozó minőség miatt biztos, hogy nem csalódok a kép minőségében. Ezen kívül sokszor jobban szeretem a növények fotózására is használni, mert nagyon szép, homogén hátteret ad. Ugyanakkor cserkelésre, kapáslövésre is lehet használni 200 mm-es, vagyis esetemben 300 mm-es eqv. gyújtótávolsággal.




Mivel a réten igazán sok fotótéma nem akadt, elindultunk a régi, elhagyott pincesor felé. A pincékre szinte teljesen ránőtt a felette lévő erdő, sok beomlott egyet-kettőt kivéve, teljesen elhagyott volt e borok tárolására leginkább alkalmas építménysor. Igazából ez sem hozott olyan fotós élményt, mint amilyenek ígérkezett távolabbról, így a gépeket kikapcsolva ballagtunk a falu felé, amikor az utolsó, beomlott pince felett egy kis árnyat és egy aranyos szempárt vettünk észre. Egy rókakölyök állt a kis domb gerincén és figyelte lépteinket.

Mindenféle les, és álca nélkül, csak egyszerűen leültünk a pince beomlott bejáratánál és vártunk csendesen. Alig pár perc után a kis róka mit sem törődve velünk, beosont a pince egykori bejáratán, ami mára már teljesen átalakult a rókakotorék nyílásává. Ezután a rókák még többször előbújtak egyesével, de színezetükből jól lehetett következtetni arra, hogy itt legalább két-három kis róka kezdi felfedezni a természetet. Nem volt kérdéses, hogy másnap a hajnal itt talál bennünket és ez így is volt. A reggeli fényekben sikerült pár felvételt készíteni a ravaszdiak kissé esetlen mozdulatairól, de hamar erős, kemény fények lettek, így csak hét óráig voltak szép meleg színek. Így is felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, és néhány szép fotót is sikerült készíteni, pedig csak egy délutáni sétának indult.

2009. május 16.


Nyílnak az agárkosborok


Hazánk egyik leggyakoribb orchideája, az agárkosbor (Orchis morio) teljes pompájában nyílik Debrecen környékén. A több tízezres állományban kedvére válogathat az ember fotótéma után.

2009.április 25.

Magyar kökörcsinek között


Egykor országos ünnep volt április 4-e, ebben az évben csak egy átlagos szombat, így már nem kellett menni felvonulni. Mindettől függetlenül a Debrecenhez közel található Martinkai legelőre tettünk egy rövid kirándulást a magyar kökörcsinek (Pulsatilla pratensis,hungarica) és egyáltalán a tavasz hírnökeinek a felkutatására. A kökörcsineket teljes virágzásban találtuk és a szélcsendes enyhén borult idő teljesen alkalmassá tette a napot a fotózásra. Ez a növény hazánk egyik féltett növényritkasága, állományát részben mesterséges szaporítással és az élőhelyek fokozott védelmével próbálják a természetvédők megmenteni.


A legelőt kettészelő nyírvízelvezető csatornában, és a vízfolyás által létrehozott időszakos vízállás hamar felmelegszik, így kiváló a békák nászához és szaporodásához. A part menti fűzeken sok zöld levelibékát (Hyla arborea) fotózhattunk, a tocsogókban pedig tavibéka (Rana ridibunda) „kacagott”, igaz csak néha egyet-egyet, de egy kis türelemmel sikerült lencsevégre kapni ezt a pillanatot. Ahol nagyobb víztükör alakult ki vörösnyakú vöcsköt (Podiceps grisegena) sikerült megpillantani. Bár e faj Európában elég elterjedt hazánkban mindössze 120-150 pár költ belőle, főleg a Tiszántúlon.



A vöcsök társaságában egy vonuló kanalas réce (Anas clypeata) is előkerül, róla már csak röptében sikerül felvételt készíteni. Ez a terület az agárkosbor (Orchis morio) egyik jelentős állományának az élőhelye is. Most még nem találtunk nyíló egyedet, de hamarosan érdemes lesz lesni hazánk aránylag gyakori orchideafaját.
2009.április 04.