Magyar kökörcsinek között

Egykor országos ünnep volt április 4-e, ebben az évben csak egy átlagos szombat, így már nem kellett menni felvonulni. Mindettől függetlenül a Debrecenhez közel található Martinkai legelőre tettünk egy rövid kirándulást a magyar kökörcsinek (Pulsatilla pratensis,hungarica) és egyáltalán a tavasz hírnökeinek a felkutatására. A kökörcsineket teljes virágzásban találtuk és a szélcsendes enyhén borult idő teljesen alkalmassá tette a napot a fotózásra. Ez a növény hazánk egyik féltett növényritkasága, állományát részben mesterséges szaporítással és az élőhelyek fokozott védelmével próbálják a természetvédők megmenteni.

A legelőt kettészelő nyírvízelvezető csatornában, és a vízfolyás által létrehozott időszakos vízállás hamar felmelegszik, így kiváló a békák nászához és szaporodásához. A part menti fűzeken sok zöld levelibékát (Hyla arborea) fotózhattunk, a tocsogókban pedig tavibéka (Rana ridibunda) „kacagott”, igaz csak néha egyet-egyet, de egy kis türelemmel sikerült lencsevégre kapni ezt a pillanatot. Ahol nagyobb víztükör alakult ki vörösnyakú vöcsköt (Podiceps grisegena) sikerült megpillantani. Bár e faj Európában elég elterjedt hazánkban mindössze 120-150 pár költ belőle, főleg a Tiszántúlon.

A vöcsök társaságában egy vonuló kanalas réce (Anas clypeata) is előkerül, róla már csak röptében sikerül felvételt készíteni. Ez a terület az agárkosbor (Orchis morio) egyik jelentős állományának az élőhelye is. Most még nem találtunk nyíló egyedet, de hamarosan érdemes lesz lesni hazánk aránylag gyakori orchideafaját.
2009.április 04.