A húsvét előtti napok a Bakonyban és a környékén talált bennünket. Heten voltunk, mint a gonoszok, de a gyönyörű időnek és a szép tájnak köszönhetően eszünkbe sem jutott semmilyen gonoszság. Elsődleges úti célunk minél több fajta kőzet fellelése, és fotózása. Illés Gábor geológiai ismereteinek köszönhetően egy teljesen más világban járhattunk.
fotó: Veres Hajni
fotó: Ezt valamelyik résztvevő készítette az én gépemmel :)
Időutazás is volt ez javából, Júra, Kréta, Pannon tenger, rég kihűlt vulkánok nyomában jártunk. A kőzetek és fosszílliák világa mellett a ma még élő növényeket és állatokat is figyelemmel kísértük.
Így találtunk hihetetlen mennyiségű odvas keltikét (Corydalis cava) mely a Bakony erdeinek az alját szinte mindenütt ellepte.
odvas keltike
Leletünk még nyíló májvirágokat (Hepatica nobilis) is a Tihanyi félszigeten. Nevét a háromkaréjú leveleiről kapta, amelyek csupán virágzás után vagy a virágzási idő vége felé jelennek meg, majd egész nyáron, ősszel és rendszerint télen is kitartanak, s csak az új levelek kihajtásakor pusztulnak el. Ma már védett növény, de régebben gyűjtötték, mivel teáját epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztották.
leánykökörcsin
fekete kökörcsin
Április elején már biztosan virítanak a kökörcsinek, így nem hiába figyeltük a potenciális helyeket. A leggyakoribb kökörcsinféle, a leánykökörcsin mellett feketekökörcsinnel is találkoztunk. Ez a család a nevét a török „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére. Igaz utóbbi inkább tényleg fekete mint kék. Ez a kök tőszó rejlik az 1316-ból származó Schlaagli Szójegyzéknek ezt a növényt jelölő kwtwrchw szavában. Szikszai Fabricius Balázs kökörcz, kökerczin, Beyte István pedig kökörchin néven említi 1584-ben.
Megtaláltuk hazánk egyik védett csigafaját is a nyugati ajtóscsigát (Pomatias elegans). Talán egyetlen ismert előfordulási helye hazánkban a Tihanyi félsziget.
Útban hazafelé úgy terveztük, hogy Orosháza és Csorvás között útba ejtünk még egy ritkaságot az erdélyi héricset. 1935-ös hazai felfedezése Herkner Zoltán MÁV-főmérnök nevéhez fűződik, aki Jávorka Sándornak mutatta meg ezt a „furcsa” növényt egy vasúti töltés oldalában. A Tiszántúl két löszrétjén találjuk a teljes hazai állományt, mely alig éri el a pár száz tövet. Stílusosan mi is a vasúti töltésen közelítettük meg, igaz kocsival, és csak éjszakai felvételeket sikerült készíteni, mert csak messze van a Bakony innen főleg ha Gánt felé indulunk és Velencei hegység felé kerülve közelítjük meg útban hazafelé Debrecenbe. Amikor már azt hittük, hogy vége a hétvégi programoknak, még meglepetésként és a főleg a vasúti töltésnek köszönhetően, sötétben a földúton gyakorolhattuk Ervinkén (VW POLO) a kerékcserét.
Hiába nem vasúti töltésekre tervezték ezt az egyébként nagyon strapabíró kis kocsit. Így a nap végén amit csak tudtunk átpakoltunk Lord Perkinsbe (Land Rover) majd a kerékcsere után a 47-es főúton a mankókeréknek köszönhetően oldalogtunk hazafelé 50 Km/h-val, de boldogan és teli élményekkel!
További képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése