A szeptember újra a dejtári Nagy réten talált bennünket. ennek két oka is volt, egyrészt most kezdődik az igazi vonuláskutatás, másrészt a hortobágyi Madárkórházból, hoztunk egy elengedésre váró fenyőszajkót (Nucifraga caryocatactes). Ez a nálunk aránylag ritka madár, tőlünk északabbra költ, a Tátra alacsonyabb régiójában már találkozhatunk vele és innen felfelé egész Európában előfordul. Hozzánk téli vendégként érkezik évente 8-10 példány, de a Börzsönyben és a bükkben talán már költ is. A nyugati országrész fenyveseiben is előfordul rendszeresen, költése is valószínű. A madarak gyűrűzése során nagy ritkán bemutatjuk a fiatal, leendő gyűrűzőknek azt az egyszerű trükköt, amit itt épp egy vörösbeggyel illusztrálok. A madarak többségét, ha a hátára fordítjuk, akkor néhány másodpercig mozdulatlan marad, természetesen utána gond nélkül elengedhető a madár, de gyakran előfordul, hogy megunja a lustálkodást és hamar elröpül magától is.
vörösbegyportré (Erithacus rubecula)
A fenyőszajkót Veres Hajni és Havaj Kornél óvatosan kiveszi a kalitkából, ekkor már van gyűrű a lábán.
A szabadon engedés pillanata...
...majd érdeklődve tekintget lefelé a fenyőszajkó. A madarat Kagyerják Pál helyi természetvédelmi őr napokig meg tudta figyelni. Teljesen egészségesnek mutatkozott, rendszeresen táplálkozott és egyre hamarabb riasztott, ha túl közel merészkedett hozzá.
vörösbegyportré (Erithacus rubecula)
A fenyőszajkót Veres Hajni és Havaj Kornél óvatosan kiveszi a kalitkából, ekkor már van gyűrű a lábán.
A szabadon engedés pillanata...
...majd érdeklődve tekintget lefelé a fenyőszajkó. A madarat Kagyerják Pál helyi természetvédelmi őr napokig meg tudta figyelni. Teljesen egészségesnek mutatkozott, rendszeresen táplálkozott és egyre hamarabb riasztott, ha túl közel merészkedett hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése