2010. január 31., vasárnap

Hó lepi a tájat

Az ország északi, keleti és középső részén komoly problémákat okoz a helyenként 40 cm-es hó,
ugyanakkor igazi csemege ez a  fotósoknak, hiszen végre "igazi" téli képeket készíthetünk. Van még egy fontos, és sajnos a híradásokból kihagyott, vonzata is ennek a "sok" hónak. A termőföldeknek és a több éve szomjazó Alföldnek igazi áldás ez a hó. A talajba lassan beszivárgó csapadék szinte felbecsülhetetlen érték a termőtalajnak és a védett mocsaraknak, vízes élőhelyeknek egyaránt. A belvízproblémáról meg csak annyit, hogy nem lenne az sem probléma, ha a száraz időben nem szántották volna fel azokat a mélyebben fekvő területeket, melyek soha nem is voltak szántók.
Hó lepi a tájat és lassan a madarakat is, az etetőnél szedegető erdei pinty (Fringilla coelebs) lassan már ki sem látszik a hóból.

2010. január 25., hétfő

Vízirigó (Cinclus cinclus) fotózás

A vízirigó hazánkban csak alkalmilag fordul elő, évente alig pár megfigyelését regisztrálják, ugyanakkor a Kárpátok egyes helyein telente szép számmal gyűlnek össze. Ha sikerül ezeket a helyeket megtalálnunk, akkor jó eséllyel leshetjük meg őket. Sajnos klasszikus telelőhelyek nem nagyon vannak, így mindig figyelembe kell venni az időjárási és vízjárási tényezőket, ahhoz, hogy megtaláljuk őket. A Tátra környéke általában jó helynek számít, egy kis utánjárást követően akár 15-20 vízirigót is fotózhatunk az arra alkalmas helyen.



fotó: Veres Hajni



fotó: Veres Hajni

fotó: Veres Hajni
15-20 évvel korábbról voltak tapasztalataim a vízirigó telelőhelyeivel kapcsolatban, azóta valahogy mindig csak a tervezgetés szintjén maradt az újbóli felkeresésük. Idén, mivel több fotós részéről is felmerült az igény e madár fotózására és a készülő, Kárpátokat bemutató könyvhöz is szükség volt e madár megörökítésére aktuálissá vált a régi helyek felkutatása. Három naposra tervezett út első napján sikerült megtalálni őket Lengyelországban, ez nagyon megnyugtató volt. Másnap csak a vízirigók és egyéb itt élő madarak fotózásával voltunk elfoglalva. Este, a szállásunk ablakában -15 0C-t mutatott a hőmérő, reggel nem is mertük megmérni, de a gázkémények mellett ücsörgő csókák (Corvus monedula) sejtették, hogy itteni viszonylatban hidegebb van az átlagosnál.

A folyóban úszkáló és keresgélő tőkésrécék (Anas platyrhynchos) már nagyon nem zavartatták magukat, igaz a víz csak melegebb volt, mint a levegő.







fotó: Veres Hajni



fotó: Veres Hajni
A bütykös hattyú (Cygnus olor) itt is előfordul, és mint mindenütt januárban itt is a települések közelében. A folyó partján található füzes-bokros részen süvöltők (Pyrrhula pyrrhula) szedegettek.








A vízirigók fotózása után, a következő napon további telelőhelyeket kerestünk. illetve a Tátra néhány látnivalóját vettük sorra. Utunk a mniseki templom mellett haladt, ahol a közel ezer méteres hágóról gyönyörű kilátás tárult elénk a Magas-Tátra nyugati részéről.






A Dunajec áttörés is azok a helyek közzé tartozik, amit meg kell fotózni, ha már erre jár az ember. Azt hiszen, ennek a kis felfedező útnak a legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálni a vízirigókat, így jövőre már ez is egy újabb túracélpont lehet a Phototours palettáján.

2010. január 19., kedd

uráli bagoly (Strix uralensis)


Az uráli bagoly (Strix uralensis) európai állománya nem veszélyeztetett, de hazánkban ritka, fokozottan védett fajnak számít, eszmei értéke 100.000 Ft. Legjelentősebb fészkelési góca a Zempléni-hegységben van, ahol olykor akár 50 pár is költhet.

Meghívó (Magyar Kultúra Napja, Debrecen)

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. E program részeként, Debrecenben "Keresztmetszet" címmel fotókiállítás nyílik, melyen a debreceni kötődésű alkotók válogatott képei láthatók. A Phototours programot működtető TerepSzemle Stúdió három tagjának is látható képei.
Veres Hajnalka
Konyhás István
Mizsei Edvárd



2010. január 6., szerda

Magyar kikerics ("az év első és utolsó virága")

1867. február 18-án egyik területbejárása során Janka Viktor felfedezett egy kis virágot Nagyharsány mellett. 1935 február végén még nincsenek nemzeti parkok, környezetvédelmi minisztérium, viszont vannak olyan emberek, akik már ekkor tisztában vannak azzal, hogy léteznek olyan értékeink, melyeket meg kell őrizni az utókor számára. Ihászy Lajos, Nagyharsány község akkori főjegyzője, Bakos Lajos, a község bírája és Gölöncsér Sándor a legeltetési társulat elnöke, Pénzes Antal vezetésével cölöpökkel felszerelkezve vágnak neki a hegynek, hogy kijelöljék azokat a helyeket, ahol ezek a növények élnek. Azóta védelem alatt áll ez a kis terület, ők megőrizték e csodálatos kis növényt nekünk, most rajtunka sor!


Pénzes Antal felvétele (1935)

Még sok helyen hó fedi a tájat, és még csak jele sincs annak, hogy ébredezne a természet, amikor Szársomlyón már javába virít a magyar kikerics (Colchicum hungaricum).


Veres Hajni felvétele

Az alig arasznyi, nagyon törékeny növény fehér, rózsás lilás vagy ametiszt-ibolyaszínű virágai a kb. 10 cm mélyen a talajban rejtőző hagymagumóból nőnek ki. Virágzása akár decemberben is elkezdődhet, de januárban vagy februárban is találkozhatunk vele. Ez a Szársomlyó sajátos mezoklimájának köszönhető, hiszen itt a februári napi átlaghőmérséklet 3-14 C fok.



Ónodi Miklós blogjában már beszámolt a növény nyílásáról. Január első napjaiban nekünk is sikerült szép napos időben megörökíteni ezt a különleges természeti jelenséget. Hétfőn az időjárás előrejelzést izgatottan figyelve esély mutatkozott e növény fotózására havas környezetben is.


Veres Hajni felvétele

Így a környéken maradtunk, hátha… Kedden hajnalban megérkezett a hó és reggel sikerült elkészíteni a régóta várt fotókat. Igaz nagyon nem válogathattunk, hiszen nem lett volna szerencsés a hó alatt láthatatlanul lapuló növényeket letaposni, így csak a szélső virágok fotózására volt lehetőség.


Már az is nagyon kellemes érzés, hogy az évet lehet kezdeni virágfotózással, de igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy havas felvételeket is sikerült készíteni. A csoda viszont most nem három napig, csak egy napig tartott, hiszen a hó után, szinte azonnal eső érkezett, ami elolvasztotta a havat, a virágzó növényeket pedig teljesen szétáztatta. De az emlék már megmarad egy januári virágfotózásról örökre.


A kikericseket körülvevő sziklákon egy másik ritka növénnyel is találkozhatunk, ez pedig a magyar pikkelypáfrány (Ceterach javorkaeanum). Latin neve utal régebbi nevére a Jávorka-pikkelypáfrányra.


Ezt a nevét Jávorka Sándorról kapta, aki a magyar botanika egyik kiemelkedő alakja volt, kár, hogy már csak a latin nevében őrzi e növény az emlékét.