A kora tavaszi virágok, és titokban reménykedve a keresztes vipera (Vipera berus) felkutatására indultunk március utolsó hétvégéjén Fülesd, Jánkmajtis környékére. A közelgő hidegfront már érzetette hatását, így még napsütéses de már hideg, szeles időnk volt. Sajnos a szél nem igazán kedvez a virágfotózásnak, vagy inkább csak megnehezíti azt, viszont a front előtti, fátyolfelhő szerű óriási „derítőlap” kellemes fényeket és lágy árnyékokat teremtett, ennek pedig igazán lehetett örülni.
Első érdekesebb fotózsákmányunk a barna varangy (Bufo bufo) egy sötét változata volt. Ennek az egész ország területén elterjedt fajnak az elterjedési területén belül jellegzetes különbségek alakulnak ki az egyes állományok között, úgy morfológiailag, mint a hímek hangadásában.
A békák nem voltak nagyon aktívak, de a barna varangyon kívül fotóztunk még levelibékát (Hyla arborea) és erdei békát (Rana dalamtina) is.
zöld levelibéka (Hyla arborea)
erdei béka (Rana dalamtina)
A Szatmár-Bereg növényvilágát inkább áprilistól érdemes kutatni, de a március végi meleg napokon is találkozhatunk szép virágfajokkal. Az egyik érdekesség a hegyvidékről és az alföldi tölgyesekből ismert odvas keltike (Corydalis cava) kis állományára leltünk egy bolygatott csatorna töltés mellett található telepített akácosban, szóval nem egy tipikus élőhelyén.
Jó lenne tudni, hogy maradhatott itt meg vagy, hogyan kerülhetett ide. Alig húsz virágzó tövet számolhattunk össze, mégis a fejre jellemző lila és fehér példányok is megtalálhatók voltak, ebben a kis állományban.
A Jánki erdő már kora tavasszal is nagyos csodálatos, a vízben álló tölgyek és egyéb keményfák jól idézik az egykor itt fellelhető erdőket, Igaz ez az erdő nagyrész telepített és aktív erdőgazdálkodás és vadászat folyik a területen, ez semmit nem von le hangulatából, szépségéből. Egy hónap múlva már itt is érdekes és szép növényfajokat lehet majd találni, most még épp csak éled az erdő.
Valami oknál fogva mindenki reménykedett, vagy inkább biztos volt benne, hogy sikerül találkozni keresztes viperával (Vipera berus). Nagyfokú optimizmusunkat táplálta, hogy velünk volt Mizsei Edvárd is, a Phototours hüllő és kétéltű szakértője.
Ő valahogy mindig talál egy-két „kígyót”. Nem volt ez másként most sem! Egy teljesen jellegtelen fás-bokros sáv tövében egy sötét színváltozatú kb. 40-45 cm-es hím példányt sikerült felkutatnia. Ez a kígyófaj az egyetlen az európaiak közül amely az Északi sarkkör felett is megél, ahol éves aktivitása alig négy hónapra tehető. A násza április végén május elején zajlik, amikor nagyobb aktivitásának köszönhetően hamarabb szem elé kerül, vagyis még csak most kezdődik a keresztes vipera „szezon”.
A fotózás elején még nagyon dühös volt és mutogatta méregfogait, de hamar megnyugodott és utána, már könnyebb volt fotózni, még talán pózolt is nekünk.
Késő délutánra már nagyon elmordult az idő, és a nap is elbújt. A hideg szél kezdett behatolni a ruha alá, ennek és a nem mindennapi élményeknek köszönhetően egyre szótlanabbul ballagtunk az erdő szélén a kocsik felé. Szép nap volt, ma szeretett bennünket a Bereg!
Fotók: Veres Hajni és Konyhás István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése