2010. július 2., péntek

Dániai madarászat

Minek mész oda, nincs ott semmi csak gabonaföld, meg szélkerék? Kérdezte egy barátom, amikor mondtam neki, hogy a napokban Dániában leszünk. A válasz szerencsére készen volt, mivel nem madarászni megyünk, hanem két régi barátunkat látogatjuk meg. Persze tudtam én, hogy madarászás is lesz belőle, mivel ezek a barátok is szívesen hódolnak ennek a hobbinak. Különleges fajra nem nagyon számítottam, mivel tényleg nem a legjobb madaras élőhely ez az ország. Intenzív mezőgazdasági termelés az egyik fő jellemzője, viszont a városok parkjaiban és a tengerparton még nem vetnek búzát. Madarász berkekben ismert tény, hogy minél északabbra megyünk annál szelídebbek a madarak, ezt már más országokban is tapasztaltam, így bátran vágtunk neki Odense parkjának felderítésbe. Nem is maradt el a várt eredmény.


 Igaz „érdekesebb” faj csak a kontyos réce volt, mégis szinte minden látott faj tartogatott meglepetést. Az első ilyen vízityúk volt. Nálunk csak ritkán egy-egy pillanatra kerül szem elé, inkább csak rikoltó hangját hallhatjuk. Tudjuk, hogy gyakori faj és szinte minden nagyobb vizes helyen találkozhatunk vele.




Úgy tűnik a Dániában élő vízityúkok nem olvassák a magyar szakirodalmat, ami érthető is több okból kifolyólag, így a parkban pihenő, tanuló emberek közt szaladgálnak eleséget keresve a fiókáikkal együtt. A helyi lakosok csak néha odapillantanak, főleg a fiókákra, hiszen ők nagyon mókásak, ahogy nekiiramodnak egy szakasznak és szárnyukat széttárva (ami még alig látszik) rohannak a sétáló anyjuk után. A szárcsa is hasonlóan nyugodtan neveli fiókáit. A már említett kontyos réce inkább azért volt szokatlan, mert nálunk hideg őszi napokon, messze a halastavak, vagy a folyók vizén bukdácsolva láthatjuk őket, nem 30 fok melegben, karnyújtásnyira szundikálva.


A sirályok már sokkal óvatosabbak, de ezt főleg maguknak és szemtelenségüknek köszönhetik. Előszeretettel csennek el bármit, ami élelem, vagy annak tűnik. A tengerpartokon a sirályokon kívül főleg pehelyrécékkel és bütykös hattyúkkal találkozhatunk, de a nálunk szintén késő őszi, téli vendég örvös bukó és a csigaforgató is rendszeresen a szemünk elé került. A madarak szelídsége, és a főleg tengerparti látnivalók miatt csak ajánlani tudom ezt az országot mindenkinek, és ha már ott jár, akkor két nevezetességet semmi esetre se hagyjon  ki a Mont Klint-et és Odense-ben Andersen egykori házát.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése