2011. május 16., hétfő

Magyar siker a Vets in your daily life fotópályázatán

A Phototours vezetője, Konyhás István lett az európai győztese annak az öt kontinensen meghirdetett fotópályázatnak, amelyet a 2011-es Állategészségügyi Világév alkalmából írt ki az Állategészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság.

Konyhás István szabadúszó fotós felvételét választották Európa legjobb fotójának az Állatorvosok a mindennapjainkban című pályázatra beérkezett több ezer alkotás közül. A világ öt régiójából – Európa, Amerika, Közel-Kelet, Ázsia és a Csendes-óceáni térség, Afrika – hirdettek egy-egy „kontinensgyőztest”. A zsűrit a Világ Állategészségügyi Szervezet igazgatója, az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának főtanácsadója mellett a Londoni Művészeti Egyetem Camberwell-i, Chelsea-i és Wimbledon-i Főiskolának vezetője, az Egyesült Nemzetek Iraki Támogató Misszójának (UNAMI) fotóriportere, és a National Geographic fotóriportere alkotta.
A fotópályázat a januárban kezdődő Állategészségügyi Világév egyik kiemelt rendezvénye. Az egész éves rendezvénysorozat részeként rendezik meg május 16-i kezdettel az Európai Állatorvosi Hetet, melynek brüsszeli konferenciáján a díjazott fotósok is részt vesznek. A díjátadás május 22-én Párizsban lesz, itt hirdetik majd ki az öt „kontinensgyőztes” közül a pályázat fődíjasát.
A 2009-ben készült nyertes felvételen a Hortobágyi Madárkórházban Dr. Déri János, a madárkórház állatorvosa fogtechnikai eljárással készített csőrprotézist helyez föl egy gólya törött csőrére a kórház „látványműtőjében”, miközben gyerekek figyelik a műtétet. A debreceni fotós évek óta dokumentálja a madárkórház életét, ezzel támogatva az országban egyedülálló alapítvány munkáját, egyik szerkesztője az alapítvány havonta megjelenő Pusztadoktor Magazin című lapjának.
Konyhás István 1970-ben született Debrecenben, 1986 óta fotózik, de nem csak fotóival, hanem írásaival, előadásaival is igyekszik felhívni a figyelmet a természet védelmének fontosságára, a természet szeretetére, több természetvédő szervezetnek is tagja. Több önálló kötet szerzője, könyve jelent meg legkedvesebb magyar tájáról, a Hortobágyról és számos album illusztrátora. Tagja a Magyar Biológiai Társaságnak, a MÚOSZ fotóriporteri tagozatának és a Debreceni Fotóklubnak, az elmúlt években fotóriporterként a Népszabadság külső munkatársa.

2011. május 6., péntek

Könyv Debrecen természeti értékeiről

A TerepSzemle Stúdió gondozásában egy új könyv megjelenése várható ősszel.
A könyvről bővebben ezen a blogon lehet olvasni.
A borítója pedig így fog kinézni:

2011. április 18., hétfő

Kockásliliom és társai

Hidegfront jön, hidegfront megy, de azért lassan tavaszodik. A természet órája ketyeg így a néhány napra hidegre forduló napok ellenére is, a szokásos időben vagy inkább a tűréshatáron belül nyílnak a virágok. A déli részeken hamarabb, a Szatmár-Beregben két hete és még napjainkban is nyílik a kockásliliom (Fritillaria meleagris) vagy kotu liliom.


De a nyelvünk gazdagságát és népünk virágszeretetét bizonyítja az a sok népi neve, amelyen említik, említették e növényt. Sakktábla, ostábla nevei a virág színére, kongóvirág, konyócska nevei a virágának bókoló helyzetére, és harang alakjára a már említett kotuliliom az élőhelyére és a kakukkvirág pedig a kakukk a virágzás idejével egybe eső, első megszólalásainak és érkezésének egyezésével magyarázható.
Az irodalomban pedig 1872-ből kockás hatkotu és 1903-ból a koronavirág és szemvirág neveit is ismerjük.
Nedves, jó vízellátású értéri réteken, tölgy-kőris-szil ligeterdők mészmentes talajain él. Fűszerű vékony, elágazó leveleit nehéz észrevenni ha nincs rajta virág. A virágzás elején a bimbó még a földön hever és zöldes színű, de már sötétfoltos. A növény a bimbót folyamatosan emeli fel és mire nyílásba kezd a lilás virága már teljesen felegyenesedik a  növény. A növény csak 5-6 éves korában kezd virágozni, és ez is nehezíti a védelmét, hiszen az egyébként jelentéktelen küllemű, virágtalan növényt nehéz észre venni.
A kockásliliom élőhelyén más védett és érdekes fajt is lehet találni. Ilyen az a különös ősi megjelenésű edényes virágtalan növény melyet talán még nehezebb észrevenni, hiszen alig 5-20 centiméteres magasságával és egyébként jelentéktelen világoszöld színével még a gyakorlott szem is nehezen találja meg.
A kígyónyelv ( Ophioglossun vulgatum) neve nagyon találó ennek az  apró termetű harasztfélének.
Föld alatti gyöktörzséből hajt ki az egyetlen hosszúkás-tojásdad alakú, asszimiláló (meddő) és spóratermő karéjra (sporofillumfüzér) tagolódott levél, amely némileg a kiöltött kígyónyelvre emlékeztet ami a nevének eredetét is adja.
Sokkal gyakoribb de legalább olyan kedves növény a mocsári gólyahír (Caltha palustris) is, mely élénk sárga virágaival és szintén élénk zöld levelinek köszönhetően üde foltja erdőnek és csatornának egyaránt.

Mocsárréteken, láperdők, és fűzligetek, égerligetek, nyárligetek lágyszárú szintjében a nyári tőzike (Leucojum aestivum) bókoló, hóvirághoz hasonló virágai is kezdenek nyílni a meleg napsugarak hatására. A 30-50 cm magas, hagymás évelő növény levelei keskeny-szálasak, tőállásúak, fényes-zöldesek, 12-15 mm szélesek, Virágai a tőkocsány csúcsán általában többesével fejlődnek, többé-kevésbé bókolók, széles harang alakúak, fehérek, illatosak.
A rendszeres melegebb napoknak köszönhetően már nem csak növényeket fotózhatunk, hanem lassan mozogni kezdenek a lepkék is. Mivel még hűvösek az éjszakák és olykor még a nappalok így könnyebben lencsevégre kaphatjuk az egyébként nagyon aktív, izgő-mozgó lepkéket is. Még akár az egyébként leszállva nagyon ritkán látható hajnalpírlepkét (Anthocharis cardamines) is.
Április második felében, már nyílnak a korai orchideáink is, kis szerencsével az agárkosbor és a kétlevelű sarkvirág tőlevelei elárulják következő fotós úti céljaink helyét is.
A fotókat Veres Hajni és Konyhás István készítette


2011. április 12., kedd

Megérkeztek a füsti fecskék

Fotó: Konyhás István
Az ország több pontján is sikerült a napokban megfigyelni füsti fecskét, ami a tavaszi virágok nyílása mellett újabb megerősítése a tavasz érkezésének még ezekben a hideg napokban is. Egyelőre még a hosszú villás farkáról és a vörös torkáról, homlokáról könnyen felismerhető füsti fecskét sikerült látni, hamarosan érkeznek a molnár- majd a partifecskék is.
Fotó: Konyhás János
A fehér gólyák nagy része már megérkezett és el is kezdte fészekfoglalást és párzást,de még vannak üresen álló gólyafészkek. Reméljük ezek is hamarosan foglaltak lesznek.
Fotó: Konyhás János

2011. április 11., hétfő

ICE AGE hegymászótúra

Hóban, némi enyhe sziklamászással egybekötött, lélegzetelállító látvánnyal fűszerezett valódi hegymászótúra, ismerkedés az osztrák Alpok világával a Schneeberg-hegyen (2076 m). Helyszíne: Sopron bázisról indulva a Schneeberg-hegy 2011. április 22-24-ig. Az önellátó út részvételi díja: 11 000 Ft, mely magában foglalja a diákhoteles elhelyezést. Az úthoz ajánlott felszerelés: vízálló bakancs, kamásli, télikabát, vízálló nadrág, napszemüveg. (A részvételi díjat a SCH 2011 kóddal ellátva a 11735005-20089247 bankszámlaszámra lehet befizetni a CSEMETE Egyesületnél, vagy személyesen az irodán: 6720 Szeged, Arany János u. 1.). Jelentkezési határidő: 2011.április 15.
Fotók: Sebők Antal

2011. április 6., szerda

Leánykökörcsin, az Év Vadvirága

Egy újabb tavaszi növény szépségében gyönyörködhettünk az elmúlt hetekben A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) szőrős, lila virágait sokan megörökíthették az elmúlt napokban. Hazánkban még elég szép állománya él e fajnak több helyen is. Ebben az évben a reflektorfénybe került a leánykökörcsin, nem csak azért mert Év Vadvirágának választották meg, hanem azért is, mert a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben a faj országos felmérése is idénre esik.
A leánykökörcsin úgynevezett közösségi jelentőségű faj (Natura 2000), és az országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként jelentéskötelezettséggel tartozunk az Európai Unió Bizottsága felé. Akik fotóztak leánykökörcsint az idén vagy akár tavaly is azoknak ajánlom a vadonleső oldalát. Egyrészt az én fotóimmal is illusztrált leírás itt  megtalálható, másrészt pedig aki segíteni akarja e faj állománynak védelmét és feltérképezést az ezen a linken feltöltheti saját adatait.

2011. március 28., hétfő

Viperafotózás a Szatmár-Beregben


A kora tavaszi virágok, és titokban reménykedve a keresztes vipera (Vipera berus) felkutatására indultunk március utolsó hétvégéjén Fülesd, Jánkmajtis környékére. A közelgő hidegfront már érzetette hatását, így még napsütéses de már hideg, szeles időnk volt. Sajnos a szél nem igazán kedvez a virágfotózásnak, vagy inkább csak megnehezíti azt, viszont a front előtti, fátyolfelhő szerű óriási „derítőlap” kellemes fényeket és lágy árnyékokat teremtett, ennek pedig igazán lehetett örülni.

Első érdekesebb fotózsákmányunk a barna varangy (Bufo bufo) egy sötét változata volt. Ennek az egész ország területén elterjedt fajnak az  elterjedési területén belül jellegzetes különbségek alakulnak ki az egyes állományok között, úgy  morfológiailag, mint a hímek hangadásában.

A békák nem voltak nagyon aktívak, de a barna varangyon kívül fotóztunk még levelibékát (Hyla arborea) és erdei békát (Rana dalamtina) is.
zöld levelibéka (Hyla arborea)
erdei béka (Rana dalamtina)


A Szatmár-Bereg növényvilágát inkább áprilistól érdemes kutatni, de a március végi meleg napokon is találkozhatunk szép virágfajokkal. Az egyik érdekesség a hegyvidékről és az alföldi tölgyesekből ismert odvas keltike (Corydalis cava) kis állományára leltünk egy bolygatott csatorna töltés mellett található telepített akácosban, szóval nem egy tipikus élőhelyén.
Jó lenne tudni, hogy maradhatott itt meg vagy, hogyan kerülhetett ide. Alig húsz virágzó tövet számolhattunk össze, mégis a fejre jellemző lila és fehér példányok is megtalálhatók voltak, ebben a kis állományban.
A Jánki erdő már kora tavasszal is nagyos csodálatos, a vízben álló tölgyek és egyéb keményfák jól idézik  az egykor itt fellelhető erdőket, Igaz ez az erdő nagyrész telepített és aktív erdőgazdálkodás és vadászat folyik a területen, ez semmit nem von le hangulatából, szépségéből. Egy hónap múlva már itt is érdekes és szép növényfajokat lehet majd találni, most még épp csak éled az erdő.



Valami oknál fogva mindenki reménykedett, vagy inkább biztos volt benne, hogy sikerül találkozni keresztes viperával (Vipera berus). Nagyfokú optimizmusunkat táplálta, hogy velünk volt Mizsei Edvárd is, a Phototours hüllő és kétéltű szakértője.

Ő valahogy mindig talál egy-két „kígyót”. Nem volt ez másként most sem! Egy teljesen jellegtelen fás-bokros sáv tövében egy sötét színváltozatú  kb. 40-45 cm-es hím példányt sikerült felkutatnia.  Ez a kígyófaj az egyetlen az európaiak közül amely az Északi sarkkör felett is megél, ahol éves aktivitása alig négy hónapra tehető. A násza április végén május elején zajlik, amikor nagyobb aktivitásának köszönhetően hamarabb szem elé kerül, vagyis még csak most kezdődik a keresztes vipera „szezon”. 
A fotózás elején még nagyon dühös volt és mutogatta méregfogait, de hamar megnyugodott és utána, már könnyebb volt fotózni, még talán pózolt is nekünk.
Késő délutánra már nagyon elmordult az idő, és a nap is elbújt. A hideg szél kezdett behatolni a ruha alá, ennek és a nem mindennapi élményeknek köszönhetően egyre szótlanabbul ballagtunk az erdő szélén a kocsik felé. Szép nap volt, ma szeretett bennünket a Bereg!
Fotók: Veres Hajni és Konyhás István

2011. március 25., péntek

Nyílik az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)


Hazánk egyik ritka, fokozottan védett növénye az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) március második felében nyílik. Homoki tölgyesekben, fehérnyárasokban vagy azok tisztásain, homoki gyepekben vagy a helyükön létesült akácosokban fordul elő. A hat levélcimpájú virágának a színe a sötétlilától a rózsaszínen át a fehérig változhat. Nálunk három összefüggő vagy szétszórt populációja él a Duna-Tisza közén, az Észak-alföldön és a Gödöllői dombvidéken. Eszmei értéke 30 000 Ft!


Fotó: Veres Hajni és Konyhás István

2011. március 23., szerda

Tavaszi vadvirág fotózás



A tavaszi növényfotós túrák célpontjai elsősorban ritka, védett növények, mint péládul a tarka sáfrány, agárkosbor, tornai vértő, kockás liliom, szádorgó, de felfedezünk gyakori, kevéssé megbecsült fajokat is, melyek dekorativitás tekintetében nem múlják alul társaikat.
Bővebb információ itt

Határtalan virágfotózás


A Debrecen közelében élők is könnyen fotózhatnak tarka sáfrányt (Crocus reticulatus), hiszen a várostól alig 30-50 km-re szép állományok virágai között válogathatnak a fotósok. Az legnagyobb állomány közvetlenül a Román-Magyar határ mellett található Bagamér községtől nem messze, de nehezen megközelíthető helyen. A terület érdekessége, hogy a határ mindkét oldalán és a határsávban is összesen több ezer sáfrány virít. Bryn Watkins személyében már angol vendégünk is volt. A hétvégi hidegfrontnak és az esőmentes időjárásnak köszönhetően várhatón még akár 8-10 napig is fotózhatjuk a sáfrányokat.



2011. március 20., vasárnap

Tarka sáfrányok



Az ország több pontján is találkozhatunk a most nyíló tarka sáfrány (Crocus reticulatus) töveivel. Március 20-i „rövid” hétvégén a Budapesttől egy órányi autóútra, Nemesnádudvar határában található állományát nézhették meg a fotózni vágyok.

Nagy szerencsénk volt, mert a sáfrányokon kívül egy feltűnően nyugodt és inkább napozni vágyó zöld gyík (Lacerta viridis) szép nagy példányát is sikerült lencsevégre kapni.


2011. március 17., csütörtök

Gemenci csillagvirágok


Csalhatatlanul elkezdődött a tavasz, még akkor is ha itt-ott hófolttal találkozhatunk. Már van ereje a napsugárzásnak, és a talaj is átmelegedett annyira, hogy a geofiton növényeink előbújjanak. A Duna mellett található Gemenci erdő elsősorban nagyvadjairól híres, de a Malomteleltető tónál megfigyelhetjük a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) élénk kék virágait.


Azért nagyvadakban sem volt hiány, vaddisznó és gímszarvas is a szemünk elé került, de ez itt természetes. A Pörböly mellől induló kisvasúttal néhány órás kirándulást és egy rövid sétát követően szinte biztos, hogy feltöltődve kora tavaszi élményekkel térhetünk haza.