2009. május 26., kedd

Délutáni séta

Útban hazafelé Szlovákiából egy barátunknál szálltunk meg a Börzsöny lábánál. Késő délután, amikor már elviselhető volt a meleg, a közeli rétre sétáltunk, ahol réti kakukkszegfűket (Lychnis flos-cuculi L.) sikerült fotózni. A teljesen szélcsendes idő kedvező volt a növény fotózására, viszont a száraz május miatt igazán sok virágot nem leltünk. Igazából nem is fotóstúrának, hanem egy kis sétának szántuk ezt a pár órát.

Ha nem konkrét céllal megyek fotózni, szeretek egy objektívet magammal vinni. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy néha próbáljon meg így fotózni. Sokkal kreatívabbnak kell lenni, és nagyon jól fejleszti a látásmódot a saját magunk által szabott korlát. Én most a 70-200-as optikát választottam. Szeretem ezt az objektívet, mert a Canon piros L betűje és a hozzá tartozó minőség miatt biztos, hogy nem csalódok a kép minőségében. Ezen kívül sokszor jobban szeretem a növények fotózására is használni, mert nagyon szép, homogén hátteret ad. Ugyanakkor cserkelésre, kapáslövésre is lehet használni 200 mm-es, vagyis esetemben 300 mm-es eqv. gyújtótávolsággal.




Mivel a réten igazán sok fotótéma nem akadt, elindultunk a régi, elhagyott pincesor felé. A pincékre szinte teljesen ránőtt a felette lévő erdő, sok beomlott egyet-kettőt kivéve, teljesen elhagyott volt e borok tárolására leginkább alkalmas építménysor. Igazából ez sem hozott olyan fotós élményt, mint amilyenek ígérkezett távolabbról, így a gépeket kikapcsolva ballagtunk a falu felé, amikor az utolsó, beomlott pince felett egy kis árnyat és egy aranyos szempárt vettünk észre. Egy rókakölyök állt a kis domb gerincén és figyelte lépteinket.

Mindenféle les, és álca nélkül, csak egyszerűen leültünk a pince beomlott bejáratánál és vártunk csendesen. Alig pár perc után a kis róka mit sem törődve velünk, beosont a pince egykori bejáratán, ami mára már teljesen átalakult a rókakotorék nyílásává. Ezután a rókák még többször előbújtak egyesével, de színezetükből jól lehetett következtetni arra, hogy itt legalább két-három kis róka kezdi felfedezni a természetet. Nem volt kérdéses, hogy másnap a hajnal itt talál bennünket és ez így is volt. A reggeli fényekben sikerült pár felvételt készíteni a ravaszdiak kissé esetlen mozdulatairól, de hamar erős, kemény fények lettek, így csak hét óráig voltak szép meleg színek. Így is felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, és néhány szép fotót is sikerült készíteni, pedig csak egy délutáni sétának indult.

2009. május 16.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése